Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Valami rózsaszín köd szállt elém, és óráis mosoly terült el az arcomon. Szeret engem. Valaki aki iránt hasonlóan érzek, szeret. Hihetetlen. Mint mindenki más, én is vágytam a szerelemre, kerestem a hercegem, de sosem gondoltam volna, hogy Ben személyében találom meg. Zuhany után olvastam kicsit, majd elaludtam. Hallottam ugyan, hogy csippant a telefonom, nem volt erőm kinyitni a szemem. Néhány órával később a telefonom csörgésére ijedtem fel de mire felvettem volna elhallgatott, így vissza feküdtem és aludtam tovább. Nem tudtam olyan mélyen aludni mint előtte így nem sokkal a hívás után hallottam ahogy egy autó hangos csikorgással áll meg az utcán, majd ajtó csapódás után megszólalt a csengőnk. Nem akartam felkelteni a többieket így gyorsan lementem, hogy megnézzem ki az az elvetemült aki hajnali fél ötkor itt csenget. Leszaladtam és kinyitottam az ajtót, a sötétben nem láttam ki van az ajtó mögött. Oda mentem és Ben ácsorgott idegesen odakint. - Te mit keresel itt ilyenkor ? - kérdeztem miközben a kaput próbáltam kizárni. Mikor végre sikerült kinyitnom Ben beviharzott rajta és felkapva magához ölelt. - Aggódtam miattad. Hívtalak. - suttogta. Éreztem ahogy megnyugszik miközben szorosan átölel. - Miért aggódtál ? Aludtam. Tudod éjjel a normális emberek alszanak. - bújtam hozzá kicsit szorosabban.
Bár június eleje van még hideg van én pedig egy szál hálóingben ácsorgom az udvaron persze mezitláb.
- Rosszat álmodtam. - szökött idegesség a szemébe újra. - Nem csak erről van szó igaz ? - álltam elé - Menjünk fel. - Nem, de nem akarom, hogy idegeskedj ezen. - jött utánam.
Csendben vissza zártam az ajtót és felmentünk.
- Kornél van a dolog mögött igaz ? - tértem a lényegre. - Igen. De elintézem! - Hogy akarod elintézni ? - Az nem lényeg, de kell néhány nap. Szeretném, ha addig eljönnél velem valahová. - Mii ? Hova és minek ? Nem értelek.
Az ágyhoz húzott leültem ő pedig leült velem szemben.
- Figyelj rám. Ma szerda van, tehát van még bő 4 napod az iskoláig. Ezt az időt azon a helyen kellene töltened, ahová viszlek. Én ezalatt elintézem Kornélt és ha itt minden biztonságos elmegyek érted. - Én nem akarok elmenni. Ez butaság. - Kérlek bízz bennem. Nem akarom, hogy bajod essen.
Nem tetszik ez nekem, nagyon nem.
- Amanda nem fog elengedni. - Azt mondjuk pihenni megyünk el . - Nem hazudok neki! - kezd egyre jobban elfajulni ez a dolog. - Könyörgöm, nem tehetünk mást. Itt megtalál.
Ebben igaza van, itt tenyleg megtalálna.
- És a többieket is bánthatná. - tette hozzá. - Jó legyen, de ha nem jössz el értem, vagy bajod esik én nem tudom mit csinálok veled !
Ben közelebb ült és megcsókolt.
- Neked ne essen bajod! Én nem számítok. - De nekem igen ! - Az életem árán is megvédelek! - csókolt meg újra. - És hogy tervezed ? Mikor akarsz elmenni ? - kérdeztem. Ben telefonja megcsörrent a zsebében.
/ Igen ? ... Vele vagyok. ... Indulunk. ... Oké. Ott találkozunk. /
- hangzott el két perc leforgása alatt. - Azonnal mennünk kell. - nézett rám - Kornélék ide fognak jönni. - Azonnal ? Fel sem vagyok öltözve, nincs össze szedve semmi ... - hadartam. - Hozz valamit, a kocsiban felöltözhetsz.
Úgy tettem ahogy mond, kinyitottam a szekrényt és kikaptam néhány ruhadarabot. Belegyürtem egy táskába, felkaptam a cipőm és már a kocsiban is ültünk. Hátra ültem, hogy fel tudjak öltözni. Fogalmam sem volt mik landoltak a táskámba. Néhány póló, cicanadrág, egy farmer és kardigán.
- Ne less, jó !? - szóltam előre Bennek aki a visszapillantóból figyelt. - Oké oké. - nézett előre.
Gyorsan bele bújtam a cicanadrágba felvettem a cipőm.
- Ooo ne. - jajdultam fel a tudattól, hogy nem hoztam fehérneműket. - Mi a baj ? - kapta hátra a fejét Ben. - Nem hoztam melltartót. - nevettem kínomban. - Majd megállunk valahol. - próbált bíztatóan hatni.
Nem szóltam csak hátat fordítva gyorsan belebújtam a pólómba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Oké kész vagyok azt hiszem. - kötöttem be magam a hátsó ülésen . - Nem ülsz ide ? - kérdezte az anyós ülésre mutatva. - Akkor álj meg. - mondtam mire ő hátra nyújtotta a kezét. - Gyere . Segítek . - megfogtam a kezét és előre másztam. - Hova megyünk egyébként ? - Münchenbe.
