🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 2.✒

...

Ben csendesen sétált mellettem az iskola kapuig.
Kicsit nehezen viseli, hogy ennyire elhagytam magam. De nem tehetek róla. Nem tudok pozitív lenni.
Bár ő meg a barátaim tartják bennem a lelket.

Maja és Nina már vártak a kapunál.
- Boldog Születésnapot ! - ugrottak a nyakamba.
- Köszönöm! - öleltem meg mindkettőjüket.
Eközben Ben besétált.
- Hát vele mi van ? - kérdezte Maja.
- Öhm rossz napom van . - mondtam egyszerűen, ebből tudták is mire gondolok.
- Menjünk be. - indult meg Nina mi pedig követtük.

/ Nina

17 éves, barna hajú, barna szemű szegényebb családból származó lány. Édesanyjával aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy meglegyen mindenük. Nina igényes lány, szórja a pénzt.

Maja

Nina teljes ellentéte.
16 éves, 5 nappal előbb született mint én. Az apukája dús gazdag. Szinte palotában élnek. Édesanyja betegségben meghalt. Azóta az apja csak a munkának él. Mindent megvesz neki, kérnie sem kell. Göndör barna haja és zöld szeme van. Átlagos alkat. Imád bulizni. /

Az órák gyorsan pörögtek, míg végül az utolsó óránkról is kicsengettek. Mindenki azonnal az ajtó felé vette az irányt csak én ültem nyugodtan a helyemen.

- Te még maradsz ? - lépett be a majdnem üres terembe Kornél.

- Jaa ... Nem. Megyek. - dobáltam gyorsan a táskámba a cuccaim.
- Kerülsz engem ? - lépett közelebb.
- Dolgom van. - jelentettem ki, amilyen magabiztosan csak tudtam.
- Nincs kedved együtt tölteni egy kis időt velem?! - jött egyre közelebb.

2 éve rám van szállva. Nem érti meg, hogy nem lesz köztünk soha semmi.

- Mint mondtam dolgom van! - ezzel ki kerültem és kisétáltam a teremből.

A folyosón gyors léptekkel haladtam, közben többször hátra néztem, nehogy kövessen. Ennek következtében jól neki mentem valakinek.
Ben volt az.
Az ütközéstől a földre estem és jól bevertem a fejem.
- Jól vagy ? Miért nem nézel magad elé ?! - szidott le, miközben felsegített.
- Minden oké. - leporoltam magam - Ne haragudj.
- Menekülsz valaki elől? - kérdezte.
Utálom, hogy a vesémig lát.
- Nem. Dehogy. - próbáltam megnyugtatni.
- Csá Benike. - lépett mellém Kornél amitől kissé össze is rezzentem.
Ben rögtön észre vette.
- Gyere Léna. Indulnunk kell.
- Talán randiztok ? - Gúnyolódott .
- Van vele valami problémád ?! - lépett felé fenyegetően Ben.
- Gyere menjünk. - húztam kifelé.
Ben majdnem bemosott a vigyorgó Kornélnak egyet.
- Indulj már. - kiabáltam rá amit segített kizökkenteni és végre figyelt rám. - Könyörgöm menjünk.
Ben megragadta a karom és kihúzott az iskolából.
- Hé engedj már el! - rángattam a karom.
- Bántott ? - állt meg a nagykapu előtt.
- Nem! Higgadj már le.
- Esküszöm megölöm ha hozzád ér. - járkált föl alá.
- Hagyd már abba elszédülök.
- Haza kísérlek, gyere.
- Nem akarok haza menni.
- De most muszáj. Induljunk.

Nem értem mi ütött belé. Tiszta ideg.
Gyors tempóban sétált alig bírtam követni.
- Mi lenne ha nem rohannál? - szóltam utána.
Nem szólt csak lassított.
- Köszi. - lihegtem - Elárulnád mi ez az egész ?
- Mi ?!
- Amit művelsz?
- Nem csináltam semmit. - mondta most már tök higgadtan.
Ezzel totál felhúzott.
- Tudod mit nem is érdekel. A faszért csinálod ezt. - löktem el magam elől.
- Állj meg! - kiabált utánam.
De én csak futottam tovább. Sikerült lehagynom így lassítottam.
Csak sétáltam körbe körbe az utcákban és agyaltam azon, hogy mi miatt lehetett ilyen Ben.
Szerencsére péntek van így 2 napig nem kell tartanom attól, hogy kellemetlen helyzet alakul ki.
Vissza mentem az otthonba majd jött a napi rutin. Fürdés, lecke, vacsora, alvás.
Már ágyban voltam mikor Amanda bejött.
Ő a nevelőnk. Nagyon kedves nő.
Velem mindig különösen kedves volt.
- Léna. Gyere velem egy kicsit. - szólt az ajtóból.
Gyorsan kiszálltam az ágyból és kimentem a folyosóra, hogy ne ébresszem fel a többieket.
- Tessék mondani.
- Múlt héten említettem, hogy szobarend változás lesz.
- Igen.
- Ez miatt jöttem, nézd meg velem a 18-ast. - intett a folyosó vége felé.
Elsétáltunk az ajtóig. Nagy fehér fa ajtó. Kinyitotta és valami gyönyörű szóba tárult elém.
Egy nagy francia ágy volt az ablakkal szemben, mellette éjjeliszekrény, amin egy hófehér mintás búrájú lámpa. Fehér szekrény és íróasztal. Egy gurulós, fekete bőr székkel. Az asztalon egy laptop volt.
A szekrény mellett állt egy nagy tükör és egy másik ajtó. Lassan besétáltam. Jó volt a folyosó hideg kövéről a puha szőnyegre lépni.
- Ott mi van ? - Kérdeztem kíváncsian.
- Nézd meg nyugodtan. - jött a válasz.
Így tettem. Egy saját fürdő. Atyaég ez a ház legjobb szobája.
- Gyönyörű szoba.
- A tiéd. - jelentette ki.
Az állam leesett.
- Enyém?! - nem hittem a fülemnek.
- Igen. Innentől ez a saját tulajdonod. Addig vagy itt ameddig akarsz.
- Hogy ?! - ráztam meg a fejem - Az hogy lehet?
- Kifizették. Tessék a kulcs. - nyújtotta át a fehér szőrgombócos kulcsot.
- Kicsoda !?
Hihetetlen. Tuti álmodom. Valaki csípjen meg!
Válasz nélkül kiment a szobából és rám csukta az ajtót.
Ráugrottam az ágyra. Szuper rugós és nagyon kényelmes.
Hihetetlen, hogy az enyém.

- ● Remélem tetszett az új rész!
A következő rész Kornél szemszögéből fog íródni. Vote - 🌟 ha várjátok ! 😚❤ ● -