🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 41. ✒

Léna

Az első két ruha nem igen volt hatással Benre. Csak ült és nézett. De ez azt hiszem ütni fog. Ez a ruha brutális. Csak ült a fotelben és a telefonját nyomta. Egy kicsit köhécseltem mire rám emelte a tekintetét. Majd újra a telefonra aztán hirtelen felkapta a fejét.
- Azt a kurva. - ezt vártam.
- Ennyire rossz? - tettem ijedtséget.
- A faszt. Eszméletlen jól nézel ki.
Megfordultam, hogy hátulról is megnézhesse.
- Innen is rohadt jó.
- Akkor jó lesz ez? - indultam a próbafülkébe.
- Tökéletes. - hallatszott a hangján az a bizonyos vágy.
A ruha zippzárja kifogott rajtam. Két perce szenvedek vele. Kénytelen vagyok segítséget kérni.
- Öhm. Ben. - szóltam ki halkan.
Szinte azonnal felugrott.
- Lehúznád a zipzárat? - fordultam háttal neki.
- Persze. - lépett be és lassan lehúzta a zipzárat.
A tüköben láttam ahogy a szája szélét nyalta aztán az ajkát harapdálta.
Ujjával végig simított csupasz hátamon, bele remegtem. Érintése helyét csókkal borította be amitől halk nyögés hagyta el a szám. Ben persze azonnal elmosolyodott.
- Ezt nem itt kellene. - suttogtam.
Keze a ruha alatt végig simította az oldalam és a hasam. Mielőtt feljebb siklott volna megfogtam.
- Ez itt egy próbafülke, és minden kihallatszik.
- De - csókolta meg a nyakam - Annyira - újra - vágyom - és újra - rád. - fejezte be.
- Ez a hely nem alkalmas erre. - zümmögtem vággyal teli hangon.
Olyan bizsergő érzés kap el ahogy hozzám ér, ahogy csókol.
- Igazad van. - puszilt meg újra majd kinent.
Gyorsan felöltöztem, a két ruhát amit nem viszünk el vissza akasztottam ezalatt Ben a kasszához ment sorban állni.
- Itt vagyok. - értem mellé - Ezzel fizess. - nyújtottam át a kártyám.
- Már fizettem. - lebegtette a szatyrot.
Megköszöntem és elindultunk tovább.
- Kiviszem ezeket mielőtt tovább mennénk. Mit szólsz?
- Jó ötlet, akkor nem kell sok szatyrot cipelni. - egy puszi az ötletért - Itt megvárlak.
- Sietek. - csókolt meg.
Míg ő kimegy beszaladok egy cipős boltba. Ehhez a ruhához nem készültem lábbelivel.
Még szerencse, hogy készítettem egy tükrös selfiet. Megmutattam a képet az eladónak aki azonnal mutatott pár hozzá illő darabot. Egy egyszerű rózsaszín magassarkút választottam és ugyan ilyen kistáskát. Gyorsan fizettem aztán bementem egy kiegészítős boltba Bennek nyakkendőért.
- Szeretnék egy ilyen színűt. - mutattam a képet - Meg egy fekete öltönyhöz illőt. Fehér inggel viseli.
A hölgy szinte pillanatok alatt hozta amit kértem.
Megköszöntem majd vissza mentem a megbeszélt helyre.
- Te vásároltál ennyi idő alatt?
- Két boltban is. - dicsekedtem.
Előhúztam a rózsaszínes nyakkendőt.
- Ha ez nem tetszene, van itt egy másik. De ez színben passzol a ruhához. - mosolyogtam.
- Tökéletes. - húzott magához egy csókra.
Olyan finoman csókol. Néha megkérdőjeleződik bennem, hogy ugyan az a Ben-e. Az előbb még majdnem felfalt a fülkében. Most meg úgy csókol mint aki fél, hogy összetör.
- Mit kell még vennünk? - kérdezte kissé ellépve.
- Valami kiegészítőn gondolkodom. De a ruhá elég feltűnő talán nem is kell. - még gondolkodtam magamban - Neked valami?
- Sport cipő megy az öltönyhöz?
- Nem igazán. - már húztam is egy boltba.
Az eladó segítségének köszönhetően hamar meg is lett a cipellő. A csaj hajmeresztő módon flörtölt Bennel. Ami meg kell hagyni baromira idegesített. Talán lesült rólam, vagy Ben érzékelte a kitörni készülő balhét nem tudom, de a kasszánál várakozva olyan csókkal kapott el, azt hittem nem tudok megállni a lábamon. Na ezt kapd ki kisanyám. Magamban örvendeztem, hogy Ben megmutatta ennek a kis nőcskének kivel van.
- Mehetünk szivem? - kérdezte miközben elvette a szatyrot a pultról.
A csaj szikrákat szórt a szemével.
- Mehetünk. - vetettem egy utolsó gyilkos pillantást a csajra majd kisétáltam Ben oldalán aki az ajtó vonalába érve megmarkolta a fenekem.
Nem számítottam erre, de igen ez egy utolsó döfés volt a csajnak. Magamban büszke mosollyal az arcomon sétáltam tovább.
- Olyan elégedett az arcod. - jelentette ki Ben.
- Az is vagyok. - vallottam be a nyilvánvalót.
- Akkor mehetünk tovább?
- Most már igen.
- Milyen kis gonosz vagy. - nevetett.
- Nem vagyok gonosz! - kikérem magamnak - Csak nem bírom az ilyen kurvákat akik nem látnak a vakolattól. Együtt érkeztünk, kézenfogva tehát nyilván való, hogy nem testvérek vagyunk.
- Oké oké! Nyugodj meg. - talán kicsit tényleg felhúztam magam.
- De ha szeretnél menj vissza nyugodtan. Szerintem tettre kész.
- Ne butáskodj! - állt meg előttem - Rajtad kívűl senki más nem kell! - nézett a szemembe - Felőlem lehet tettre kész, lehet szőke plasztik picsa. Számomra te vagy a legtökéletesebb nő a világon!
- Ne mondj ilyet mert sírni fogok! - csókoltam meg - Szeretlek!
- Ez az igazság. - motyogta közbe.
- Most már tényleg menjünk tovább mert sose érünk oda. - indultam el.
Bepakoltuk a kocsiba a szatyrokat, majd útnak eredtünk.
Sosem éreztem még ilyen boldogságot. Ilyen biztonságot. Hogy ennyire szeretnék. Boldog vagyok és hálás az életemért. Tudom, rengetegszer azt mondtam, nincs értelme élnem. Hogy család nelkül nem élet az élet, pedig csak rá kellett volna jönnöm, hogy a családom mellettem volt. Ben pedig maga a csoda. A nyugalon szigetem. Vele teljes az életem.

⚘⚘⚘
Kicsit később mint szerettem volna de itt van az új részecske. 😊
Ne haragudjatok. Ezer dolog volt.
Holnap jövök Ben résszel!
Jó olvasást!❤
⚘⚘⚘