🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 10. ✒

Ben

Léna csak túrkálta az ételt, néhány falat után letette az evőeszközt és öklendezve a fürdőbe sietett. Én is felugrottam, de az ajtó az orrom előtt becsapódott majd záródott. Kopogtam.

- Minden oké. - szólt ki, de a kiszűrődő hangok alapján biztos voltam az ellenkezőjében.
Idegesen járkáltam az ajtó előtt mikor fél óra után végre kijött.

- Jobban vagy ? - léptem az instabilan álló lány mellé.
Bólintott.

- Szeretnék lefeküdni. - motyogta.
- Ott a szobám, nyugodtan. - indultam el mellette.
- Inkább vissza mennék az otthonba. - nyúlt a bejárati ajtó kilincséhez.
- Várj, aludj egy picit, aztán reggel elviszlek. - győzködtem.

Egy részem erősen akarta, hogy maradjon. De tudtam, hogy nem tarthatom itt.

- Mennem kell. - nyitotta ki az ajtót - Köszönök mindent.
- Várj elviszlek! - siettem utána.

Utolérve megálltam előtte és a kocsihoz mentünk. Beült és csendben nézett maga elé egészen az otthonig.

- Mit fogok mondani Amandának ? - nézett rám amikor megálltam.
- Már mindent tud, elmondtam. - döbbenten nézett.

Kiszállt , el indult be. Szörnyen éreztem magam, azt gondoltam én tettem valami rosszat. Kiszálltam én is és néztem ahogy a kapuhoz sétál.
- Ben? - nézett vissza.
- Igen ? - a szívem a torkomban dobogott.
- Köszönöm. - szemei könnyesek, nem bírtam így elengedni.
Odasietve magamhoz öleltem.

- Ne köszönd.
- De... - szipogott.
- Nem kell, ez a legkevesebb. - simogattam a hátát.

Percek óta ölelkezve állunk.

- Most bemegyek. Majd beszélünk. - lépett el tőlem.
- Rendben, mindenképp.

Léna kinyitotta a nagy vas kaput és bement. Idegesen vissza ültem a kocsiba majd haza mentem. Axelt a nappaliban találtam, sörözött.

- Na mizu ? - nyujtott felém egy üveget.
- Elvittem, bement. - zártam le miközben elvettem az üveget és jól meghúztam - Maja?
- Hazament. Gondolkodtál azon amit mondtam ? - húzta fel a szemöldökét.
- Min ? - értetlenkedtem.
- A Léna iránt táplált érzéseidről. - emlékeztett.
- Öhm, nincs semmi. - vágtam rá.

Tekintetéből láttam, hogy nem hiszi el, és igazából én sem hittem el.

- Lehet, hogy egy kicsit megkedveltem. - vallottam be.
- Kicsit ? - nevetett - Úgy nézel rá, mint egy kincsre.
- Mert kincs. - szaladt ki a számon.

Na most magyarázd ki magad nagyokos.

- Ugye, mondtam én, hogy szereted. Mond el neki.
- Nem, dehogy. Mindent elrontana. - erősködtem.

Belegondolva láttam magam előtt magunkat. Egy nagy családi ház udvarán grillezni, két gyerekkel meg egy kutyával. Én grillezem a húsokat, ő az asztalt teríti és közben a gyerekeinket figyeli akik fogócskát játszanak.
Megráztam a fejem, hogy vissza térjek a valóságba.

- Azért próbáld meg. Ne engedd el életed nőjét. - vonult el Axel így újra magamra maradtam az álomképeimmel.

*** 3 nap múlva ***

Az elmúlt napokban nem láttam és nem beszéltem Lénával, a telefonja ki volt kapcsolva és az iskolában sem láttam. Mardos a hiánya. Látni akarom, hallani a hangját, megölelni és érezni az illatát.

- Tudsz valamit róla ? - lépett mellém Maja a folyosón.
- Nem, mióta elvittem semmit. - válaszoltam őszintén.
- Én sem érem el. Nem mész el hozzá ? - nézett rám.
- Épp ez járt a fejemben, majd hivlak ha tudok valamit.

Azzal egyenesen kifelé vettem az irányt. Az autó a parkolóban állt, bepattantam és nagy gázzal kihajtottam onnan.
Hamar az otthonhoz értem, a nagy kapuban találtam magam.
Zárva.
Csengettem legalább háromszor mire Amanda végre kijött.

- Ben, rég láttalak. Hogy vagy? Nem iskolában kéne lenned?
- Léna ? Nem írt, nem hívott és nem is vette fel ha hívtam. Iskolában sincs. - zúdítottam rá mindent.
- Beteg, talán jövő héten már menni fog. - mondta és a mosoly amivel fogadott eltűnt az arcáról.
- Mi baja? Bemehetek ?
- Jobb ha máskor vissza jösz. - próbált kifelé tolni.
- Ne , had menjek fel hozzá. Csak két percre. - már könyörögtem.

Elképzelni nem tudom mi baja lehet, de ha már nem engednek fel valami nagyon rossz dologra gondolok. Amanda rám nézett amolyan megfejtelek nézéssel.

- Mit érzel iránta ? - kérdezte szemrebbenés nélkül.

Csak pislogtam két percig aztán kimondtam.

- Szeretem. - magamon is meglepődtem, végre kimondtam - Szerelmes vagyok ebbe a lányba! - mondtam ki újra, és hihetetlen jó érzés volt.

Amanda csak mosolygott előttem.

- Ígérd meg, hogy mihamarabb elmondod neki! - szólalt meg végül.
- Amint lesz rá alkalmas pillanat. De felmehetek hozzá ?
- Amíg van lehetőséged tedd meg. - tárta ki az ajtót előttem.

Amíg lehetőségem van ? Ezt mégis hogy érti ?

- Mégis hogy érted azt, hogy amíg lehetőségem van ?
- Menj fel. - biccentett az emeletre vezető lépcső irányába.

Furcsa volt a ház, csendes, senki nem volt a nappaliban pedig ilyenkor itt szoktak nyüzsögni a kissebbek. Elindultam fel, kettesével szedtem a lépcsőket, ott álltam az ajtóban és fura érzések kaptak el. Félelem, aggodalom, szeretet, izgatottság. Mély levegőket véve bekopogtam.

- Helló mindenki! 😊
Végre meg van az új rész! 😃
Kicsit kevesebb időm volt most de ígérem kárpótollak titeket még egy résszel.✒
Kellemes olvasást!😚
Véleményeket ne tartsátok magatokban !🤔
🌟🌟🌟🌟🌟-