Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
A délutáni szunyókálásból, hatalmas alvás lett. Ami bevallom jót tett. Kitisztította a fejem. Mondjuk ebben a hideg zuhanynak is szerepe volt. Na meg Léna eltűnése is. Míg én a hasán fekve, a derekát és a combját karolva aludtam ő meg sem mozdult. Furcsa pozitúrákba tekergette magát mikor felkeltem. A topp amit viselt, meg az a falatnyi rövidnadrág ... hmm.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Megpusziltam a hasát aminek hatására megremegett. Olyan remeg de mégsem.
- Kérsz valamit lentről? - kérdeztem fölé hajolva.
- Hhhmmm. Csokit. - mosolyodott el.
- Kívánsága számomra parancs. - csókoltam meg majd elindultam le.
Vettem magamnak egy kávét, Lénának két féle csokit és már indultam is vissza.
- Melyiket szeretnéd? - mutattam a választékot.
- Legyen az epres. - nyalta meg a szája szélét.
Ez igen szexi volt. Bedobtam a kávém. Majd mellé döltem. - Lassan mennünk kellene tovább.
Ha igyekszem talán két óra alatt Triestbe érhetünk.
- Hova is? - próbálkozott újra.
- Titok. - csókoltam meg.
Összeszedtük a dolgainkat majd leindultunk. Kivételesen nem a srác állt a pultban. Fizettem és kimentem Léna után a kocsihoz.
- Már mondtam, hogy nem. - hallom Léna hangját - Hagyj béken. Nem hallod?! - már már kiabált.
Gyorsítottam. Mit látok? A gyerek húzkodja Lénát.
- Nem volt érthető amit mondott ?! - üvöltöttem oda - Azonnal vedd le róla a kezed.
Ijedtében elengedte Léna karját aki az érintett területen kezdte szorongatni karját.
- Megmondtam, hogy ne menj a közelében nem?! - kaptam el a póló nyakát.
Ezzel a lendülettel bemostam neki.
- Ben ne! Kérlek! - zokogva karolta a derekam.
- Takarodj innen - engedtem le a kezem, amivel megfogtam Léna rám simuló karját - És adj hálát istennek, hogy ennyivel megúsztad! - löktem el.
Léna zilált, szakadozva vette a levegőt.
- Baby nem bántott igaz?! - fordítottam szembe.
Némán rázta a fejét.
- Biztos? - ő az ijedtségtől én az idegtől remegek.
Ha most nem lenne itt nem hagytam volna elmenni. Addig ütöttem volna míg levegőt vesz. Soha nem voltam ilyen agresszív. De mióta történt az a dolog megfogadtam, hogy mindent megteszek, hogy megvédjem őt. Mindent!
Szorosan átöleltem, hogy ezzel kicsit megnyugtassam. Azután beszálltunk és elindultunk. Kezemet végig a combján tartottam. Tíz perccel indulás után Léna nyugodt szuszogását hallottam magam mellől. Míg én aludtam pár órát ő semmit. Igazán rá fér a pihenés.
❤- Új rész, holnap nem hiszem, hogy lenne időm kitenni így kicsit megelőlegezem. -❤
