🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 25. ✒

Ben

Haza érve azonnal ráálltam az ügyre. Minél előbb eltakarítom innen annál előbb vissza hozhatom Lénát. Negyed öt lehetett mikor Axel haza ért attól az embertől aki segíthet nekünk.

- Ez elvan intézve. Van 4 napunk előkeríteni Kornélt. - mondta miközben két üveg sört vett ki a hűtőből.
- Azalatt biztos meglesz. - vettem el az egyiket.

Megittuk a sört aztán elmentünk aludni.
A napok repültek, Kornél pedig nem volt sehol. Nem akartam Lénának elmondani, hogy eredménytelenül keressük. Csak idegeskedne. Jó helyen van ott, biztonságban.
Legalábbis ebben hitben voltam egészen egy hétig a hazatérésem után.
Reggel korán a telefon csörgésére ébredtem. Irma hívott.

- Szia.
- Irma néni. Hogy vagytok ?
- Jól, jól vagyunk. De van egy kis baj. - hallatszott a hangján, hogy tényleg ideges.
- Mi a baj? - meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg Lénával történt volna valami.
- Lénáról van szó.
A szívem hevesebben kezdett verni.
- Miután haza mentél, másnap eltűnt. Reggel elvittük iskolába a lányokat, mire haza értünk nem volt sehol.
-

Mi az hogy eltűnt? - keltem ki magamból - Miért csak most szólsz? Eltelt több mint egy hét.
- Ne haragudj. Azt hittem beszéltél vele és tudod.

Most mégis mit csináljak?! Idegesen járkáltam a lakásban.

- Nem beszéltünk, dolgozom az ügyön, de eddig semmi jó. Nem akartam elkeseríteni.

Az egész az én hibám. Hívnom kellett volna minden nap.

- De mi történt? Össze vesztetek? Vagy a lányokkal?
- Nem tudok semmiről. - hangja elkeseredett volt, ő is aggódott Léna miatt.
- Ben. - szólt bele Nancy - Azt hiszem mi tehetünk róla, hogy elment.
- Hogy hogy ti? - nem értem.
- Nem voltunk vele túl kedvesek.
- Mégis mit jelentsen ez? - kiáltott fel Greg a háttérben.
- Tracy meggyőződése volt, hogy nem ő a megfelelő lány számodra. Elkezdtük piszkálni.
- Hol a nővéred? - kérdezte Irma idegesen.
- Odafent.

Aztán végig hallgattam, hogy a két lány miket mondott Lénának. De miért nem szólt?!

- Megyek ahogy tudok. - raktam le a telefont.

Ezt nem hiszen el. Mi jöhet még? Írtam egy SMS-t Axelnek.

/ Gáz van, gyere amint tudsz! /

Majd tárcsáztam Léna számát. Nem vette fel.

- Mi a gáz? - csapta be az ajtót lihegve Axel.
- Léna eltűnt.
- Mi van ?? - akadt ki - Azt mondtad ott jó helyen lesz.
- Igen, de a nagynéném lányai traktálták azzal, hogy ő nem hozzám való, biztos csak a pénzem miatt van velem. - mondtam el neki amiket megtudtam.
- Kurva élet. - dühöngött - Hívtad ?
- Többször is. Nem vette fel.
- Menj vissza. Meg kell keresned.
- De Kornélt is el kell intéznem. - járkáltam idegesen.
- Majd én azt intézem.

Megbeszéltük a részleteket majd azonnal autóba pattantam.
Út közben folyamatosan hívtam őt, de egyszer sem vette fel.
Úgy a huszadik hívás után kaptam egy SMS-t Lénától.

 Hagyj békén Ben!
• Könyörgöm vedd fel!
 Eddig sem kerestél, most már nem kell!
• Azon voltam, hogy Kornélt megtaláljam.
• Sajnálom.
 Nem érdekel!

Félre álltam majd újra hívni kezdtem.

 Az istenért Ben ne hívogass már!
 Hagyj békén.
• Hallgass meg jó!?
• Kérlek!
 Ben...
• Úton vagyok hozzád, mond meg hol vagy. Kérlek.

Léna nem szólt semmit.

• Könyörgöm.
• Szeretlek téged!
 Ez nem igaz Ben. Neked sokkal jobb lány kell.
 Egy rendes lány.
 Nem ilyen szerencsétlen, mint amilyen én vagyok.
• Nekem csak te kellesz. Senki más!

Ültem vissza kihangosítva a telefon.

 Egy panzióban vagyok, a város külső részén.
 A neve Tunis.
 69-es szoba.
• Egy órán belül ott vagyok.
• Zárkózz be kérlek.
Léna letette a telefont. Nem voltam nyugodt, tudtam hol van. De lehet, hogy már Kornél is tudja.
Amilyen gyorsan csak tudtam oda hajtottam. Háromnegyed óra múlva már a panzió parkolóban voltam. Felrohantam a lépcsőn és megkerestem az ajtót.

- Léna! - kopogtam be.

Az ajtó zárja kattogott kettőt majd kinyílt, ő pedig ott állt előttem.

- Istenem a frászt hoztad rám! - öleltem magamhoz szorosan.

Kétkezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Annyira vágytam már erre. Annyira hiányzott.

- Szeretlek téged Léna! Szeretlek úgy ahogy vagy. Aki vagy.

Léna ellépve előlem becsukta az ajtót.

- Ne haragudj, amiért nem kerestelek.
- Inkább ne beszéljünk erről. - húzott beljebb.
- Bébi. - öleltem át - Rettentően hiányoztál.
- Te is hiányoztál, azt hittem csak azért hoztál ide, hogy ne kelljen engem hallgass.
- Ne butáskodj. Eszméletlenül szeretlek téged.
- Ez biztos ? - kérdezte és közben gyönyörű szemeit rám emelte.
- Egész biztos. - csókoltam meg.

Ajkai érintésétől forró bizsergő érzés fogott el. Kibírhatatlan vágy tőrt rám.