Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Sosem láttam Bent ennyire agresszívnek, még akkor sem mikor Axel megütött. Pillanatok alatt ott volt és olyan ütést mért a vékony srácra azt hittem ott marad. Ben folytatta volna, de ahogy a derekát átkarolva szóltam a vörös köd mintha elszállt volna. Rázta a remegés az idegességtől egyik kezével még a srác pólóját fogta a másikkal az én karomat fogva szorított még jobban magához. Végül eleresztette a srácot aki azonnal menekülőre fogta. Beszálltunk és elindultunk a még mindig rejtélyes helyre. Nem kellett sok idő, Ben simogatása, közelsége megnyugtatott, el is aludtam.
- Léna. - hallom Ben hangját - Szerelmem. - suttogta, már ezért a suttogásért megérné nem felkelni.
- Ébredj édesem, megérkeztünk.
Nagyokat pislogtam mire kitisztult a kép.
- Hát szia kicsi. - csókolt meg.
- Szia. - hangom alig hallható - Átaludtam az utat?- kérdeztem nyújtótva.
- Igen, nem volt szívem felkelteni. Olyan édesen aludtál.
- Ahj. Így semmit nem láttam az útból. - nyűglődtem.
Igen, kicsit hisztis vagyok, ha nem magamtól ébredek.
- A legszebb részt láthatod ... ha negfordulsz. - mondta nagyon lassan.
Hogy?! Mire gondol?! Megfordultam és eltátottam a szám. Kiszálltam az autóból. Kicsit meg is szédültem a hirtelen mozdulattól.
- Hogy tetszik? - lépett mellém elégedett mosollyal Ben.
Bizonyára mindent elárult az arcom.
- Ez valami álom szép. - kapkodtam a fejem.
Egy dombon vagy hegy féleségen álltunk az út mentén. A tenger végestelen végig. A nap már lemenőfélben van. Hihetetlen szép.
- Köszönöm. - öleltem át Bent - Köszönöm, elhoztál ide. Hogy láthatom ezt a gyönyörűséget.
Ben az állam alá tette kezét, óvatosan magára emelte a tekintetem majd megcsókolt. Lágy, finom csók volt. Minden percét kiélveztem. Nyelvünk lassú, szenvedélyes táncot járt egymással. Imádom, imádom őt, a csókját, az érintését, azt ahogyan rám néz.
- Köszönöm, hogy elhozhattalak ide. - húzodott el egy picit - Te lagalább ilyen csoda vagy az életemben, mint ez a látvány.
- Szeretlek. - suttogtam meghatódottságomban.
- Mindennél jobban szeretlek. - szorosan magához ölelt és a hajamba puszilt.
Csak álltunk, néztük a lemenő napot, a tenger csodálatos látványát. Készült néhány kép is, szeretem megörökíteni a pillanatot, mégha Ben ezt nem is szereti annyira.
- Most már el kell foglalnunk a szállást, na meg a vacsorára is oda kellene érnünk. - nézett az órájára.
- Induljunk. - mondtam egy utolsó pillantást vetve a tájra.
Nem autóztunk többet húsz perccnél. Egy faháznál, ami ezen a részen a legnagyobb volt. Ben kotorászott a zsebében majd előhúzott egy kulcsot ami piros szívecskés kulcstartón lógott. Furcsáltam, hogy nála volt a kulcs de nem firtattam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
