🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 27. ✒

Léna

Míg Ben a csomagtartóba pakolta a bőröndöm én egy utolsó pillantást vetettem a panzióra. A nap éppen megvilágítja a fa burkolatú épületet így még elvarázsolóbb látvány. Nem egy öt csillagos szálló és bizonyára a konyha is remek, amit én nem teszteltem. Magányosan is szép napokat töltöttem itt és így, hogy majdnem itt történt meg a dolog örökké emlékezni fogok rá.
- Indulhatunk? - lépett mögém.
- Igen. - forudltam felé.
Szemét a szemeibe furta, átkarolt majd megcsókolt. Beülve éreztem azt a biztonságot amit mindig Ben mellett. Zenét kapcsolt majd a combomra tette a kezét.
- Most már minden rendben lesz.
Csendben ültem és néztem az elhaladó tájat azon gondolkodva, vajon tényleg rendben lesz e minden. Az iskolában tudják e, hogy mi történt. Hogy fognak fogadni az otthonban. Aggódtam mindenen, bár Ben jelenléte nyugató hatással volt rám, most mégis izgulok. Az utcába érve egyre jobban ideges lettem. Ben megállt a kapu előtt majd leállította az autót.
- Bejössz ugye ? - néztem rá könyörgő szemekkel.
- Beszélnem kéne Axellel...
- Kérlek.
- Rendben, felhívom és megyek utánad. Jó ?
Beletörődve szálltam ki a kocsiból és magamhoz vettem a bőröndömet. Nehéz léptekkel indultam a kapu irányába. Elindultam a macskaköves járdán az ajtó felé. Annyira lassan lépkedtem, reméltem Ben utolér, de nem így lett. Az ajtó kitárult Amanda kirohant és magához ölelt.
- Hol voltál? Úgy aggódtam! A szüleidet is felhívtam. Azt hittem oda mentél.
- De ... - Ben azt mondta elmondott mindent neki.
- De mi ? Mégis hol voltál ?
- Menjünk be. - indultam az épületbe dühösen.
Hazudott. Hihetetlen.
- Szóval?
- A többiek? - néztem körül az üres nappaliban.
- Még nem értek haza. Vigyük fel a holmid.
- Sajnálom, hogy eltűntem. - kezdtem felérve - Kornél miatt veszélyben voltam. Ben elvitt a nagynénjéhez, ott kellett volna várnom míg ők elintézik itthon a dolgokat.
- Gondolhattam volna, hogy benne a van a keze. Azt mondta nem hallott rólad napok óta, meg, hogy össze vesztetek.
Dühöngtem magamban, amiért hittem neki. Megszólalt a csengő.
- Ne menj le. - szóltam a már induló Amanda után - Ben az. Nem akarom látni ezekután.
- Beszédem van vele. - mondta és már kint is volt.
Reméltem, hogy nem engedi fel. Neki láttam a bőröndöm kipakolásának. A mosást azonnal elindítottam. Tudom, hogy nem az én napom a mai, de muszáj azt a rengeteg göncöt kimosni. Így még végzek mielőtt Hédi ruháit indítaná el Amanda. A vásárolt ruhákat elhajtogattam és a már üres bőröndöt is a helyére tettem, mikor az ajtó kinyílt és Ben lépett be.
- Mit akarsz most ? - kérdeztem dühösen.
- Csak hallgass meg. - kezdte válaszát - Nem mondhattam el.
- Nem érdekel, hazudtál! Hagyj békén! Menj el innen és ne is gyere vissza!
- Kérlek! - lépett közelebb - Had mondjam el, utána elmegyek.
Ben megfogta a karom és magához húzott majd megcsókolt.
- Könyörgöm. - suttogta - Tudom, hogy mit mondtam, azt is tudom, hogy nem volt teljesen jó döntés. - motyogta miközben újra és újra megcsókolt.
- Ben, hagyd abba. - próbáltam ellépni de erősen tartott.
- De veszélyben voltál! Kornél ide jött volna, akár bánthatta volna Amandát, vagy a többieket, hogy elmondják hol vagy. Ezt nem kockáztathattam! Így hazudtam neked, hogy nyugodt legyél. Az otthont pedig figyeltük, hogy Kornél ne jusson el hozzájuk.
- Ben hazudtál! Tök mindegy miért tetted, a helyzeten nem változtat. - léptem el tőle és most végre hagyta is.
- Sajnálom. Nem tehettem mást. - indult az ajtó felé.
Mielőtt kilépett volna, Amanda útját állta.
- Tudod, hogy nem szólok bele a magánéletedbe. - nézett rám - Ezuttal viszont igazat kell adnom neki.
Ben értetlenül állt előtte.
- Ha elmondja talán tényleg, teljesen véletlenül is kikotyogjuk ezzel veszélyeztetve téged.
- A hazugság akkor is hazugság, ha ezt elmondja akkor is megértettem volna. - álltam ki az igazamért.
- Igen ez valóban így van, a kivitelezés nem a legjobb, de rossz szándék nem volt benne, gondolt át. Szeret téged, megakart óvni és ezért képes volt bármilyen eszközhöz nyúlni. - zárta le a mondókáját Amanda.
Csak álltunk csendben pár percig. Igaza van, de akkor is hazudott.
- Léna. - kezdte volna Amanda, de Ben csendre intette.
- Hagyd, teljesen igaza van. Ezt elszúrtam, és nem is kicsit.
Becsukták az ajtót ezzel magara hagyva a gondolataimmal. Miért kell valahogy mindig bonyolodnia a dolgoknak. Végre haza jöhettem, erre most kiderül, hogy Ben hazudott. Mi jön még? Haragudnom kéne rá de egyszerűen nem tudok. A fenébe is szeretem őt. Miattam tette. Mire megbeszéltem magammal, hogy utána megyek elment. Így újra a gondolataimé lettem. Ugyan Amanda hívott vacsorázni, nem mentem. Semmi étvágyam nem volt. Hamar elaludtam és reggelig fel sem keltem.
Reggel egy óriás tulipán csokrot találtam az ágyam mellett. Kis fehér boríték volt a tetején.

