Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

10

Pár órába bele telt mire Harry elaludt mellettem. Karjai átölelték derekamat, így nehezebb volt végrehajtani tervemet. Mikor egyenletesen szuszogott, úgy döntöttem megpróbálom kihámozni magam a szorításából. Lassan emeltem le magamról a kezét félve, hogy felébred. Leraktam magam mellé nehéz karját és azonnal feltápászkodtam. Ránéztem alvó testére és muszáj volt megcsodálnom.

Békésen szuszogott és néha- néha összehúzta szemöldökét ezzel összeráncolva homlokát. Ha nem lenne egy körözött gyilkos még azt mondanám, hogy aranyos, de ez csak a látszat. Minél előbb el kell innen tűnnöm.

Mezítelen lábam csattogott a padlón. Nem érdekelt az, hogy majdnem meztelenül akarok kilépni az éjszakába. Csak az számított, hogy eltűnjek innen. Ha igaz az, hogy a föld alatt vagyunk akkor nem is csodálkozok rajta, hogy nincsen ablak. Halkan kezdtem kotorászni az ajtó melletti kis fiókos szekrénybe és majdnem felsikkantottam örömömben. Találtam két kulcsot.

Az egyiket az ajtóba helyeztem és meglepetésemre kattant a zár. Halkan nyitottam ki az ajtót €s legnagyobb meglepetésemre egy hosszú, felfelé tartó lépcsősor tárult elém.

Talpam találkozott a hideg beton lépcsővel ami néhol mohás volt. A nyitott bejárati ajróra nem akartam több figyelmet szentelni.

- Állj meg Tessa! - megdermedtem mikor meghallottam Harry hangját. Hevesebben kezdtem venni a levegőt, majd elkezdtem felfele futni. Hallottam mögöttem lépteit. Nem futott, csak sétált ezzel engem az idegekbe kergetve. Mikor odaértem a hatalmas vasajtóhoz remegő kezekkel próbáltam a kulcsot beilleszteni a lakatba, de mikor észrevettem, hogy rohadt nagy a mindkét kulcs bele megremegtem. Hisztérikusan kezdtem el csapkodni a szabadságomat gátló ajtót.

- Nem hiszem el! Ne! - sírtam el magam, majd megfordultam. Harry két lépcső fokkal állt lejjebb mint én, mégis majdnem egy magasságba volt velem. - Ne gyere közelebb! - emeltem felé a kulcsot úgy, mintha egy fegyver lenne nálam. - Tönkreteszed az életemet! Utállak! - ekkor már előttem állt. Hozzám akart érni, de elütöttem a kezeit.

- Tessa, mindent miattad teszek, hogy megvédjelek.

- Tőled ki fog megvédeni? - néztem bele szemeibe. - Remélem minél előbb letartóztatnak. - néztem rá megvetéssel.

- Én csak megtisztítom a világot a rossztól. - szorította össze a fogait.

- Elmegyógyintézetbe kéne téged zárni! - üvöltöttem rá, mire vállára kapott és elindult vissza a házba. Könnyes szemekkel néztem vissza a kijutásom kapujára.

Harry bevágta maga mögött a bejárati ajtót, majd egy ismeretlen szobába vitt be, majd dobott le egy matracra. Nem volt olyan szép mint a ház többi része. Beton falak és beton föld. Hideg volt bent.

Nem mondott semmit csak otthagyott, majd csak egy kattanást hallottam. Bezárt.