Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

17

Azt hittem megváltozott, vagyis nekem nagyon úgy tűnt. Azt mondta megbízik bennem, de mégis itt vagyok. Bezárva.

- Tessa! - hallottam meg Harry hangját, majd a zár kattanását. - Kész a vacsora. - dugta be fejét az ajtón.

- Nem vagyok éhes. - mondtam majd szemeimet levezettem róla és szüntelenül néztem a padlót.

Hallottam lépteit felém közeledni aztán megéreztem ujjait az államnál. A fejemet felé fordította, így zöld szemeibe néztem. - Muszáj enned. -csak megráztam a fejem.

- Vigyél haza. - ahogy ezt kimondtam kezei erősebben kezdték szorítani az államat mire fájdalmasan felszisszentem.

- Miért akarsz haza menni Tessa? - sziszegte. Tekintete kezdett elsötétülni.

- Mert rohadtul bezársz ide Harry! Nem vagyok a fogjod! Kibaszottul nem! - kiabáltam rá és hirtelen álltam fel, majd újból az ágyon voltam mert Harry vissza lökött.

- Fogd vissza magad Tessa! - kezdett el fenyegetően közeledni felém. Újból fel álltam, hogy kifussak a mögötte lévő nyitott ajtón, de megfogta karomat és a falhoz vágott. Felsivagytam a fájdalom miatt és egy könnycsepp folyt le az arcomon.

- Nem beszélhetsz velem így, világos? - mikor nem válaszoltam két kezével beleütött a mögöttem lévő falba. - Válaszolj!

- Világos! - sírtam fel.

- Kibaszottul te szálltál be a kocsiba, te akartál velem jönni, te védtél meg a bíróságon. Tessa... Miattad vagyok most itt veled. - a végét már a fülembe suttogta.

- Akkor legalább ne zárj be, kérlek.

- Rendben. - nézett bele könnyes szemeimbe. - Egy feltétellel.

Kiváncsi és egyben fájdalmas tekintettel néztem rá. Igaza volt. Miattam van most ez az egész, én mentem ebbe az egészbe bele. Csak is magamat hibáztathatom.

- Szűz vagy, ugye?