Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

3/5

- Tűnj el a szemem elől! - kiáltottam rá. Éreztem ahogy kijön belőlem a felgyülemlett harag.

- Tessa... - lépett hozzám közelebb. - Mégis, hogyan vagy életben? - kérdezte remegő hangon.

- Adam megmentett. - mondtam neki. Már előttem állt.

- Akivel találkoztam, ő az én fiam volt, ugye? - nem néztem rá. A mellkasára összpontosítottam.

- Igen. - suttogtam.

- Tessa! - erős karjaiba vont. Ellenkezni keztem, el akartam tolni magamtól, nem akartam, hogy a közelemben legyen.

- Eressz el! - kiáltottam rá, mire eltolt magától, de nem engedte el a derekamat. Erősen tartott.

- Csak most kaptalak vissza. - suttogta.

- Nem kaptál vissza Harry! Rohadtul nem! - csattantam fel. Szemeiben láttam a csillogást ami felbosszantott.

- Olyan régen hallottam már a szádból a nevem. Mond újra! - mondta, mintha csak ezt az egy dolgot hallotta volna meg.

- Hagyj engem békén és Teot! Semmi közöd hozzánk, úgyhogy menj el! - tolt el magamtól. Homlokát ráncolni kezdte.

- Ti vagytok a csakádom. Engem elküldesz, de a fiamat elengeded azzal az Adammel. - kapta el a csuklómat és megszorította.

- Engedj el, ez fáj! - kiáltottam rá, de abba is hagytam mikor meghallottam Adamet amint Teonak mondja, hogy jöjjön be, nem sokára jön ő is.

- Anya! Fagyiztunk Adammel mert nem volt nyitva a vidám... - kezdte el mondani, de abba is hagyta mikor meglátta Harryt. - Ő ki? - nézett rá.

- Senki. Már menni készült. - kezdtem volna el tolni Harryt kifele, de leguggolt Teo elé.

- Én vagyok az apukád. - mosolygott rá. Nagy szemekkel néztem a fiamra, hogy mit fog reagálni.

- Ez az! - kiáltott fel és Harry nyakába ugrott. - Most már nekem is van apukám. Nem fognak piszkálni a többiek. - mondta örömteli hangon.

- Piszkálnak? - szemeim könnybe lábadtak.

- Igen, de most már nem fognak mert már van apukám. - ölelte át még jobban Harryt. Nekem a szívem darabokra tört.