Nem sokkal a hívásom után Harry megjelent. Megállt előttem, de csak addig míg be nem szállok, majd rögtön a gázra taposott. Teste meg volt feszülve, csak az utat figyelte. Egyikünk sem mondott semmit.
Nem tellett sok időbe míg haza nem értünk. Csak kiszállt a kocsiból se szó, se beszéd bement a házba. Még egy kis idejig benn ültem az autóban. Féltem Harry után menni, féltem a következményektől.
Egy nagy lélegzetet vettem, majd kiszálltam a kocsiból. Remegő kezeklel fogtam meg a kilincset, majd nyomtam le ezzel rálátást adva a kanapén ülő Harryre.
Könyökeivel a térdén támaszkodott, szemöldökeit összevonta és úgy fixírozta a padlót. Még akkor sem nézett fel mikor bejöttem.
Ott helyben megálltam az ajtóban és vártam, de mégis mire? Talán arra, hogy mikor robban.
Szemeit lassan vezette fel rám. A zöld szemei most könnyben úsztak. Megköszörülte a torkát, majd megszólalt.
- Azt hittem újból elveszítelek. - szinte suttogta a szavakat. - Azt hittem elmentél. - rázta meg a fejét. Felállt, közelebb lépett hozzám és szorosan magához szorított.
- Nem hagylak el. Soha. - suttogtam a fülébe.
- Ígéred? - fogta közre az arcomat a hatalmas tenyereivel.
- Ígérem. - mosolyogtam rá halványan. - A kicsinek is szüksége van rád. - ekkor egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. Letérdelt és a hasamra nyomott egy puszit, majd beszélni kezdett.
- Én vagyok az apukád picim. Siess ki.
YOU ARE READING
Egy pszichopata kiszemeltje H.S. - FF (BEFEJEZETT)
Fanfiction**Ki kell emelnem, hogy ezt a könyvet nulla tudással írtam és jelen helyzetemben nem ajánlanám senkinek. Ha mégis el akarod olvasni, akkor kitartást! 🥰** Mikor úgy érzed vadásznak rád. Minden mozdulatodat figyelik, de nem tudod ki. Valaki a megszál...
