Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Hihetetlen ez az egész, a hely ahova hozott. Hogy Ben itt térdel előttem a tengerparton egy nekünk idehozott asztalnál ami szív alakban körbe van rakva világítással. Itt térdel és egy gyűrűt tol elém.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Lennél a feleségem? - mondta ki végezetül.
A könnyeimet nyeldestem eddig is, de most végleg utat törtek maguknak. Felugrottam és zokogva a nyakába borultam.
- Igen. ... Igen, igen, igen! - ismételtem újra meg újra.
Ben kicsit elhúzódott, kivette a dobozból a gyűrűt majd az újjamra húzta. Tökéletesen passzolt. Megkönnyebbűlve húzott vissza ahogy megcsókolt. Amint ajkai az ajkamhoz értek tüzijátékot lőttek fel.
- Szeretlek Ben! - suttogtam újra csókolva.
Összebújva ültünk a homokban, így néztük végig a tüzijátékot. Miután az utolsó is eldurrant óriási tapsvihart hallottam. Körülnézve a partoldal összes kis lakásából kint voltak a lakók és nekünk örvendeztek.
- Gratulálunk. A ház ajándékat. - tért vissza a felszolgáló egy üveg pezsgővel amit lerakott majd távozott. Ben felkelt, az asztalhoz ment, töltött két pohárral.
- Leendő feleségem. - nyújtotta az egyik poharat.
- Leendő férjem. - vettem el.
Istenem de jó ezt kimondani is.
- Az igenre. - emelte pohárát koccintásra.
Össze koccintottuk poharainkat aztán lehúztuk a tartalmát.
Ben felhúzott, a szemembe fúrta tekintetét mely vándorolt a szememről az ajkamra és vissza. Nem kellett kétszer az ajkamra pillantania. Megcsókoltam. Vadul falta az ajkaim. Nyelve szenvedélyes táncot járt az enyémmel. Keze derekamról a fenekemre siklott, erősen markolta és amennyire lehet magához húzott.
- Elképzelni sem tudod mennyire boldoggá tettél. - motyogta a csókba.
- Mennyire? - kérdeztem mosolyogva.
Ajkaim súrolták az övét.
- Igent mondott! Feleségül jön hozzám! - kiabálta miközben megpörgetett a levegőben, hangos nevetésem az egész parton hallották.
Megállva ismét csókolni kezdte ajkaim, mivel nem tett le lábammal átfogtam a derekát. Végig simított a combomon, a fenekem markolta. Ajkam meg meg harapva csókolt csillapíthatatlan hévvel. Ajkai a nyakamra vándoroltak finoman szívta, csókolta az érzékeny területet. Nagyokat sóhajtottam közben bizsergés futott végig rajtam. A vágy átvette az uralmat felettem. Ben felnézett egy pillanatra. Vágytól izzó tekintettel meredt rám. Megcsókoltam. Hajábatúrva fejét kissé oldalra döntöttem, így az egyébkent is érzékeny nyaka még érzékenyebbé vált. Ezt bizonyította csókomat jutalmazó nyögés is.
- Baby. - nyöszörgött.
- Hmmm?- duruzsoltam tovább csókolva a nyakát.
- Ahh. - nyögött fel.
Derekamat fogva lábra állított, a hajamba túrva húzott egy újabb csókcsatába.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Menjünk haza. - nyüszögte.
Bólintottam. Ben visszament az asztalhoz fizetni. A pincér egy borítékot adott át neki amit ő gondosan zsebre tett. A tájat néztem, hallgattam a tengert. Ben mögém érve átkarolt és a nyakamba csókolt. Hátranyúlva magamhoz húztam. Nyakamtól a vállamig végigcsókolt majd kézen fogva elindultunk vissza a csodalakba.
