🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 5.✒

május 8. vasárnap

Az egész hétben a vasárnap a legjobb nap.

Hogy miért ?

Látogatás nap van.

Talán egy nap, egy vasárnap engem is meglátogatnak a szüleim, talán haza is visznek. És lehet, hogy ez az a vasárnap!

Gyorsan elmentem zuhanyozni, felöltöztem és egy alap sminket tettem fel, szőke hajam kivasalva kiengedtem. Majd pontban 8-ra lent voltam reggelizni. Én értem le először, amit Amanda furcsának is talált.
- Hát téged ilyen hamar kidobott az ágy ? - kérdezte mosolyogva miközben az asztalokat terítette.
- Talán ma... lehet, hogy ez az a nap. - mondtam boldogan és közben segítettem megteríteni.
- Ohh a vasárnap. Hamar elszaladt a hét.
- Lehívom a többieket. - indultam fel mikor végeztem az asztallal.
Mindenki ébren volt már. Reggeli után a nappaliban vártunk . Szép lassan jöttek a rokonok, ismerősök meglátogatni a többieket. Még Jenniferhez is jöttek. Hozzám senki. Ma sem jöttek el.
Szomorúan felmentem az újdonsült szobámban.

Bár számítottam erre , mégis újra és újra megvisel.

Az éjjel Kornél írt egy SMS-t.

( Kiscicám. Remélem tudod, hogy megfoglak találni, felesleges menekülnöd. Úgyis az enyém leszel! Az enyém, érted!?)

Emiatt úgy döntöttem ma nem megyek el innen ha nem muszáj.
Előkerestem a fülesem, elterültem az ágyon fülemben pedig üvöltött a zene. Arra kaptam fel a fejem, hogy valaki a vállamon kopogtat.
-  Ben ! - ugrottam fel.
- Azt hittem lent várod a látogatókat. - mosolygott.
- Nem jöttek. - mondtam, és azt hiszem hallattszott a hangomon a csalódottság.
- De hisz itt vagyok. Én hozzád jöttem.
- Komolyan ? - majd kiugrottam a bőrömből.
- Persze, menjünk el valahová, ne ülj bent ilyen szuper időben.
- Öhm. Jobb ha a házban maradok. - motyogtam.
Nem mondtam el az SMS-t, nem terheljem ezzel. Tegnap az éjszaka közepén iderohant miattam.
- De imádsz a szabadban lenni. - értetlenkedett.
- Nincs kedvem kimenni. - próbáltam győzködni.

/Kopp-kopp/

- Léna, valakik jöttek hozzád. - lépett be Amanda.
- Hozzám ? - csillant fel a szemem.
- Igen, gyertek, menjetek be.
Az ajtóban megjelent Maja és Nina.
- Úristen hát ti ? - kérdeztem, melléjük érve.
- Ben szólt, hogy látogatási nap van. - válaszolt Maja.
- Tudhattam volna, hogy benne van a kezed. - néztem szúrós tekintettel Benre, aki csak mosolygott az ágyam szélén ülve.
- Bocs - bocs. Csak gondoltam örülnél egy kis társaságnak. - védekezett.
Megöleltem a barátnőim és beljebb invitáltam őket.
- Léna, öhm beszélhetünk a tegnapról ? - lépett hozzám Maja - Úgy sajnálom, hogy nem voltam a közeledben. Akkor segíthettem volna.
- Nem történt semmi, jól vagyok, nyugi. - Próbáltam megnyugtatni.
Pedig valójában magam sem vagyok nyugodt. Sőt rettegek.

Késő délutánig beszélgettünk és filmeztünk mikor Maja felkelt, hogy mennie kell.
- Sziasztok - köszönt el az ajtóban.
Nem sokkal később Nina is elköszönt. A szuper napból hamarosan újra szar nap lesz, gondoltam de végül nem lett. Ben késő estig maradt, és szórakoztatott.
- Örülök, hogy átjöttél, és hogy áthívtad a lányokat is. Köszönöm. - búcsúztam a kapuban álló fiútól.
- Bármikor, holnap reggel sulibamenet ? - kérdezte, utalva arra, hogy együtt menjünk.
- Az utca végén találkozunk, ne késs! - mosolyogtam és megöleltem.
Ben viszonozta az ölelésem, majd pár perc elteltével elindult, én pedig bementem.
Annyira jó ha vele vagyok, elfelejtek mindent. Furcsa érzés kerülget ha a közelemben van. Ezekkel a gondolatokkal indultam el zuhanyozni.
A fürdőből kilépve Ben állt velem szemben. Lefagyva álltam a szoba közepén egy szál törölközőben.
- Öhm, bocs itt maradt a mobilom. - fordult el egy perces bámulás után.
Bár én nem látom, biztosan rák vörös lett a fejem.

-( Ez egy kicsit rövidebb rész lett, de ígérem a következőben kicsit felgyorsulnak az események ! :)
Jó olvasást !
🌟🌟🌟🌟
😚❤ -)