🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 37. ✒

Léna

Hagytam magam meggyőzni és igyekszem elhitetni magammal, hogy Bennek így tényleg jó. Igen tudom. Ha az ellenkezője lesz csak nagyobb pofára esés. De hinni akarok neki. Hinni benne, hogy valóban elég ez így neki.
Megeggyeztünk, hogy vissza vesz a munkából, cserébe ma nála alszom. Így otthon gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy kényelmesebb ruhát, amiben alhatok is majd elköszöntem Amandától és elindultam vissza.
Ben egy törölközőben ácsorgott a nappaliban, teste még ragyogott a vízcseppektől.  Izmos felsőteste van. Elment felöltözni, mégis félpucéran jött ki a szobából.
- Rendeljünk kaját?
- Én nem kérek semmit, de ha gondolod készítek neked valamit. Mid van itthon? - egy intéssel jelezte, hogy enyém a terep.
- Érezd otthon magad. - nevetve ült a pulthoz - Ezt bármikor elnézném.
- Ne szokj hozzá. - nevettem én is - Úgy látom elég üres ez a hűtő ... Rántotta? Tükörtojás?
- Rántotta, tökéletes. - válaszolta még mindig engem bámulva.
Kezd kicsit zavarba ejtő lenni. Előszedtem minden szükséges dolgot, serpenyőt, fakanalat, vágódeszkát, kést és alapanyagot.
- Hány tojásból szeretnéd?- kérdeztem meg másodszor is a hűtő előtt álva.
- Öhm. Nem figyeltem, mit kérdeztél? - rázta meg a fejét.
- A rántottát hány tojásból kéred? - ismételtem magam.
- Hat. Hat tojásból. - mosolygott.
Hamar össze vágtam néhány zöldséget, amíg azok pirultak elkevertem a tojást közben Ben mögöm osont és átkarolt egész addig így álltunk míg el nem készültem.
- Jó étvágyat. - tettem le az elkészült ételt.
Csókkal jutalmazott.
- Köszönöm. - kapott be egy falatot - Mmm. Ilyen jó rántottát sem ettem még.
- Ne viccelj semmi extra nincs benne.
Hamar befalta, bepakolt a mosogatógépbe amit most én néztem.
- Ne bámulj így. - szólt rám.
Elnevettem magam.
- Te ugyan így bámultál.
- De rajtad van mit nézni. - magyarázkodott.
- Ó hidd el rajtad is van. - oda mentem segíteni aminek az lett a vége, hogy Ben újabb csókcsatát kezdeményezett.
Pillanatokon belül a pulton találtam magam. Ben vadul csókolt szinte felfalt. Keze a combomra tévedt, lágyan símogatta, majd feljebb és feljebb vándorolt.
- Bbb ... Ben - húzódtam el kicsit.
Azonnal leesett neki, hogy miért szóltam.
- Ne haragudj. - emelte el a kezét tőlem - Sajnálom. - Mentegetőzött miközben leemelt volna a pultról.
Megcsókoltam.
- Ne tettél semmi olyat, csak lassíts kicsit. - nyugtattam meg.
- Biztos? - nézett rám nagy szemekkel.
- Egész biztos! - csókoltam meg újra.
- Menjünk be. - leemelt a pultról.
Ő tett egy kitérőt az ajtó felé, hogy bezárja aztán jött utánam a hálóba.
- Belül vagy kívül? - kérdezte nagy mosolyal az arcán.
- Belül. Mi ez a nagy öröm? - kérdeztem az ágytakaró egyik sarkát fogva.
- Itt alszol. Velem. - válaszolt.
- És ez akkora szenzáció? - nevettem el magam.
Közelebb lépdelt, átölelt.
- Felér egy Madrid győzelemmel.
- Úristen. - mondtam tettetett meglepettséggel - Köszönöm.
Megágyaztunk. Ben módszeresen ledobált az ágyról mindent egy sarokba. Amit én neki álltam elhajtogatni.
- Te mit csinálsz? - fogta meg a derekam.
- Minek tűnik ? Hajtogatok. - nevettem.
- Jó az úgy, gyere. - húzott az ágy felé.
- Ben csak két perc.
Míg abba nem hagytam csikizett, a nevetéstől nem bírtam hajtogatni. Végül vissza vágtam és én csikiztem őt. Egészen az ágyig hátrált amire egy kis lökéssel segítettem elfeküdnie.
Vissza fordultam a párna kupachoz de egyetlen lépést sem tehettem Ben elkapta a derekam és az ágyra rántott ahol újra csiklandozni kezdett.
Szinte sírva könyörögtem, hogy hagyja abba.
- Akkor hagyod az ágytakarót?
- Hagyom, hagyom csak hagyd abba! - visitoztam.
Szerencsémre abba hagyta. Fújtattam a sok nevetéstől.
- Ezt máskor is bevetem. - mondta elégedett mosollyal az arcán.
- Meg ne próbáld! - ültem fel és a hasamra szorítottam a kezem.

⚘⚘⚘
Ez egy cukorborsó rész lett.
Nem tudok, ti hogy vagytok veled, én szeretnék ilyen harmónikus kapcsolatot.
⚘⚘⚘