🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 9. ✒

Léna

Ben lassan és bizonytalanul feküdt mellém. Mikor már tíz perce mozdulatlanul, csendben feküdt mellettem oldalra fordultam háttal neki, és a kezét fogva magamhoz húztam.
Nem akartam mást csak biztonságban lenni. A karjai közt ezt éreztem. Nem akarom, hogy elengedjen.
- Pihenj, most már biztonsában vagy, nem kell félned. - suttogta és közben éreztem ahogy ajkai a bőröm súrolták.
- Nem félek. - mondtam és így is gondoltam, mellette nem félek.
- Remegsz. - húzódott közelebb és végig simította karom.

Észre sem vettem. Próbáltam szabályozni, valahogy leállítani de nem ment. Egyre jobban remegtem.

- Fázol ? - kérdezte aggódva.
- Nem, meleg van. - ültem fel.
- Félsz ? Ideges vagy ? Rosszul érzed magad ? - hadarta a kérdéseket.
- Nem, semmi. Nyugodt vagyok. Megnyugtat, hogy itt vagy. - vallottam be.
- Ennek örülök. Nagyon! - nézett rám azokkal a gyönyörű szemivel. - Vigyázni fogok rád, ezentúl mindig. - ölelt meg.
- Köszönöm. - motyogtam mosolyogva az ölelésében.
Halk kopogást hallottam, majd belépett Axel. Ben még mindig ölelt, nem akarom, hogy elengedjen.
- Minden rendben ? - kérdezte belépve.

Ránk pillantva elmosolyodott.

- Remegek, de nem fázom. És ideges sem vagyok. - válaszoltam.
- Ben csinálj egy fürdőt neki. Az jót tesz, és egy finom tea is biztos jót tenne. - lépett be Maja is.
- Ettél valamit ? - kérdezték szinte egyszerre.
- Öhm nem. Nem vagyok éhes.
- Enned kell. Különben rosszabbul leszel. - erősködött Maja.

Ugyan már... Honnan tudná mi bajom lesz a drogtól ?!

- Mi bajom lenne ?
- Már remegsz igaz?! - kérdezte megemelve a hangját.
- Igen.
- És meleged is van. - Bólintottam.
- Következő az émelygés, hányinger és hányás.
Ha nem eszel és iszol kiszáradsz. - mondta Axél.
Ben felkelt. Ne, ne engedj el.
- Csinálok fürdővizet, amíg fürdesz készítek valami kaját meg egy teát.
- De - ellenkeztem, elcsitítottak.
- Hallgass rá...Ha ránk nem is. - mutatott magukra Axel majd kimentek.

Ben utánuk ment és néhány perc múlva egy törölközővel jött vissza.

- Vittem be ruhát is. Gyere. - segített fel és vezetett a fürdőbe.

Előre engedett, megállt az ajtóban.

- Bent maradsz ? - kérdeztem kissé zavarban.
- Ja nem. - hebegett - kint - mutatott kifelé - kint leszek. Ott. - idult meg.

Kuncogtam egyet a zavarodottságán és becsuktam az ajtót.

Levettem a pólót, elmerülten a kádban.
Jól esett a forró víz és míg odabent voltam gondolkodtam.
Vajon miért érzem magam ennyire biztonságban vele ?
Úgy tud rám nézni, hogy attól fura érzésem legyen.

Negyed óra telhetett el mikor elégnek éreztem, kiszállva nagyon hideg volt. Gyorsan megtörölköztem és belebújtam a kikészített ruhadarabokba. Meglepetésemre azok az enyémek voltak. Már felöltöztem amikor kopogtak.
- Tessék, szedd rendben a fejed. - nyujtotta be a neszeszerét Maja.
- Köszi. - elvettem és egy kevés sminkkel próbáltam helyre hozni a kinézetem. Több kevesebb sikerrel.

Befejezve kiléptem és megcsapott egy finom illat. Vonzott a konyha. Beérve Ben meglepődve nézett rám.
- Mi van ?! - kérdeztem körbe nézve, hogy tutira engem néz e így.
- Szép vagy. - mosolyodott el.

Belepirultam.

- Gyere kész van. - húzott ki egy széket a pultnál.
- Köszönöm. - ültem le, csak bámultam az asztalt.

Egy tányér gőzölgő rántottát tolt elém.

- Te nem eszel? - néztem rá kérdőn
- Neked készítettem, én nem vagyok éhes.

Leszálltam, hogy a pultról elvegyek egy tiszta tányért illetve villát. Át szedtem a felét és a mellettem levő székre paskoltam jelezve , hogy üljön le és egyen.

- Tényleg nem. - ellenkezett.
- Ne csináld már, egyél velem. - vettem elő a boci szemeket.

Megrázta a fejét és nevetve leült majd enni kezdett.

- Még meg sem köszöntem, hogy kihoztál onnan.
- Nem is kell. - fogta meg a kezem - bármikor újra megtenném.
- Ne kelljen. - vágtam közbe.
- Ne, persze. De megtenném. - mondta el újra.

Pillanatok alatt eltüntette az ételt. Csak néztem miközben én kb két falatot tudtam magamba erőltetni.

👉🏻 Meghoztam azt új részt.😍
Kicsit több idő telt el sorry.😔
De mostmár itt van.😊
Jó olvasást ! 😚😊❤
🌟🌟🌟🌟 👈🏻