Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

25

- Mit tettél Harry? - távolodtam el tőle. Kezeivel utánam alart kapni, de elhúzódtam.

- Miattunk tettem. A gyerekünk miatt. - mosolyodott el. Mérges voltam, csalódott.

-Nem Harry! Megölted őt! - kiabáltam rá. Újból hozzám akart érni, de nem hagytam neki. - Ne érj hozzám. - fordultam volna meg, de a csuklómnál fogva vissza rántott és a falhoz préselt.

- Mi az, hogy ne érjek hozzád? -kiabált rám. Mérges volt. - Nem érted, hogy ha nem teszem meg akkor most el vittek volna tőlem és minden hiába való lett volna? - a hangja már nyugidt volt. A szorítása is alább hagyott.

- Megértettem Harry. - suttogtam. Csodálkoztam, hogy meghallotta.

-Örülök. -simogatta meg az arcomat. -Kérlek ne haragudj rám.

-Nem haragszok Harry. Kérlek zuhanyozz le. - szemeim könnyben úsztak. Csak bólintott és felment az emeletre. Csodálkoztam, hogy nem zárta be az ajtót, de eszem ágában sem volt elszökni. Én szeretem Harryt.

Mikor úgyéreztem, hogy készen állok újból szembe nézni vele felmentem az emeletre.

Az ágyon feküdt és a plafont nézte. A levegőt egyenletesen vette és szemei csukva voltak. Azt hittem alszik, így mellé feküdtem és elkedtem simogatni fedetlen mellkasát.

- Köszönöm, hogy ennyi mindent teszel értem. Szeretlek. -suttogtam.

-Én is szeretlek. - fordult hasra, így rám feküdt.

- Te kis csaló! Nem is aludtál. -kezdtem el kuncogni, de ő komolyan tekintett vissza rám.

- Zavar, hogy megöltem őt, igaz?

-Persze. - nyögtem ki, majd hirtelen fel rántott magával. Újból dühös volt.

-Kicseszettül csak miattad tettem! -üvöltött rám. Robbantam.

-Ok nélkül üvöltözöl velem Harry! Most már álljál le ezzel! - löktem meg a mellkasánál fogva, mire ő is ugyan ezt tette. A földre estem.

- A francba! - kiáltott fel, majd kivett a zsebéből egy dobozt és a földhötlz vágta, majd kiment a szobából maga után becsapva az ajtót.

A dobozból egy gyűrű esett ki.

Sziasztok! Ma már nem lesz több rész nagyon sajnálom! 😫
Most is a buszon ülve írtam meg. 😂
Szeretlek titeket! ❤💕