🔸Eldobva 🔸/ Mennyből a pokolba /

✒ 35. ✒

Léna

A lövöldözés után Benhez mentünk. A lakás amibe költözött valami eszméletlen. Míg ő szendvicseket készít én jobban szemügyre vettem. A hálóba mentem legvégül. Az ajtó mellett volt az ágy szemben a nagy ablakkal. A falon egy óriás kép, háromszor is rápillantottam mire felismertem magam.
- Remélem nem baj. - csókolt nyakon.
Kicsit megijedtem. Nem számítottam rá.
- Azért, hogy minden reggelem jól induljon. És minden estém jól fejeződjön be. - mondta miközben átkarolt hátulról - Együnk.
Kiültünk az étkezőbe, elfogyasztottuk a ruccolás, sajtkrémes, sonkás szendvicskéket.
- Ez isteni volt, köszönöm.
- Egészségedre. - mosolygott az asztal másik oldaláról - Mit gondolsz, hogyan tovább? - kérdezte Ben komoly arckifejezéssel.
- Mi hogy tovább?
- Velünk?
- Nem èrtem miért kérdezed ezt.
- Az eltűnésem miatt. Amiatt, hogy nem jelentkeztem. Képes vagy elnézni nekem ezt?
- Azt hittem ezen a kérdésen már túllendültünk. - nevettem el a végét - Hisz itt vagyok ... oké a helyzetből adódóan is.- felkeltem és elindultam felé - De a helyzet miatt nem tenném ezt. - melléérve az ujjammal simítottam a fültövétől indulva végig a nyakán - És ezt sem - Csókoltam meg az érintett területen.
Ben megfeszült, lehunyt szemmel ült előttem, megcsókoltam, átkarolta a derekam és erősen magához húzott miközben ajkai egyetlen percre sem váltak el az enyémtől.
- Tudod mennyire hiányoztál? - motyogta.
- Te is rettenetesen hiányoztál. - újra megcsókoltam.
És újra meg újra csókolnám. A nap minden percében.
- Szeretlek. - suttogtam a tökéletes ajkait nézve.
Kezét az állam alá tette, magára emelte a tekintetem.
- Én is Szeretlek Léna! - mondta és közben mélyen a szemembe nézett - Veled akarok lenni minden nap minden percében.
- Velem lehetsz, ha nem is minden percben de velem vagy.
- De én minden percben akarok. - csókolt újra.

Ben felkelt a székről, ölbe kapott, a labám a derekára kulcsoltam mégis kissé megszeppenve néztem rá.
Kacér mosolyt ejtett, megcsókolt s közben a hálófelé vette az irányt.
Úgy cipelt mintha csak egy pohár víz lenne a kezében. A szobába érve az ágyra döntött. Fölémhajolva megtámaszkodott a fejem mellett, ajkai újra egybeforrtak az enyémmel. Percekig csókoloztunk, de levegő hiányában elváltak ajkaink. Ben mellém dölt az ágyra, magához húzott és szorosan átölelt.
Néhany percig csak csendben feküdtünk, közben pedig arra gondoltam mi lenne ha most akarná. Én nem biztos, hogy felkészültem erre. De neki szüksége van rá, ha nem velem akkor mással de ki fogja elégíteni a vágyait. A gondolatok futótűzként terjedtek a fejemben. Mégsem szóltam egy szót sem csak idegesen ráztam a lábamat.

✒⚘✒
Hamarosan jövök egy új résszel, mert ez kissé rövidre sikerült.
❤
⚘✒⚘