🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 25. ✒

Léna

Ben itt van, újra itt van velem.
Hogy ő keresett, vagy Irma hívta őt, azért mert eljöttem nem tudom. De nem is számít. Itt van és nem érdekel más.

- Gyönyörű vagy. – suttogta a csókunkba.
- Hiányoztál. – ismételtem magam, de ajkunk nem vált el.
- Majd bele őrültem. – lépkedett beljebb az ajtótól, közben pedig telhetetlenül csókolt.

Levegő hiányában kénytelenek voltunk elválni. Bezártam az ajtót és újra felé fordultam.

- Miért, nem szóltál a lányok miatt ? – kérdezte hozzám lépve.
- Nem akartam...gondot okozni. – motyogtam a padlót bámúlva. – Elég baj van velem így is. – tettem hozzá.

Ben az állam alá tette a kezét és magára emelte a tekintetem.

- Egyáltalán nincs semmi baj veled, könyörgöm bármi van, mond el nekem.
- De ... – nem hagyta, hogy befejezzem.
- Shh. – csókolt meg – Csak mond el.
- Rendben van. – hogy is mondhattam volna ellent neki.

Azzal a tekintettel amivel rám nézett, a lábam is megremegett. A gyomromban életre keltek a lepkék.

Ben csak állt előttem és nézett rám, én meg őrá. Aztán nekem esett, úgy csókolt, mint eddig soha. Nyelve bejutásért könyörgött, amint megkapta őrült táncba kezdett az enyémmel. Lépdelni kezdtünk az ágy felé. A másik pillanatban, már az ágyon feküdtem, Ben pedig fölöttem támaszkodova csókolt tovább.
Az ajkaimról, a nyakamra vándorolt. Az érzés halk sóhajt váltott ki belőlem, belőle meg egy elégedett mosolyt. Elöntött a forróság, vágytam rá. Érezni akartam a bőrét a bőrömön. A nyakam után a vállam csókolta, miközben ujjai a karom símogatták.  Keze lassan a derekamhoz siklott, majd a pólóm alá furakodva a hasam kezdte simogatni. Egyre feljebb kúszott a keze. Percekkel később már póló nélkül feküdtem az ágyon.Majd róla is lekerült a póló. Az a test ami elém tárult. Bele borzongtam.  Ben a melkasom csókolt és közben a hasam simogatta.

- Ben – sóhajtoztam mire rám emelte tekintetét – Öhm ...

Azt hittem, mindent egyszerűen megtudok beszélni vele, most valahogy mégsem jönnek a szavak.

- Túl gyors ? Ne haragudj. - ugrott fel mellőlem.
- Csak azt akartam mondani, hogy ... én még ... nem ... – dadogtam és egyre kínosabban éreztem magam.

Az ágy közepén ültem, összegörnyedve, Ben pedig idegesen járkált a szoba másik végében.

– Én nem voltam még úgy ... senkivel. – nyökögtem ki.

Megállt, lassan felém fordult.

- Édesem. – ült le velem szemben – Én nem tudtam. Nem akartam sietni, elsietni semmit.
- Nem siettél el semmit.– motyogtam babrálva a hajam – csak gondoltam... jobb ha tudod.

Ben közelebb ült, megfogta a kezem. Nem bírtam nem rá nézni.

- Köszönöm. – mosolygott rám.
- Mit ? – néztem rá bambán.

Tényleg nem értem mit köszön.

- Hogy elmondtad ezt, azelőtt, hogy bármi történt volna. – magyarázta el – Nem akarom, hogy azt hidd vagy érezd ezt kell tenned, miattam nem! Én addig várok, amíg azt nem érzed, hogy akarod.
- Én érzem ... azt hiszem. – biztos vagyok benne, hogy az arcom színe vörösre váltott – Már ha ez az az érzés. – nevettem el magam kínomban.

Elég kínosan éreztem magam, egy melltartóban ülve azt magyarázva, hogy szűz vagyok. De megnyugatott amikor Ben átölelt. Forró teste az én majdnem csupasz felsőtestemhez ért. Ennél jobb érzés nem is létezhet a világon.
- Várunk, amíg csak akarod. – puszilt a hajamba.

🙈 Halihóóó!
Új részt hoztam nektek. 🤗
Sajnos elég nehezen született meg.🤔
Többszöri átírás után, azt hiszem ez publikálható verzió lett. 😊
Jó olvasást !❤