Reggel zihálva ébredtem. A nap besütött az ablakon, ezért gond nélkül láttam mindent. Ő már nem volt itt. I cseppet meg is nyugodtam, bár még a házban lehet. Azonnal kipattantam az ágyból és a telefonomat kezdtem keresni,de sehol sem találtam csak egy kis cetlit.
Jóreggelt!
Ne merj szólni senkinek. A telefonod nálam.
Akaratlanul is a földre rogytam. Anya... Anya itthon van.
Amilyen gyorsan jött a felsimerés olyan gyorsan száguldottam be a szobájába, de nem volt. Utolsó reményem a konyha volt, de ott is csak egy cetli várt rám.
Kincsem! Teresa nagyi eltörte a lábát, így néhány hétig nem tudok hazamenni, kérlek vigyázz magadra és erről egy szót se a suliban. Szeretlek, Anya!
Ne, ne, ne! Nem hiszem el! Miért velem történik ez? Mi rosszat tettem? Az biztos, hogy Harry nincs itt. Most azonnal el kell mennem itthonról. Felkaptam magamra gyorsan a ruháim és a táskám, majd a bejárati ajtóhoz rohantam, de zárva volt. El kezdtem kotorászni a kulcsos dobozban, de egy kulcs sem volt benne. Bezárt ez az elmebeteg? Könnyes szemmel kezdtem ütlegelni az ajtót, hogy miért azt nem tudom. Brooke... Brooke minden reggel jön! Ez az!
Izgatottan vártam arra a percre mikor Brooke kiszabadít és vége lesz ennek az őrületnek, de nem jött. Úgy döntöttem megpróbálok kimászni az ablakon. Bementem a szobámba és bingo. Az ablak nyitva volt. Kiugrottam rajta, majd azonnal futni kezdtem. Remélem most nem figyel... Remélem nem fog elkapni.
Egészen Brookék házáig futottam, de senki sem volt otthon. Hiszen már délután van...
Több órán keresztül ültem egy fás parkban. Kezdtem éhes lenni és álmos, de nem mehetek vissza. Ott megtalálna, de egy padon sem aludhatok. Nem tudtam mitévő legyek így elkezdtem sétálni a sötét utcákon. Gondoltam lecsekkolom a házat, hátha anya mégis hazament.
Egy kis sétálás után valaki elkapta hátulról a karomat és az egyik ház falához nyomott, míg másik kezével befogta a számat. Motzdulni sem tudtam.
- Tessa... Egésznap figyeltelek. Ennyire rosszul bánnék veled? Simogatlak, megvárom míg elalszol, ez annyira rossz? - kérdezte a mostmár ismert hang. Megráztam a fejem. - Pedig úgylátszik neked nem tetszik. Akkor mostmár megváltozok a te kedvedért. Nem leszek többé kedves. Vissza fogod te még sírni a tegnapi énem... Szó szerint. - puszilt bele a nyakamba. Rettegtem tőle.
YOU ARE READING
Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)
Fanfiction**Ki kell emelnem, hogy ezt a könyvet nulla tudással írtam és jelen helyzetemben nem ajánlanám senkinek. Ha mégis el akarod olvasni, akkor kitartást! 🥰** Mikor úgy érzed vadásznak rád. Minden mozdulatodat figyelik, de nem tudod ki. Valaki a megszál...
