Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Sosem láttam Léna szüleit, most alkalmam nyílik rá. Az apjának nem tetszettem, rosszaló tekintete végig futott rajtam, kezem Léna derekán volt.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Hát még mikor megcsókolt. Éreztem apja gyilkos tekintetét. Megpróbálta elhúzni tőlem, de nem engedtem.
- Mindennél jobban szeretlek szivem! – csókoltam újra.
- Nem érünk erre rá, indulj meg. – dörrent fel az apja – Remélem abban a bőröndben normális göncök is vannak, így biztos nem öltözhetsz, úgy nézel ki mint egy ribanc .
Lénának több se kellett, szembe fordult apjával.
- Amíg ezeket a göncöket, nem te vetted, szépen befoghatod a pofádat és elnézheted, hogy viselem, mert viselni fogom!
Már lendítette volna, pofonra a kezét, de Léna anyja nem hagyta. Én is épp kezdtem volna mondani a magamét, de Léna csókja belém folytotta a szót.
- Ne menj, kérlek! – suttogtam.
- Nem tehetek semmit. – tört ki újra a zokogása – Szeretlek Ben! Az életemnél is jobban! – kétségbeesetten csókoltam, valaki tegyen már valamit.
- Vigyázz magadra! – öleltem.
- Ne haragudj rám. – motyogta és elindult.
Beszált az autó hátsóülésére. Összetörtem teljesen. Az apja gázt adott, elindult, Léna kiugrott a kocsiból, vissza szaladt egy csókra.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Az életem vagy! - tette hozzá.
Ezt kimondva, visszszált az autóba. Végig néztem, ahogy eltűnnek az utcavégén.
- Ben. – Amanda halk szava törte meg a vörös ködöt előttem.
- Ne tombolj, tudom, gondolom, hogy dühös vagy. Ki fogunk találni valamit. – csak bólintottam – Miért kérte, hogy ne haragudj rá? Történt valami?
- Mikor ? Nem történt semmi olyan.
- Azt mondtad vigyázzon magára, azután. – leesett, de nem tudom.
- Fogalmam sincs. – mondtam őszintén.
- Gyere be, igyál egy teát. – hívott be, de én valami erősebbre vágyom.
- Most inkább egyedül akarok renni.
Elindulva egy kocsmába vezetett utam. Leittam magam, aljasig. Megjelent mellettem Ria. Na te pont hiányoztál az életemből.
- Beni. Elveszett kis báránykám. – karolta a nyakam – Látom kivan a bundád, gyere majd én jó kedvre derítelek.
- Hagyj békén.
- Tudom, hogy akarod. Mindig kapható vagy egy kis szexre.
- Rohadtul nem akarom, kurvára nem kellesz és takarodj el innen. – keltem ki magamból.
- Ben, ne már. Mindketten tudjuk, hogy nem elég az amit kapsz. Te nem szereted a gyengédséget, soha senkivel nem vagy gyengéd.
- Ne hasonlíts magadhoz. Az hogy veled vagy a többivel nem voltam nem jelenti azt, hogy nem is vagyok! Ha veletek gyengéd lenne bárki is meg sem éreznétek, hogy bennetek van valaki. Ez volt a végszó, lehúztam a piám és leléptem. Hazamentem, a lakásba lépve még mindenhol éreztem azt az édes vaníliás illatot.
Baby brutális,hogy nem vagy itt. Hogy hiába megyek az otthonban üres a szobád. Hiányzol.
/SMS elküldve/
Kivettem egy sört és a kanapéra ültem. Kapcsolgattam a tévét, de semmi nem érdekelt.
" Tudom, te is rettentően hiányzol. Egy órányi autó útra hoztak tőled. Mióta ide értünk egy szobában vagyok és rám sem néztek. Minek hoztak el ha nem is érdekli őket mi van velem!? Szeretlek Életem!"
Megfogalmazhatatlanul örültem, hogy írt. Egy kicsit lefoglalt, hogy beszéljek vele ahelyett, hogy lezúztam volna a lakást.
Éjfélig SMS-eztünk. Az utolsó SMS-re nem válaszolt. Ideges voltam. Aggódtam de bizonyára csak alszik. Remélem.
