🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 40. ✒

/ Hihetetlen, hogy már itt tartunk. 🙈
De nem húzom az időt.
Íme az új rész.
Jó olvasást!
❤ Imádás! ❤ /

Ben

Két rettentően hosszú hétbe telt mire a Kornélos ügyet végleg lezártuk. Nem, én nem csináltam vele semmit. Egy rosszabb emberhez jutott, a szavát adta, hogy nem okoz több gondot nekünk. Nekem ez is elég. Reggel láttam Lénát, gyönyörű. Ahogy mindig.  Délutánra nem volt autó, elengedtek így a szobájában vártam rá. Nem kellett sokat várnom. Ledöbbent, hogy ott talált.
Végre újra csókolhatom. Nem tudom melyikünk volt a telhetetlenebb. Egy biztos ez a két hét mindkettőnknek borzalom volt.
Este haza mentem össze szedtem néhány dolgot. Bár Léna nem hitte el, tényleg szeretném elvinni valahová. Elkészültem a csomaggal, lezuhanyoztam állítottam ébresztőt és lefeküdtem.
Korábban ébredtem, két kávé után késznek éreztem magam az indulásra.
Pontban hétkor az otthon kapuja előtt álltam. Csengettem. Amanda kijött nagy mosollyal az arcán.
- Hát tényleg komolyan gondoltad?
- A legkomolyabban.
- Lehet, hogy még alszik. Nem hitte el.
- Felmehetek?
- Nyugodtan.
Bementem és egyenesen a szobája felé vettem az irányt. Kopogtam, nem jött válasz.
Lassan kinyitottam az ajtót. Léna békésen aludt. A pólómat szorongatta.
- Jó reggelt édesem. - suttogtam mellé érve.
Csókokkal ébresztgettem.
- Indulni kéne. - simogattam.
Rám nézett, elmosolyodott.
- Nem vicceltél. - nevetett.
- Nem én. - csókoltam meg újra.
- Akkor tényleg kelnem kellene. - ült fel.
- Gyerünk gyerünk. Becsomagolod is most kell?
- Azt megcsináltam tegnap. - nyújtózott.
- Akkor leviszem és lent megvárlak. - nyomtam egy csókot az ajkaira és elindultam a bőrönddel.
- Ígérem sietek. - szólt még utánam.
Lementem. Amanda mosolygott. Láttam a megmondtam nézését.
- Igen aludt. - erősítettem meg.
- De azért este becsomagolt?
- Igen az meg van. - lengettem a bőröndöt - Ki is viszem.
Mikor vissza értem Léna a nappaliban volt. Épp elköszönt Amandától aki győzködte, hogy reggelizzünk.
- Majd megállunk valahol. - biztosítottam.
Jó utat kívánt aztán utunkra engedett minket.
Léna a kezem fogta egészen az autóig.
Kinyitottam neki az ajtót, beszálltunk és elindultunk.
- Most már elmondod, hová megyünk?
- Először is reggelizni. - válaszoltam nevetve - Aztán majd meglátod.
- Legalább pár infót mondj. - győzködött.
- Egy esküvőre vagyok hivatalos. Egy nagyon jó barátom elveszi élete nagy szerelmét. - kezemmel idéző jelet mutattam.
- Esküvőre?? - döbbent le - Nem hoztam semmi ilyen alkalomra illőt.
- Majd veszünk. Nekem is kell valami alkalmi gönc. - nevettem.
- Ben. Ha elmondtad volna hoztam volna valami olyat. - combjára tettem a kezem, hogy ezzel csillapítsam a kitörő kiborulást.
- Nyugalom. Direkt így akartam.
- De ...
- Shh. - szóltam közbe.
Oda hajolva adtam egy puszit.
- Befogunk ugrani egy boltba és mindent megveszünk. - folytattam.
Nem erősködött, kiérve a városból megálltunk egy étteremnél.
- Menjünk reggelizzünk meg.
A teraszon ültünk le. Kértünk kávét, gyümölcslét meg két adag palacsintát.
- Ez ad az alakomnak megint. - tette le az étlapot.
- Csodás alakod van.
- Dehogy van. Megint híztam két kilót. - panaszolta.
- Én örülök, rengeteget fogytál a panzióban.
- Volt miből. Lehet vissza kéne mennem pár hétre. Legalább vissza nyerem az alakom.
- Azt már nem! Tökéletes alakod van így ahogy vagy. Nem kell fogynod egy dekát sem.
- Ha neked megfelel. - motyogta.
Közben megérkezett a rendelésünk is. Miután elfogyott fizettem majd tovább indultunk.

