Léna
Ben hangos csikorgással hajtott el az udvarból. El sem hiszem, hogy itt hagyott. Nehéz napok következnek, de valahogy muszáj lesz kibírnom. Néhány percig még vártam, aztán bementem.
- Készítettem teát, gyere igyál egyet. - szólt Irma amint beléptem.
- Most inkább egyedül szeretnék lenni. - mondtam és felmentem a szobába.Magamra csuktam az ajtót, még érzem az illatát idebent. Mint ha még most is itt lenne, csak nem látni. Beteges igaz?!
Az ágyon ülve gondolkodtam, az elkövetkező napokon. Mit csinálok? Hova megyek, hogy az a két lány ne tegye pokollá az életem.
Semmi nem jutott eszembe. Nem voltam képes gondolkodni. Elő vettem a telefonom és végig néztem a közösségi oldalakat, de semmi érdekes nem volt fent. Nem írhattam senkinek, hisz kitudja kit fenyeget meg Kornél.
Elmentem zuhanyozni, hajat mosni majd visszamentem a szobába. Nem sokkal később Irma kopogott be. Elmentek a lányokért. Velük mehettem volna, de inkább maradtam.
Már rég besötétedett mikor haza értek. Gondolom, tartottak valami családi programot. Nancy jött be. Persze kopogás nélkül.- Gyere vacsorázni. - mondta és már el is tűnt az ajtóból.
Lementem, az asztalnál már csak három teríték volt.
- A lányok alig esznek velünk. - mondta Greg.
- Értem, nálunk kötelező együtt enni. Az otthonban. - tettem hozzá.
- Itt ezt lehetetlen bevezetni. - mosolygott Irma miközben az asztalra tette az ételt.Valami sült hús volt, párolt zöldségekkel és rizzsel.
- Köszönöm a vacsorát. - tettem le az evőeszközöm - Igazán finom volt.
- Egészségedre.
- Tudok segíteni valamit?
- Nem szükséges köszönöm. - válaszolt Irma kedvesen.Mivel nem kért segítséget felmentem. Nem sokkal később SMS-t jelzett a telefonom.
Ben írt végre. Szia. Haza értem.
• Szia. Gyors voltál.
Remélem ilyen gyorsan mehetek is érted.
• Azt én is nagyon remélem.
Borzasztó rossz volt ott hagyni téged.
• Tudom, hogy muszáj volt.
• Azt hiszem.
Ott biztonságban vagy. Kornél nem fog ott keresni.
Axel ma éjjel beszél egy illetővel, akinek elég nagy gondjai voltak és vannak Kornéllal. A kezére juttatjuk aztán mehetek is érted.
• Csak vigyázzatok magatokra.
Úgy lesz.
Mit csináltál ma?
• Igazából semmit. Miután elmentél megfürödtem, hajat mostam. Irma és Greg elment a lányokért, én itt vártam őket. Úgy fél órája vacsoráztunk.
• A délután legjobb része, hogy írtál.
Már alig vártam, hogy írhassak.
Sosem, hittem volna, hogy valaki így tud hiányozni.
• Hogy?
Majd bele őrülök. Nem vagy itt egy utcával odébb, nem tudok oda menni amikor csak úgy gondolom. Nem leszel az utcasarkon, az iskolában.
Sosem éreztem még ezt.
• Te is hiányzol. Nagyon. Az illatod még érzem a szobában. Ha becsuknám a szemem, elhinném, hogy tényleg itt vagy.
Hamarosan ott is leszek.
Most mennem kell, később jelentkezem.
• Máris? ☹
Szeretlek.Ezzel Ben el is tűnt, nem kaptam több SMS-t tőle.
A két lány jött be a szobába, és kezdték, amit a tegnap este elkezdtek. Meggyőződésük, hogy csak kihasználom Bent.
Órákon át hallgattam, ahogy ócsárolnak, hogy minden félének elhordanak.
Hiába mondtam akármit, semmit nem hatotta meg őket.
Miután végre kimentek, kitört belőlem a sírás, elhatároztam, hogy másnap a városba megyek, amint ők elmennek iskolába.
Egész éjjel semmit sem aludtam, a lelépésemen gondolkodtam. Nem tudok itt maradni. Fél nyolcra üres lett a ház. Kerestem egy taxi számot és hívtam is.
Negyedórával később már egy város széli panzióban voltam. A szobát kézpénzzel fizettem, Ben rögtön látta volna, ha a kártyáját használom.
A szoba kicsi, de otthonos. Tökéletes lesz arra, hogy meghúzzam magam.
A napok pörögtem, Ben nem keresett. Kezdtem bebeszélni magamnak, hogy többé nem fog értem jönni.
Tényleg megtörténhet ez? Bizonyára tudja, hogy eljöttem Irmától.
Talán nem is érdekli, csak elhozott ide, hogy ne kelljen többé hallgatnia.
Megjátszotta, hogy szeret? De ahogy csókólt, azt nem. Nem lehet megjátszani.🙈🙈🙈
YOU ARE READING
🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /
RomanceLéna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna. Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú. Csak egy lány. Egy lány a gyermekkoromból.