Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

3/3

5 évvel ezelőtt
Harr szemszöge

Erőtlenül léptem be a házba ahol még nem rég Tessaval nevettünk, terveztük a gyermekünk nevét. Hatalmas nagy fájdalmat éreztem. Mintha a szívemet késsel szúrnák át, de nem egyszer hanem több milliószor.

Szemeimbe újból könnyek gyűltek. Fogaimat össze szorítottam, kezeimet ökölbe. Mérges voltam magamra. Az én hibám minden. Miattam ment el Tessa. Az én hibám minden.

- Nem! - ordítottam fel és az öklöm találkozott a fallal. Éreztem ahogy felszakad a bőröm, de nem érdekelt. A falon végig folyt a vérem. A sebes öklömmel többször céloztam meg a falat.

- Harry, álljál le! - kiabált rám Louis. Oldalra néztem és az ajtóban állt.

- Takarodj innen! - löktem ki az ajtón, majd kulcsra zártam. Mikor megfordultam észrevettem, hogy a földön papír darabok vannak. Leguggoltam, hogy megnézzem mi az újból sírógörcs jött rám.

Tessa és én voltunk a képen. Mosolyogtunk és egymást öleltük. Ezt pár hete csináltuk.

- Összetépte. - motyogtam. Ez az utolsó emlékem róla. A kép hátuljára rá írta, hogy szeretlek. - Nem! - motyogtam. - Tessa! - ordítottam el magam. Csak ültem a földön és a papírfecniket próbáltam összerakni.

- Hiányzol. - suttogtam magam elé bámulva, majd lenéztem a széttépett képre. - Ígérem meg változok. Normális leszek, elmegyek pszichológushoz, eljárok dolgozni. Ha kell én halok meg, csak gyere haza. - sírt fel. Csak őt akartam senki mást.

XXX
És most

- Nem igaz, hogy nincs egy normális energia ital. - morogtam halkan. Londonba tartok és mikor megláttam ezt a kis boltot beugrottam, de úgy látszik kár volt. Már épp fordultam volna meg, mikor egy kisfiú nekem jött.

- Bocsánat. - mondta és felnézett rám. Szemei zölden csillogtak pont mint az enyém, haja barna göndör. Kiköpött én kiskoromban. Lehajoltam hozzá és rámosolyogtam. -Semmi baj. Hogy hívank? - kérseztem rá.

- Teo. - mondta boldogan. Ekkor lehervadt a mosoly az arcomról. Csak véletlen egybeesés. Hogy is lehetne a te fiad? - Anya! - kiáltott fel a kisfiú, majd elszaladt mellettem. Fel álltam és megfordultam, hogy láthassam az anyját.

Mikor ránéztem úgy éreztem mintha menten el akarnék ájulni. Tessa?

- Szia! A fiad elkóborolt, de nyugodj meg, jó kezekbe volt! - nyögtem ki. Láttam az arcán az ijedséget. - Akkor, szia! - köszöntem, majd megfordultam és elmentem. Megálltam a bolt szélénél és vártam, hogy kijöjjenek a boltból. Muszáj követnem.