Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

19

- Picim, kelj fel. - nedves csókokat érzek az arcomon. Lassan nyitottam ki a szemeimet és Harry férfias árcát pillantottam meg. Egy kis pajkos mosolyt villantott felém. - Kis álmos hercegnőm. - puszilja meg a homlokomat.

- Jó reggelt. - bújtam még közelebb hozzá.

- Lassan ébredezz, ma fontos dolgunk van. - simogatja meg csupasz hátam.

- Mi?

- El kell játszanunk... A halálodat. - nyögi ki Harry. Hirtelen ültem fel és néztem rá.

- Micsoda? Ugye csak viccelsz? - ő is felült és megfogta a kezemet, majd bíztatóan megszorította azokat.

- Nem nagy ügy.

- Nem nagy ügy? - kezdtem el sipákolni. - Kibaszottul nagy ügy! - rántottam ki a kezeiből az enyémeket.

- Vigyázz a szádra Tessa. - sziszegte fogai közt. Azonnal tudtam mire gondol.

- Mire jó a mű halálom?

- Nem fognak téged keresni. - állt fel és el kezdett kivenni a szekrényből ruhákat. Kivett magának egy fehér inget és egy fekete szűk nadrágot, majd nekem is ugyan ezeket csak nőibe.

- Ezzek honnan vannak? - néztem a kezeimben lévő ruhákra.

- Már akkor bevásároltam ide mikor eldöntöttem, hogy az enyém leszel. - lesokkolódtam a válaszától. Eldöntötte?

- Vedd fel a ruhákat aztán gyere le. Öt perced kapsz. - majd magamra hagyott.

Már megint mi ütött belé? Az egyik pillanatban normális, a másik pillantban meg már megint bunkó, parancsolgató.

Gyorsan felkaptam magamra a ruhákat és lementem Harryhez. Mikor meglátott előkapta a lakás kulcsot és már ki is tessékelt a kocsihoz.

XXX

- Hol vagyunk? - néztem Harryre.

- Egy földesúton közel Londonhoz. - elkezdtem bólogatni.

- Hogyan is kepzelted ezt a halál eljátszást? - fordultam neki háttal, majd lépteit hallottam magam mögött. - Hmm? - mikor felé fordultam volna erős fájdalmat éreztem az oldalamban. Harry kezében egy kés volt. Megvágott.