Harry szemszöge
Lefagytam mikor megláttam Tessat. Féltem a reakciójától, egyben dühös is voltam Louisra. Hogy képzelte, hogy idehozza?
Tessa sírva rohan az anyjához. Fölé térdelt és sírt. Szívszorító látvány volt, de mindent csak miatta tettem. Nem hagyhatom, hogy újból elvegyék tőlem.
Tessa mellé léptem. Elkezdtem simogatni a hátát nyugtatás képpen és úgy néz ki, hogy sikerült mivel abba hagyta a sírást. Lassan felnézett rám, szemei vörösek voltak. Felállt és csak bámult rám. Dühöt olvastam ki a tekintetéből.
- Te rohadék! - kiáltott fel és ott kezdett el ütni ahol csak tudott. Próbáltam védekezni és sikerült is mert elkaptam a két csuklóját.
- Mi ütött beléd? - kiabáltam rá mire hisztérikusan felnevetett.
- Mi ütött belém? Belém?! - kiabált mégjobban. - Megölted az anyám és a barátnőm te rohadék! - kezdett el kapálózni és ezért erősebben szorítottam a csuklóját. - Gyűlöllek! Egy gyilkos vagy! Miket beszélek? Egy mocskos szörnyeteg vagy! - kezdett el rugdosni és újból sírni. A szavai szíven ütöttek.
- Én ezt miattunk tettem! - szóltam rá.
- Ölj meg inkább engem is mert én biztos, hogy nem megyek hozzád te féreg! - ekkor már az ajtó fele ráncigáltam.
- Louis, kérlek takaríts fel. - csak bólintott.
Mikor az autómhoz értünk belöktem az autóba, én is beszálltam, majd elindultam.
- Elmegyünk egy nyugodt helyre, jó? Mindent megbeszélünk. - mondtam nyugodt hangon és rátettem a kezem a combjára, de leseperte.
Egész úton nem szólt semmit csak szipogott és lesett kifele az ablakon. Azt hittem már kezd megnyugodni, de mikor az egyik híd közepén jártunk hirtelen nyitotta ki a kocsi ajtót és kiugrott.
Hangos fékcsikorgással álltam meg és gyorsab pattantam ki a kocsiból. Szememmel Tessat kerestem az aszfalton, de a híd korlátján állt.
- Tessa, gyere le onnan most azonnal! - szóltam rá remegő hangon. Szerelmem rám nézett, majd vissza. Elkezdtem felé futni, hogy leszedjem onnan, de már késő volt leugrott.
Mikor a korláthoz értem még láttam zuhanó testét, majd végleg eltemette a mély tenger.
- Nee! - kiáltottam fel. - Ne! - szemeimbe könnyek gyűltek és az egész testem remegett. - Ne, Tessa! - ültem le a földre. Térdeimen megtámasztottam a könyököm és arcomat a két kezembe temettem, úgy sírtam. - Miért? Tessa! - ordítottam a nevét.
Most vesztettem el azt a személyt aki szerettem.
Most nem másfél évre vagy pár hónapra.
Örökre.
Sziasztok! Köszönöm az egész évados figyelmet, nagyon jól estek a kommentek, a visszajelzések. ❤💕
Imádlak titeket! 💕
YOU ARE READING
Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)
Fanfiction**Ki kell emelnem, hogy ezt a könyvet nulla tudással írtam és jelen helyzetemben nem ajánlanám senkinek. Ha mégis el akarod olvasni, akkor kitartást! 🥰** Mikor úgy érzed vadásznak rád. Minden mozdulatodat figyelik, de nem tudod ki. Valaki a megszál...
