Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

29

- Jó reggelt Picim. - puszilta meg a homlokom az áruló.

- Neked is. - álltam fel és kaptam fel a ruháimat. Harry furán nézett rám, majd fel állt és megállított.

- Mi a baj? - ijedt tekintettel nézett rám.

- Semmi. - kaptam ki a csuklómat a keze közül.

- De látom, hogy baj van. - simogatta meg a felkaromat.

- Mondom, hogy nincs semmi bajom. - léptem ki a hálóból és a konyhába mentem. - Kávét? - öntöttem ki egy kis csészébe.

- Kérek. - ült le a pulthoz egy alsógatyába. Kiöntöttem neki is, majd eléraktam és leültem. A telefonját kezte el nyomkodni.
Láttam, hogy olvas, majd pötyögni kezdett. Te rohadék.

- Tessa, ma el kell mennem. - mondta, mire jobban dühbe jöttem, próbáltam mosolyogni, de nem ment.

- Hova? -kérdeztem rá.

- Valahova. - nyögte ki, majd fel ment az emeletre. A kávéjához hozzá sem nyúlt. Valahova. Hmm...

- Elmentem, majd jövök. - jött le most már felöltözve. Egy puszit adott a homlokomra és magamra hagyott. Ránéztem az órára. 10:50.

- Ennyi volt. - kaptam fel magamra a cipőmet, majd kiléptem a házból. Ez az első alkalom, hogy elhagyom ezt a helyet. Ki kell szellőztetnem a fejemet.

Szemeimbe könnyek gyűltek, miközben sétáltam. Párok fogták egymás kezét, boldogok voltak. Szülők vitték a gyerekeket óvodába. Mindenki olyan vidám volt. Harry megcsal engem. Megunt. Nem kellek már neki.

Már kezdett besötétedni mikor hazaértem. Harry kocsija a beállón állt, a villany mindenhol égett. Vettem egy nagy levegőt, majd beléptem a házba.

- Hol voltál? Tessa! - üvöltött rám Harry. - Kibaszottul nem engedtelek ki a házból!

- Te csak maradj csendben Hazza! - nem kiabáltam, mégis úgyhangzott.

- Hazza? -nézett rám furán.

-Tudod az a ribancod hív így akivel ma találkoztál te fasz! - mentem el mellette, de elém állt.

- Te megnézted a telefonom? - rázta meg a fejét.

- Meg. Mit fogsz csinálni? Tudod mit? Semmit sem kell. Összepakolok és elmegyek. Hívd át a ribancod. - újból elakartam indulni, de megállított és hatalmas nevetésbe kezdett.

- Tessa! Kis féltékeny szerelmem. - már szinte a könnyeit törölgette. - Akivel láttad a beszélgetést és találkoztam... - nem tudta végig mondani mert közbe vágtam.

- Nem érdekel. - mentem az ajtóhoz, majd újra kiléptem rajta.

- Tessa! Gyere vissza, de azonnal! - kiáltott utánam. Csak felmutattam a középső ujjam és mentem tovább, míg nem dudát hallottam. Pldalra néztem. Egy felete kocsi állt mellettem és egy fekete hajú, borostás srác nézett ki belőle.

- Kell egy fuvar? - vigyorgott rám. Hátra néztem a közeledő Harryre és hezitálás nélkül beszálltam a kocsiba.