🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 6.✒

Ben

Az utca sarkon vettem észre, hogy a mobilom Léna éjjeliszekrényén hagytam, így gyorsan vissza fordultam. Amanda beengedett és mondta, hogy menjek fel nyugodtan. A szobában senki sem volt, talán elment valahová gondoltam és az ágy melletti szekrényhez sétáltam a telefonomért.

Váratlanul kivágódott a fürdőajtó, egy törölközőbe burkolt Lénával álltam szemben. Próbáltam nem bámulni, de nem jött össze. Felkaptam a telefonom és kisiettem a szobából.
Az ajtó előtt állva gondolkodtam mit kéne tennem. Elhúzni vagy várni míg felöltözik majd egy kínos beszélgetést folytatni. Végül azon kaptam magam, hogy sietősen távozom.
Út közben írtam egy SMS-t neki.

/ Ne haragudj. A telefonom maradt le. Öhm ... tényleg sajnálom. /

Hamar haza értem. Szerencsére Axel nincs itt így kitombolhatom magam. Max hangerőn hallgattam a zenét, közben pedig ostorztam magam, hogy mekkora idióta vagyok. Vissza kellett volna mennem.

Már lassan éjfél lehetett mikor megszólalt a telefonom SMS-t jelző hangja.

/ Talán túléled, hogy törölközőben láttál. /

Remek, most azt hiszi azért jöttem el mert „csúnyát" láttam.

/ Örökre a szemem előtt marad. /

Küldtem válaszul. Amire nem sokkal később jött is válasz.

/ Sajnálom, hogy ezzel a képpel kell leélned az életed. /

/ Én nem. /

Ekkor lépett be Axel.
- Mi ez a ricsaj? - kérdezte miközben lehalkította a zenét.
- Csá . - pacsiztam le - csak levezettem a feszkót.
- Mi a gáz ? - huppant le a kanapéra.
- Nincs semmi. - legyintettem.
- Talán Léna van a dologban? - kérdezett vissza, azzal na mesélj csak mosollyal.
- Ja, berongyoltam a szobájába erre nem törölközőben lép be.
- Hol itt a baj ? - nevetett fel - Jól megnézted legalább ?
- Memorizáltam, aztán leléptem, minden szó nélkül. - nevettem én is kínomban - Most meg azt gondolja, hogy milyen rosszat láttam, ezért jöttem úgy el.
- A frászt. - Nem akarta elhinni.
- Nyilván nem így van, sőt.
Néhány percig még beszéltünk aztán elindultam zuhanyozni.

Június 9.

A hetek villám gyorsan teltek, már júniust írunk, az iskolában utolsó hetek vannak. Ma lesz egy nagy buli épp arra készülődök. Axellel 11- kor indultunk el. A buli már beindult, rengetegen voltak. Maja és Léna valahol a parkett közepén táncoltak. Axel lekérte Maját, Léna pedig elindult teljesen ellenkező irányban. Mióta törölközőben láttam, nem igen beszéltünk, távolságtartó. Bár lehet én kerültem leginkább, magam sem tudom.
Az épület előtt űcsörögtem a lépcsőn és söröztem egy ideig, aztán elmentem haza. Már a tv előtt ültem, negyed négy lehetett mikor a telefonom megcsörrent.

📞Axel 📞

- Csá mizu ? - vettem fel.
- Hol vagy ? - üvöltött.
- Itthon . Miért ?
- Gáz van, azonnal gyere ide. - a háttérből még üvöltött a zene.
- Mi a gáz? - nem értem mi van.
- Kornél bedrogozta Lénát, fogalmam sincs hol van. Maja azt mondta látta kimenni, de itt nincs.
- Mi van ??? - fakadtam ki.
A szívem a torkomban dobogott. Mi van ha baja esett. Rosszul lett valahol . Bepattantam a kocsiba és egyenesen oda mentem. Axel az épület előtt állt.
- Változás ? - ugrottam ki.
- Nincs. - válaszolt.
Belevertem a falba. Nem kellett volna haza mennem. Akkor most meglenne.
- Hol van az a nyomorult ? - kérdeztem ökölbe szorított kézzel.

Esküszöm a szart is kiverem belőle.

- Bent, de várj. Biztos, hogy valakit megbízott, hogy vigye el innen.
- Kiszedem belőle. - vágtam rá és megindultam befelé.
- Ne legyél hülye, várj egy kicsit. - húzott vissza.
Nem tudom mi a francra várunk.
Az eltelt percek óráknak tűntek. Közben pedig csak arra tudtam gondolni, hogy bele halok ha valami baja lesz.