Léna vagyok, gazdag családba született 16 éves lány, akit a szülei még kisgyermekkorában eldobtak maguktól mert fiú gyermeket szerettek volna.
Ez volt a bűnöm. Nem vagyok fiú.
Csak egy lány.
Egy lány a gyermekkoromból.
Nem érdekelt senki és semmi. Kívántam, akartam azonnal. Felhúzva gyors léptekkel indultam meg az öltöző boxok felé. Léna csak sietett mögött. Odaérve ellenőriztem, hogy van e bent valaki majd behúztam magammal őt is. Vadul faltam ajkait falnak döntve a hátát.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Ajkairól nyakára tértem át, kezem a mellét masszírozta. Halk nyögések hagyták el a száját. Levettem a zavaró textíliákat, így már teljes testében gyönyörködhettem.
- Baba. - nyögtem ahogy ujjait végig húzta merev farkamon.
Felkapva lassan magamra vezettem. Olyan kurva jó csupaszon benne lenni. Mindig is gyűlöltem az óvszert. Ezután nehezemre esik majd használni. Hangos nyögéssel jutalmazott és a hátamba karmolt ahogy mozogni kezdtem. Gyors tempót diktálva a nyakába furtam a fejem ezzel elnyomva a hangos nyögéseket. Léna felvette a ritmust csípőjével körkörös mozdulatokat végzett.
- Iiiistenem. - szaladt ki hangosan a számon - Kibaszott jó vagy.
Teste meg meg feszült, éreztem ahogy teste remegni kezdett. Erősebben löktem magam belé. Nyögései elfolytahatatlanul vegyülnek az enyémekkel.
- Ahh Ben. - hátra csapta a fejét.
Orgazmus közeli állapotban voltunk. Léna teljes testtel remegett, majd elélvezett. Nehezemre esett élvezés nélkül kiszálni belőle de védekezés hiányában kénytelen vagyok ezt tenni.
- De neked... - lihegve próbálta elmondani.
- Nekem most nem lehet. - csókoltam meg.
Léna öltözni kezdett, én is össze szedtem magam majd együtt vissza indultunk a bárhoz. Mentes vizet kért én sört, magunkhoz véve az italunk elindultunk a parton haza. Ez most nem a gyengédségról szólt, sokkal inkább a szenvedélyről. Arról a kifejezhetetlen vágyról amit érzünk.
Beérve Léna a fürdőbe ment, zuhany után készített valami csirkés paradicsomos ételt. Akármi is volt nagyon finom lett.
***
Még három csodás napot töltöttünk itt. Kirándultunk, bejártuk a környéket. Holnap viszont vissza kell induljunk.
- Akkor reggel indulunk?
- Sajnos igen. - öleltem magamhoz.
- Otthon is jó. Hisz ott is együtt leszünk. - nyugtatott.
- Az igaz, de itt mindig veled fekszem és kelek. Ott nem lesz mindig így.
- De ott leszek néhány lépésre.
Igaza van. Amanda meg engedékeny, így amikor akar nálam alhat. Reggel kávét kaptam az ágyba.
- Jó reggelt szívem. - motyogtam álmosan.
- Kávét? - nyújtotta a gőzölgő italt.
- Hogy is mondhatnék nemet!?
Elvettem és megittam, közben felidéztem azt a pár napot amit itt töltöttünk.
- Becsomagoltam mindent. - húzott vissza a gondolataimból.
- Akkor már csak indulni kell.
- Jó volt itt lenni. Távol mindentől és mindenkitől. - bújt mellém - Sosem felejtem el ezt a helyet.
- Remélem még hozhatlak párszor ide.
Kicsit még lustalkodtunk aztán kipakoltam a csomagokat. Léna átnézte az ablakokat.
- Minden bezárva. - jött le.
- Akkor induljunk. - bezártam az ajtót és kocsiba ültünk.
Léna telefonja csörgött mikor már majdnem haza értünk.
- Amanda, szia! - hangosította ki.
- Szia. Maradjatok ott! - szólt idegesen.
- Hol? Már majdnem haza értünk. - szóltam bele.
- Ben menjetek vissza! - emelte meg a hangját - Ide ne merd hozni!
- Miért? Mi van? - Léna hangja ijedt volt.
- A szüleid el akarnak vinni. Két napja ide járnak, hogy elvigyenek. Azt mondtam osztálykiranduláson vagy.
- De én nem akarok elmenni. Miért nem szóltál előbb?
Ledöbbenve hallgattam a beszélgetést.
- Próbáltam elintézni, hogy ne vihessenek el. De nem tehetek semmit. Nem vagy nagykorú.
Lassan hajtottam be az utcába. Közben letette a telefont. Amanda a kapuban állt.
- Ben vidd hozzád. Lehetőleg ne mászkálj sehova. Nem láthatnak meg.
- Amanda, magadat sodrod bajba. Ha hátráltatod őket. - mondtam.
- Te most melyik oldalon állsz? - fakadt ki Léna.
- Egyértelműen a tiéden, de ha nincs mit tenni... - egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a kialakult helyzettel.
Tudom, hogy Amanda mindent megtesz. De ha egyszer nem lehet mit.
- Te totál bele törődtél! Ennyi? Ha vinni akarnak vigyenek? Azok után... - viharzott el. Hiába mentünk utána mindketten, szem elől tévesztettük.
- Most mi lesz? - kérdezte Amanda.
- Fogalmam sincs. - mondtam őszintén.
Bementünk, kávét ittunk az étkezőben és gondolkodtunk a megoldáson. Két óra elteltével rezegni kezdett a mobilom.
Axel 📞
- Csá. Itt van Léna.
- Komolyan?! - megnyugodtam egy kicsit.
- A régi szobádban. Elmondta mi a szitu.
- Odamegyek. - Ezzel letettem és elindultam oda.
🌷🌷🌷
- Hihetetlen, hogy már csak pár rész van a végeig! De készül a második rész! 😊 Remélem várni fogjátok és ilyen sokan olvastok majd továbbra is. 😊 Ehhez írjam folytatólagosan vagy új könyvként hozzám? 🤔 Írjátok meg nekem, hogy szeretnétek! ❤️ - 🌷🌷🌷
