✒ 46. ✒

228 9 0
                                    

Léna

Ben csúnya jelenetet rendezett volna odalent. Ezt nem hagyhattam. A szobában folytatta. Valamit tennem kellett, hogy ezt abbahagyja.

- Ő csak akar. - gomboltam ki az ingét - Te meg is teheted. - suttogtam.

Vággyal teli tekintettel nézett rám. Meglepte amit mondtam.

- Lemosom az alkohol szagot. - motyogta a fürdő felé mutogatva.

Tíz perces zuhanyt tartott, talán már ki sem akar jönni. Legalábbis ezt gondoltam. És sikerült teljesen bebeszélni magamnak. Már átöltöztem.Elpakoltam a szanaszét heverő dolgokat de még mindig semmi. Húsz perce volt bent, már teljesen felhúztam magam azzal, hogy bebeszéltem magamnak a  hülyeséget így elindultam ki a szobából. Az ajtót lassan nyitottam ki, hogy ne hallja meg ahogy kimegyek. Az udvarra siettem, kerülve a recepciót. Nem akartam, hogy a fiú utánam jöjjön. A hátsó udvarban volt egy nagy tó. A partján padok, kivilágított kis ösvény vezet körbe rajta. Itt sétáltam. Gondolkodtam. Élveztem a csendet.

- Léna?! - hallom meg Ben hangját.

Megfordulok, ott áll mögöttem pár lépésnyire egyetlen gatyában.

- Már körbe futottam az egész kócerájt.

- Miért? - nem értem - Az ablakból is láttál volna.

- Nem néztem, csak kijöttem és nem voltál sehol.

- Azt hittem nem akarsz kijönni amíg ott vagyok. - mondtam őszintén - Illetve gondoltam rá, aztán addig magyaráztam magamnak míg ide jutottam.

- Ne legyél buta. Hideg zuhanyt vettem, hogy józanodjak. - lépett mellém - Délután el kell indulnunk tovább. - húzott magához.

- Az a szemét nem mozdult rád?

- Nem látta, hogy lejöttem.

- Nagyon helyes, a torkát elvágom. - mérgelődött.

- Hagyd már szerencsétlent. - szóltam rá - Inkább menjünk reggelizni.

Bementünk az étterembe. Ben felette a kínálatot. Belém meg egy kis gyümölcssalátát úgy kellett belém könyörögni.
Hamar letudtuk a reggelit aztán felmentünk. Ben azonnal indulni akart de mondtam, hogy legalább egy órácskát aludjon.

- Csak ha idefekszel te is. - ütögette meg maga mellett az ágyat.

Szó nélkül odafeküdtem, bekapcsoltam a tévét halkan. Ben elhelyezkedett, fejét a hasamra tette, a felső amit felvettem csak mell alá ér így szabadon simogatta a hasam.
Két perc alatt elaludt. Hallgattam nyugodt szuszogását.

Az órás alvásból lett négy óra. Már szét zsibbadtam, de nem mozdultam. Nem akartam felébreszteni. Mocorogni kezdett. Párszor végig simított a hasamon, a combomon és mosolygott.

- Ühm. - bújt még jobban - Mennyi ideje alszom? - kérdezte.

- Olyan négy és fél órája.

- Egy óráról volt szó. - ült fel hirtelen.

Én pedig azzal a lendülettel dőltem el az ágyon.

- Ahhh istenem. - nyöszörögtem.

Érdekesen nézett rám.

- Szanaszét zsibbadt a testem. - mondtam.

- Egész végig úgy feküdtél?! - a tekintete kb felért egy te normális vagy mondattal.

- Ööö ... Igen?! - nevettem kínomban - Nem akartalak felébreszteni.

Egy csókot nyomott a hasamra amit megremegtem. Nem ez nem olyan rossz remegés. Ez a kurva jó érzéses remegés.

🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz