🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 13. ✒

Léna

Ben egész délután mellettem volt. Tagadhatatlan, borzasztóan örülök, hogy itt van még ha borzalmasan nézek is ki. Késő délután köszönt el, de megígérte holnap amint tud újra eljön.
Felébredve a reggelim az éjjeli szekrényen találtam. Napok óta nem éreztem ilyet , de most irtó éhes voltam. Egy kis tányéron ott voltak a gyógyszereit is. Minden falatot élveztem. A gyógyszerekkel sem kellett küzdenem. Megittam a teát is és megpróbáltam felkelni. Kicsit émelyegtem de lábra álltam. Vártam körülbelül két percet majd elindultam. Sétáltam néhány kört a szobában, miután biztosnak éreztem magam elindultam az üres tálcával . Amanda tevékenykedett a konyhában.
- Te meg mit csinálsz itt ? - ugrott fel ijedtében.
- Lehoztam, köszönöm, Isteni volt. - válaszoltam mosolyogva.
Elvett tőlem mindent és vissza kísért a szobámban.
- Felhívom az orvost. - lépett ki az ajtón - Feküdj vissza! - szólt az ajtóból.
Nehezemre esett újra feküdni, mikor végre fel tudok kelni. Épp leültem az ágy szélére mikor vissza ért.
- Kijön a doktor. Húsz perc múlva itt lesz. Addig kérlek feküdj még.
- Nem lehetne, hogy megfürödjek, átöltözzek ? - vettem elő a kiskutya szemeket.
- Utána. Oké ?
- Jó jó. - adtam meg magam elterülve az ágyon.
Hátra dőlve vártam, hogy megérkezzen az orvos. Súlyos húsz perc volt, de lassan eltelt. Az orvos megvizsgált és jó híreket mondott. Meggyógyultam.
Alig vártam, hogy elmondhassam Bennek. Jobban vagyok, minden rendben lesz.
Ezen a héten még nem mehetek iskolába, illetve pihennem kell még, ahogy elment az orvos kiugrottam az ágyból. Megfürödtem és rendbe szedtem magam.
Miután végeztem lementem a nappaliba. Szinte mindenki lent volt. Tévéztek. Levettem egy régi könyvet a polcról és leültem közéjük. Annyira belemerültem, hogy az ebéd illatai zökkentettek ki az oldalak közül. Talán kettő óra lehetett mire a többiek is haza értek, leültünk ebédelni. Amanda a kedvencemet készítette, Tejszínes csirkeragut színes tésztával. Jól lakva mindenki elviharzott az asztaltól ami roskadásig volt csetressel. Segítettem leparkolni aztán vissza mentem olvasni.
Négy óra is elmúlt mire feleszméltem a könyvből. Ilyenkor már itt szokott lenni Ben.
Hol lehet ? Miért nem jött ? Baja eshetett ?
Muszáj volt elűznöm a rossz gondolatokat ezért felmentem tanulni. Maja elküldte az anyagot, nem kevés úgyhogy jó is hogy elkezdem a felzárkózást.
Az idő repült. Kint már sötétedett. Elpakoltam a könyveket és lementem Amandához. Hátha tud valamit Benről. Lehet volt itt, csak nem jött fel. Amilyen elfogadhatatlan kinézetem volt mikor itt volt nem is csodálkoznék.
- Nem volt és nem is hallottam róla. De biztos jönni fog, ha nem ma akkor holnap.
- De megígérte ! Amit ígérünk, tartsuk is be. - duzzogtam.
- Még jöhet. - próbált nyugtatni.
- Este már senkit sem engedsz be, ezt ő is tudja.
- De közel sincs este. Menj foglald le magad. Jönni fog ha azt mondta.
- Tanultam, olvastam, rendbe hoztam magam... - soroltam mai tevékenységeimet.
Elkeserítő volt a tudat, hogy nem jön.
Vajon miért várom ennyire ? Miért akarom, hogy jöjjön ?
Vissza kullogtam a szobába és felnéztem kicsit a közösségi oldalakra. Rengeteg üzenetet kaptam. A barátaim aggódnak, nem tudják mi van velem.
Röviden és tömören válaszoltam mindenkinek és tovább lapoztam.

[ Új üzenet : Axel ]

~ Szia. Mi a helyzet ? Ben mondta, hogy nem vagy jól.
~ Maja is aggódik miattad.

* Helló. Aranyos. Megígérte ... Mindegy.
* Jól vagyok most már. Mond meg Majcinak is.

~ Örülünk. Őrjöngött itthon, kiszedtem belőle.

* Őrjöngött ?? Min ?

~ Miattad aggódott. Azt mondta beteg vagy és nem mondhat többet. Így gondoltam nem kicsi a baj.

* Minden rendben lesz. Neki is mondtam.

Nem akarom elárulni, hogy sokkal jobban vagyok. Bennek akkor már oka sem lenne idejönni.

~ Öhm ... mondhatok valamit ?!

* Hallgatlak.

* ??

Eltűnt . Már nem írt, pedig nagyon kiváncsi voltam rá, hogy mit akar mondani.
Vacsorára csak salátát ettem, azután az ágyon fekve gondolkodtam mindenen.

/ A szobámban vagyok. Fekszem az ágyon.
Kopognak. Ben lép be, egy hatalmas virág csokorral és csokival.
Szinte felugrok az ágyról, egyenesen a karjaiba és ölelem őt.
Szorosan ölelte a derekam, kissé elhúzódott végig simitotta az arcom és megcsókolt. /

Felijedtem. Körbe néztem. Sehol senki. Álmodtam ? Ezt a csodát ? Ben megcsókolt ?!
Kimentem a fürdőbe, hogy megmossam az arcom s mindeközben óriási mosoly terült el az arcomon.
Pedig csak álmodtam.