🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 8.✒

Ben

Axel kiderítette, hogy Kornél elvitette Lénát. De nem tudtuk hova. Vártuk, hogy ezt az infót is megszerezzék és közben majd szétvetett az ideg.
- Megölöm esküszöm! Ha csak egy újjal is hozzá ér elvágom a torkát. - dühöngtem fel alá járkálva.
- Nem lehet, hogy te szereted ezt a lányt? - kérdezte Titusz.
- Nem ! - üvöltöttem - Nem tudom - mondtam higgadtabban - Most nem ez a fontos. Meg kell találni mielőtt...

Ki sem akartam mondani. Bele gondolni is rossz volt.

- Nyugi minden oké lesz. De vissza térve az előző dologhoz. - Kezdte Axel is.
- Hagyj már te is.
- Nekem elhiheted . - folytatta - Én is így voltam Majával.
- Ő most hol van ? - kérdeztem.
- Bent. Nem tud semmit. Még. - idegesen járkált - Gőzöm sincs, hogy mondjam el.

Szeretem? Csak magamnak sem vagyok képes bevallani ? Őrlődtem magamban. Egy biztos, meg kell találnom.

- Indulás. - Szólt Axel miután letette a telefont.
- Maradj. Beszélj Majával. - küldtem vissza.
- Titu menj vele. - intett a haverjának.
- Nem kell. Egyedül megyek. - jelentettem ki.
- Hívj , hogy mi van. - utasított és bement az épületbe.

Bepattantam a kocsiba és elindultam amilyen gyorsan csak tudtam, hogy minél előbb a megadott címre érkezzek. Axel adott egy fegyvert azzal együtt mentem az ajtóhoz. A lépcső tetején állt egy ember. Amint meglátott rohant felém, behúztam neki majd gondolkodás nélkül lelőttem. Léna sikoltásaitól zengett a ház.
Csak ne legyen késő.
Felrohantam a lépcsőn és berúgtam az ajtót.
Az ágyon feküdt kikötözve. Arca véres volt. Ahogy beléptem Kornél egy fecskendőt döfött a karjába. A lány feje szinte azonnal félrebicsaklott.
Egy ütéssel a földre kényszerítettem Kornélt majd bemostam neki még kettőt.
- Mit adtál be neki ? - üvöltöttem - Válaszolj!!
De ő csak nevetett a képembe.
- Jó így látni ugye !? Nem hogy leülnél és végig néznéd ahogy baszom. - húzza az idegeim.
- Fogd be a pofád ! - húzok be egyet amitől kiterül és eszméletét veszti.

Felkelek és az ágyhoz megyek eloldozom a lábait és kezeit.

- Ébredj ! Könyörgöm térj magadhoz ! - simogattam az arcát.
Ott feküdt fehérneműben, élettelenül. A sírástól elfolyt sminkje vegyült a vérével.
Orvoshoz kell vinnem. Óvatosan felvettem a pehely könnyű lányt és elindultam vele a kocsihoz.
Kilépve a házból Axellel és Titusszal találom szembe magam.
- Mi van vele !? - kérdezte és az arca ijedtséget sugárzott.
- Nem tudom beadott neki valamit. - mondtam és közben beraktam a még mindig eszméletlen lányt a hátsó ülésre.
- Fecskendővel?! - kérdezett vissza.
Bólintottam.

- Tudod mi az ?

- Heroin. Vidd hozzánk. Itt elintézek mindent.

A kocsiban lévő pléddel betakartam és elhajtottam. Ilyen állapotban nem vihettem volna az otthonba, így megfogadtam Axel tanácsát és hozzánk vittem fel.

Befektettem az ágyba és jól betakartam. A sírástól elfolyt sminkjét, a vért az arcáról lemostam.Csak ültem mellette, vártam, hogy felébredjen. Közben végig gondolkodtam. Látom magam előtt ahogy ott fekszik megkötve majdnem meztelenül. Belegondoltam, hogy ha csak 5-10 perccel később érek oda...

Körülbelül négy órája fekszik mozdulatlanul. Percről percre jobban aggódom. Kitudja mennyi drogot adtak neki, ha nem bírja a szervezete...

Megmozdult. Megmozdította a kezét. Lerogytam az ágy mellé , simogattam

- Ben?! - gyűltek könnyek a szemébe.
- Hogy vagy ? - öleltem át.
Ahogy a karjaimba bújt zokogni kezdett.
- Megakart ... vagy ... ugye nem?! - remegett a karjaimban.
- Shhh. Időben érkeztem.
- Ez tuti ? - nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Igen. Pihenned kell. - keltem fel mellőle.
- Ne hagyj egyedül könyörgöm.
- Soha többé. - fogtam meg a kezét és az ágy melletti székre ültem.
Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Ezt hogy érted ?
- Később minden megbeszélünk. - adtam egy puszit a homlokára - De most próbálj meg aludni.
- Köszönöm, hogy megmentetted az életem. - Simította meg az arcom.
Gyönyörű szép szeme az enyémbe nézett. Ajkát beharapta.

Szeretem ezt a lányt. Menthetetlenül szeretem.

A bejárati ajtó zörgése kizökkentett felugrottam és kimentem. Axel és Maja jöttek meg.

- Hol van ? - kérdezte Maja könnyes szemekkel.

- Odabent. - mutattam a szobám felé, a lány kérdőn nézett rám majd Axelre. Mindketten bólintottunk, berohant a szobába.

- Aggódott. - magyarázta - Hogy van ?
- Nem rég tért magához. Mi van azzal a féreggel ?

- Elintéztem. Nem lesz rá gond talán.
- Hogy ? - érdekelt mit csinált vele.
Behívott a konyhába és elmesélt mindent. Egy uzsorásnak dolgoztak együtt, a férfi drogokkal is kereskedik, Kornél innen lopta el az anyagot. A manusnak nyilván nem tetszett mikor Axel előállt ezzel. De ahogy mondta megkapja a magáét. Néhány perc elteltével Maja kijött a szobából.

- Remeg, és rosszul van. - szólt idegesen.

- A drog hatása. - próbálta nyugtatni Axel, én pedig bementem.

Léna az ágyon feküdt teljes testtel rázkódott az ágyban.

- Léna, figyelj rám! Nézz rám, nyugodj meg. - beszéltem hozzá - Ez az, csak rám nézz. Mindjárt jobban leszel. - fogtam a kezét és közben az arcát simogattam.

Axel egy vizes törölközőt hozott be.

- Terítsd rá. Hideg, de ez segít.

Úgy tettem ahogy mond, kitakarva rátettem a törölközőt. Lassan enyhült a remegése majd teljesen meg is nyugodott.

Az ágy mellett ültem egy széken és csendben figyeltem őt.
- Ben ? - fogta meg a kezem.
- Igen ? - emeltem rá a tekintetem.
- Nem feküdnél ide ? - mutatott maga mellé.
Kicsit haboztam aztán mögé feküdtem, átkaroltam ő pedig szorosan hozzám bújt.

Bár így lenne mindig, óvni és védeni akarom mindentől.

- Nem bírtam abbahagyni !😀 Rám jött az ihlet. 😊
Várom a véleményeket! 🌟
Szerintetek jó páros lenne a Léna Ben párosból?! 🤔😍❤
Jó olvasást ! 😚❤ -