Tessa szemszöge
- Teo, ne engedd el a kezem. - szóltam rá a kisfiamra. Nagyon féltettem, nem akartam, hogy kiszaladjon az útra.
- Jól van. - duzzogott. Ezen jót mosolyogtam. Tiszta Harry.
Örökölte az igéző zöld szemeit, a barna kunkori haját és a kis gödröcskéit. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy tőlem mit örökölt.
Mikor beléptünk Teoval a helyi boltba a kisfiam rögtön rohanni kezdett.
- Teo! - kiabáltam utána. - Ezt nem hiszem el. - motyogtam magamban. Azt hiszi, hogy itt bújócskázhatunk, pedig nem. Mimdog ezt csinálja és én mindig elfelejtem, hogy ahogy van rá alkalma elfut.
Idegsen járkálltam a sorok között és kerestem a fiamat. Már majdnem az utolsó soroknál jártam mire megtaláltam. Mikor megláttam, hogy kivel beszél megtorpantam.
Háttal guggolt előttem. Haja épphogy csak göndörödött, le volt vágva, öltönyt viselt.
- Anya! - kiálltott fel Teo. Oda szaladt hozzám, ezzel együtt Harry is fel állt, majd megfordult. Szinte sokkot kaptam. Ő állt előttem teljes élet nagyságban. Mit keres ő itt? Hiszem nem itt lakik.
- Szia! A fiad elkóborolt, de nyugodj meg, jó kezekbe került. - magamba felnevettem. Jó kezekbe? - Akkor, szia! - köszönt el és elment. Nem ismert volna fel? Hála az égnek. Nem tudom mit csináltam volna, ha tudná ki vagyok.
- Mit mondott neked? - kérdeztem Teot.
- Semmit. Csak megkérdezte a nevem és pont akkor jöttél. - mondta. Tényleg ilyen könnyen elfelejtett volna?
YOU ARE READING
Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)
Fanfiction**Ki kell emelnem, hogy ezt a könyvet nulla tudással írtam és jelen helyzetemben nem ajánlanám senkinek. Ha mégis el akarod olvasni, akkor kitartást! 🥰** Mikor úgy érzed vadásznak rád. Minden mozdulatodat figyelik, de nem tudod ki. Valaki a megszál...