„ Sajnálom. Remélem meg tudsz bocsájtani. Szeretlek!
Ben „

Hát erre ébredni igazán csodás. Imádom a tulipánt, de megbocsájtanom már tegnap sem kellett. Igazán nem is haragudtam. Küldtem egy SMS-t, hogy jöjjön át ha lesz ideje majd lementem reggelizni.
- Megtaláltad a virágot? - kérdezte Amanda amint a konyhába léptem.
- Igen, csodaszép. - mosolyogtam.
- Alig bírtam felcipelni. - nevette el magát.
- Nem ő hozta? - én teljesen abban a hitben volta.
- De, csak nem engedtem, hogy bemenjen hozzád. Nem voltam biztos benne, hogy nem haragszol rá.
- Csak dühös voltam, de már tegnap este elszállt. - vallottam be.
- Szóltál neki? - tett le elém egy tányér tojásrántottát - Szegény annyira töri magát.
- Tudom, írtam SMS-t. - ahogy ezt kimondtam a csengő megszólalt.
Amanda az ajtóhoz sietett, egy fújtatás és Ben hangja hallatszott be halkan.
- Azt hiszem, téged keresnek. - nézett felém, az ajtóból.
A mosolyom jelezte, hogy engedje be.
- Épp reggelizik. - engedte be Bent.
- Az jó, vissza szedhetné amit leadott a panziós kajától.
Láttam, hogy nem érti. Legyintettem ő pedig magunkra hagyott minket.
- Jó reggelt. Nem gondoltam, hogy azonnal ide jössz. - néztem rá.
- Azt írtad jöjjek ha van időm, éppen volt.
- Mi lett volna ha épp nincs ? - nevettem el magam mert eszembe jutott, hogy hétfő van és tanítás.
- Tanulmányi kirándulás. - mondta teljes komolysággal - Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Oda léptem és átölteltem.
- Csak ne hazudj többé. - kicsit habozott de ő is átölelt.
- Ez azt jelenti ? - nézett kérdőn én pedig egy nagy mosollyal és egy csókkal válaszoltam.
- Igen, azt. - motyogtam.
Ben szinte repkedett az örömtől.
- Azt hittem végleg elszúrtam. - ölelt át szorosabban - Féltem, hogy elvesztettelek. - fúrta fejét a nyakamba.
Miután befejeztem a reggelim felmentünk a szobámba.
Ben elfeküdt az ágyon.
- Mennyivel jobb ez mint az iskolapadban görnyedni. - nyújtózott el.
- Holnap már én is megyek. - vettem magamhoz a laptopom és leültem mellé.
- Idejövök érted. Menjünk együtt. - nézett rám kis boci szemekkel.
Vártam a héten "még itthon maradhatnál" meg a "nem túl jó ötlet ez még" szövegeket, de ezek nagy meglepetésemre elmaradtak. A menjünk együtt ajánlatot persze elfogadtam.
Kiválasztottunk egy filmet majd összebújva meg is néztünk a filmet.
Délutánig ki sem mozdultunk. Sorozatokat néztünk. Hol ezt hol azt, az idő meg csak rohant.
Kettő órakor kopogott be Amanda, hogy ebédelhetnénk. Lesétáltunk, asztalhoz ültünk a többiekkel akik rögtön cukkolásba kezdtek mikor Ben megfogta a kezem.
Tisztában voltam vele miért tette. Két új srác került be az otthonba. Korban velünk egy idősek.

🐚🐚🐚
Igen, tudom nagyon rég volt rész de most hozok kettőt. És készül a többi is csak át kell néznem és begépelnem.
Időm semmi.
Ígérem igyekezni fogok.
Kellemes olvasást!
❤❤❤