Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)

27

- Picim, ma fontos vendégünk lesz. - kezd el felöltözni. Nekem nincs kedvem még felkelni.

- Kicsoda? - dörzsölöm meg a szemem fáradtan és jobban magamra húzom a takarót.

- Az anyukám. - mosolyodott el és én rögtön felültem. Ijedten tekintettem rá.

- Harry! Ezt előbb is mondhattad volna. Mikor jön? - kezdtem el én is ruhák után nézelődni.

- Úgy két óra múlva. - nézett rá az órájára.

- Nem hiszem el! Főzni kéne meg takarítani ahj! - rohantam le a konyhába és Harry követett. Megfogtam a seprűt, a lapátot és a kezébe adtam.

- Ezzel mit csináljak? - úgy nézett rám mint egy őrültre. Kivettem a kezéből, majd elkezdtem mutogatni, hogyan is kell seperni.

- Ha ez kész, rakd rendbe a kanapét nagyfiú. - ütögettem meg a vállát, majd én is elkezdtem főzni.

XXX

- Végre kész vagyok. - ültem le az egyik székre a bárpultnál. Mikor megláttam, hogy Harry még mindig seper felnevettem.

- Elég lesz. - szóltam oda neki, mire gyötrődő arckifejezéssel ült le elém.

- Azt hittem, soha nem lesz vége. - sóhajtott egy nagyot, ekkor megszólalt a csengő.

A szívem hevesebben kezdett verni, féltem, hogy nem fogok neki tetszeni, nagyon féltem.

Mikor kinyitotta Harry az ajtót a negyvenes évei végén járó hölgy ugrott a nyakába. Arcán végig mosoly ült.

- Fiam, de jó téged látni. - simogatta meg az arcát, majd felém fordult.

- Te meg biztosan Tessa vagy. - ölelt át engem is. Azonnal megnyugodtam.

- Igen. Örvendek. - mosolyogtam rá.

- Harry, kérlek hoznál nekem inni? - szólt rá a fiára aki bólintott, majd egyedül hagyott minket.

- Biztos, hogy a fiammal akarsz lenni? - fogta meg a csuklómat. - Tudom, hogy milyen. Problémái vannak. Elég súlyosan, de mégis csak a saját fiam. Akaratod ellenére vagy itt? - nézett rám bűnbánó szemekkel, de én csak elmosolyodtam.

- Vele akarok lenni. Szeretem őt.

❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗❗

Sziasztok! Mivel sokan nem akarjátok, hogy befejezzem ezt a könyvet, ezért úgy döntöttem folytatom. Nem tudom milor lesz vége, de nem most.

Szeretlek titeket! 💕❤