Léna
Maja elhívott egy buliba, ahol természetesen Kornélnak is ott kellett lennie. Rám mászott és erőszakoskodott mire felpofoztam így elszabadultam tőle. Bár szóltam Majának nem jött így egyedül indultam haza. Minden második percben hátra néztem, nagyon féltem, hogy utánam jön.
Az otthon utcájába érve kicsit nyugodtabb voltam, futva simán oda érek ha baj lenne. Pár perc gyaloglás után a házhoz értem ahol, a lépcsőn Ben ült.
- Te mit csinálsz itt ? - kérdeztem meglepetten.
- Jól vagy? - kérdezte miközben felpattant.
- Nincs baj. - ezért jött ide ?!
- Biztos ? - fogta meg a kezem.
- Jól vagyok. - mondtam kissé magabiztosabban.
Ben közelebb lépett és megölelt.
Egyáltalán honnan tudja ? Valaki szólt volna neki ? De hát ki ?- Csak ezért jöttél ide ? - kérdeztem.
- Nem. - lépett hátrébb - Bocsánatot szeretnék kérni. A multkori miatt. Csak aggódtam miattad.
- El van felejtve, de ezt akkor is igazán elmondhattad volna.
- Igazad van. - vallotta be - Biztos minden oké ?
- Megijedtem. Egy kicsit.
- Pontosan mi történt ? - kérdezte, és elég feszült lett.
Karján kiduzzadtak az erek, tördelte a kezeit.
- Muszáj erről beszélnünk ? - cseppet sem akarok.
- Könyörgöm. - nézett a szemembe, azzal a légysziiii tekintettel.
- Először csak oda jött karolgatott, megpróbált megcsókolni de ellöktem. Elesett, vagyis át egy büféasztalon. Kiindultam. Ettől bepipult és utánam jött, elkapta karom és a falnak nyomott, a kezeim a fejem felett összefogta. ...
- Folytasd. - simított végig a hátamon.
- Tapogatott, és a nyakam csókolta. Nem tudtam kiszabadulni. - tört ki belőlem a sírás.
Ben rögtön magához húzott, szorosan átölelt. Istenkém milyen biztonságban érzem magam a karjai közt.
- Megpofoztam és eljöttem. - fejeztem be szipogva.
- Sajnálom.
- Mit Ben ? Ott sem voltál.
- Hát ezaz... - motyogta mérgesen.
- Most inkább felmennék. Szeretnék megfürdeni.
- Jól van, holnap beugrok. Szia. - köszönt el egy homlok puszival.
Megvárta míg bemegyek, de még az ablakból is láttam, ahogy ott állt a kapuban.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /
RomantizmLéna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna. Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú. Csak egy lány. Egy lány a gyermekkoromból.