- Mariborban lesz az esküvő. - törtem meg a csendet - Foglaltam szállást. Ma ott alszunk, holnap lesz az esküvő.
- Rendben. És azután?
- Az esküvő után alszunk egyet és tovább indulunk.
- Hová? - próbálkozott be.
- Ha elárulom nem lesz meglepetés.
- Majd meglepődöm. - nevetett.

Maribor kicsit több mint két és fél órányi autóútra van de ebből már majdnem elment egy óra. Léna zenét kapcsolt. Néha beledúdól. Ha elfelejti, hogy hallom énekel is.

- Szeretnél megállni? Vagy bírod még?
- Bírom, de megállhatunk. Biztos innál egy kávét.
- Elviselném. Akkor a központban megállunk. Vásárolni is.
Bólintott és hangosított a zenén.
- Ez a kedvencem. - szinte táncolt az ülésben.

Végre találtam egy plázát,ott mégis esélyesebb, hogy találunk megfelelő ruhát.  Leparkoltam és felmentünk.

- Akkor kávéval kezdünk? - nézett rám.
- Igen. - fogtam meg a kezét.

A negyedik emeleti kávézóba mentünk. Léna kikérte a kávét amíg én elmentem mosdóba. Egy ablak melletti asztalnál ült le.

- Nézd milyen csodás a látvány. - ugrott fel ahogy meglátott.
- Várj. - álltam meg kicsit távolabb tőle - Igen valóban az. Ez pedig életmentő. - kortyoltam a kávémba.
- Messze vagyunk még?
- Fél óra és ott vagyunk. - nyugtattam meg egyben magam is.
- Fizetek aztán mehetünk vásárolni, ha te is kész vagy. - húztam le az utolsó korty kávém.
- Fizettem. Mehetünk. - mire felfogtam mit mondott kávézón kívül volt.
- Ezt ne csináld! - értem utol.
- Mit? - nézett értetlenül.
- Én fizetek. - jelentettem ki.

Léna behúzott egy öltönyt forgalmazó boltba.

- Előbb neked kellene nézni ruhát.
- Nem. Most neked nézünk.

Találtam pár tetsző darabot. Természetesen fekete színben. Az mindig jó.

- Próbálj. - tuszkolt a próbafülke felé.

Felvettem az elsőt, talán pont passzol is.

- Meg is szeretnéd nézni? - kérdeztem ki.
- Hát persze.

Kiléptem, Léna végig mért.

- Egész jól áll. Kicsit szokatlan. A méret jó?
- Úgy érzem igen.

Egy eladó hölgy a segítségünkre sietett. Biztosított róla, hogy egy számmal kisebb szettet kell vásárolnom. Fehér inggel együtt meg is vettük.

- Akkor most te jössz. - jelentettem ki.

Az előző boltban ajánlottak egy üzletet most oda megyünk.

- Hát ezek csoda ruhák! - nézett körbe - Milyen témában lesz az esküvő?
- Kettőt meg könnyebbet. - nevettem el magam - Ez ? - húztam ki egy fehér ruhát.
- Esküvőre nem illik fehérben menni. - ingatta a fejét amolyan hát ezt sem tudod nézéssel - Sem pirosat és feketét.
- Értem már.

Léna begyüjtött két rózsaszín és egy arany színű ruhát.
- Követelem mindnek a megmutatását! - szóltam be a próbafülkébe.
Volt egy szék amire leültem.
Nem sokkal később léna kilépett az arany ruhában. Egyszerű testhez simuló fényes anyag. Majd kijött az egyik pink fodros szoknyás rövid ruhában.
Nehéz lenne választani a kettő közül. Mindkettő jól állt neki.

...