🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ -45. ✒

Ben

Jó tíz perce ideértünk kiszedtük Sam apját a hátsó ülésről Léna még sehol, a bejáratnál álltam. Sam kijött.

- Gyere inni! - húzott be.

Egy felszolgáló pálinkát hozott. Koccintottunk majd lehúztuk.

- Hol a híres barátnőd?! - kérdezte.

Már épp mondtam volna, hogy nem sokára jön mikor megpillantottam.

- Ott. - mutattam abba az irányba.

- A faszt. Hazudsz.

Vallat vontam majd elindultam felé.
Éreztem Sam tekintetét a hátamban.

- Baby. - csókoltam meg - Végre itt vagy.

- Azt hittem sosem érek ide. - karolta át a vállam.

- Sam nem hitte el, hogy nem egyedül jöttem, most meg leesett az álla. - meséltem az eddig történteket.

- Ugyan mitől? - kérdezte meglepetten.

- Hát tőled. - újra megcsókoltam.

Kicsit a magam kedvéért, és azért hogy Samat idegesítsem.

- Gyere bemutatlak. - fogtam meg a kezét.

Elindultunk Sam felé, szeme szikrákat szórt. Ismerem ezt a nézést. De erről lemaradtál kis barátom.

- Te nem hazudtál! - szólt mikor oda értünk.

- Megmondtam. Sam ő Léna. - büszkén mutattam be őt - Léna ő Sam haverom. Egy igazi barom. - karoltam át.

- Igazán gyönyörű lány vagy. - bámulta - Hogy találd rád ez a suttyó?!

- Köszönöm szépen. Az otthonban lakom ahol ő is volt. - mondta őszintén.

- Egy ilyen gyémántot otthonba raktak?! Hát mi rosszat csináltál cicuskám!?

Léna remegni kezdett. Nem tudom mi okozhatja, de meg kell szüntetnem.

- Megszülettem. - jelentette ki.

- Most már keresd meg a feleséged. - húztam szorosan magamhoz Lénát de remegése nem csillapodott.

- Igaz, még a végén hisztit csap. Majd találkozunk. Érezzétek jól magatokat. - kiabált még vissza.

- Remegsz, mi a baj? - fordultam felé.

- Semmi, nincs baj. - motyogta de láttam, hogy nem így van.

- Baby. - fogtam meg mindkét kezét - Tudom, látom, hogy valami van.

Mire a mondat végére értem már zilált is.

- Mindjárt vissza jövök! - lökte el a kezem majd kirohant.

Persze azonnal utána mentem.

Sam anyja megállított.

- Ugye nincs baj?!

- Nincs, mindjárt jövünk. - ráztam le.

Léna falnak támasztott háttal arcát a kezei közé temetve állt.

- Nézz rám és mond el mi a baj! - emeltem magamra a tekintetét.

Kicsit erőteljesebben szóltam rá.

- Kornél mondta folyton ezt. Nem tudok nem arra gondolni. - nézett fel az égre.

- Ha még egyszer kiejti a száját pofán törlöm. Legyen az bárki. - Húztam magamhoz.

- Menjünk vissza. - lépett ki az ölelésemből.

Kézen fogva indultunk vissza. Ugyan Sammel nem tudtam beszélni, szemmel vertem ezért a becézésért. Ajánlom neki, hogy ne ejtse ki még egyszer.
Megvacsoráztunk, lezajlott a menyasszony tánc és elkezdődött a buli.

Mióta Lénával történt az a dolog nem igen szórakoztam, valószínűleg ő sem.
Vacsora utánra a brigád majdnem minden tagját bemutattam neki. Így kicsit felengedett. Nem teljesen idegen a környezet.
Egy lassú számmal indították a bulit.

- Táncol velem? - nyújtottam a kezem.

Léna elfogadta a felkérésem így a tánctér szélére sétáltunk és táncoltunk. A szemek hol minket, hol a friss házasokat lesték. Sam néha néha oda oda vetett egy "Ez igen bazdmeg"-et.
Pár pohár pezsgő meg néhány koccintós pálinkán túl vagyunk. Láthatólag Léna is jól érzi magát aminek nagyon örülök.
Sam apja lekérte Lénát, így én felkértem az anyukáját.

- Nagyon szép lány, vigyázz rá Ben. - mondta két forgatás között.

- Köszönöm. Vigyázok.

- Ne legyél olyan, mint Sam. Tudod, milyen hülye.

- Ismerem igen. - bólogattam.

- Most is itt esküvőzünk...tegnap meg azt a piros ruhás szőkét dugta. - szókimondó asszony.

- Sosem javul meg. - rosszalló pillantást vetettem Samre aki épp azt mutogatta, hogy most ő kéri le Lénát.

Nem tartok tőle, hogy Sam rányomulna, de a délután történtek után jobb ha nem teszi. Nem akarom , hogy Léna kellemetlenül érezze magát. Két szám után végre vissza kaptam őt.

- Minden oké ? - kérdeztem.

- Igen. Mindenki nagyon kedves. - mosolygott.

A lakodalom reggel hétig tartott. Sam és Holy elindultak nászutazni. Kicsit berúgtam így a szállóba taxival mentünk vissza. Már az ajtóból láttam, hogy a haverom van a recepciós pult mögött.

- Te még mindig itt vagy?! - kiabáltam át az aulát.
- Shh! - csitított Léna - Menj a lifthez, hozom a kulcsot.
- Majd megyek én a kulcsért úgyis dolgom van arra. - mutogattam a gyereknek.
- Nem. Te menj a lifthez. - taszigált.

Megindult a pult felé, én meg utána. Józanul is önfejű vagyok, hát még most.

- Ben ne mondjam még egyszer! - fordult meg.

- Most is folyik a nyála! - háborogtam - Míg ki nem nyomom a szemét!

- Fejezd be! Indíts!

- Akkor is szarrá verem! - fordultam a lift irányába.

- A kulcsot kérném. Köszönöm. - hallottam Léna hangját.

A srác nem szólt egy szót sem. Szerencséje. A liftnél vártam.

- Itt vagyok. - lépett mellém - Fent ne hangoskodj. Mások alszanak. - szólt rám.

- De az gyökér ... - kezdtem volna de ő elhallgattatott.

- Ne csinálj jelenetet kérlek.

- Akkor ne akarjon a szemével vetkőztetni.

Közben felértünk a szobába.

- Kit érdekel mit akar?! - lépett elém.

- Ágyba akar vinni téged. Gondolod hagyom én ezt?!

A nyakkendőmön lazított, majd levette rólam.

~Dupla résszel jöttem, mert kicsit rövidre sikerültek. ~