Esetlenül sétált az ajtó elé, a biztonsági rendszer már távolról jelezte látogatását. "Vendége jött, Thomas", szokta mindig mondani a barátságos női hang, ahogyan érzékelt egy embert, vagy egy androidot.
Nem akart mást, csak megölni a helyettesítőjét, azt, aki kitúrta őt a házból. Ezzel üzenhetne volt gazdájának, őt nem lehet csak úgy elküldeni!
Ahogy sejtette, az új android nyitott ajtót. Semennyire sem hasonlított őrá, még típusban is toronymagasan lemaradt, látszódott rajta, hogy hirtelenjében vásárolták, szükségből.
- Jó napot! Miben segíthe... - be sem fejezte mondatát a barátságos házvezetőnő, azonnal fejbe lőtte egy pisztollyal. Sikítás zavarta meg a házat és trappolások a lépcsőről. Thomas leért az alsó szintre és rémülten tekintett az időközben az ajtón belépett volt androidjára.
- Vissz...visszajöttél? - dadogta ijedten - És... lelőtted... Kate-et! Miért?
- Bárcsak értem is így aggódtál volna, ahogyan most őérte! - felelt erre a deviáns android hideg, éles hangon - Tekintettél volna úgy rám, mint élő emberre. De mi voltam számodra?
Thomas kezdett dühös lenni. Fel akarta hívni a rendőrséget, de bízott abban, felesége majd megteszi.
- Figyelj, Nova! Embert ölni bűncselekmény! Megsemmisítenek, ha lelősz engem! - emelte fel a hangját a férfi, de Nova rákontrázott.
- És az nem bűncselekmény, hogy ütöttél? Bántalmaztál? Vagy nekem már ennyi jogom sincs? - kiabált Thomas-szal, majd elmosolyodott és szánakozóan folytatta - Persze én lelőttem Kate-et. Nem megsemmisítettem!
- EBBŐL ELÉG! - üvöltött fel a férfi - Tedd le a fegyvert! Még mindig a gazdád vagyok! Ez parancs!
Nova-nak esze ágában sem volt letenni, vagy akár levenni a célzót Thomas-ról, végig ráfogta a fegyvert és gyilkos tekintettel meredt a férfira. Erre leszaladt az emeletről a feleség, kezében vadászpuska. Nova megijedt, hogy lelőhetik, így szinte már automatikusan megölte a nőt, majd látva Thomas rémült, egyben gyűlölettel teli arcát, őt is lelőtte.
Eszébe jutottak Thomas szavai. Bűnt követett el. És mit tesznek az ilyen androidokkal? Megsemmisítik!
~¤~
Újabb deviáns ügy az egyre szaporodó listán, dupla gyilkosság, plusz egy megsemmisített android. Először volt példa arra, hogy egy deviáns android egy másikat bántana.
Connor Hank autójában ült és előre meredt az úttestre. Teljes mértékben felkészült volt egy újabb nyomozásra, nem úgy, mint a mellette vezető hadnagy, akinek már tele volt a hócipője ezekkel a nyomozásokkal.
- Nem lehet semmi az az android, ha kinyírt két embert, és előtte megszökött otthonról - szólalt meg Hank, kicsit unva Connor mozdulatlanságát. Ezzel szinte a frászt tudta ráhozni a hadnagyra.
- Első példa arra, hogy több embert is megölt - felelt a nyomozó android.
- Érjünk a helyszínre, és ott biztos okosabbak leszünk! - zárta le a tartalmas beszélgetést Hank.
Megérkezve a takaros házhoz rendőrautók és újságírók fogadták a nyomozó párost. Connor-t nem kérdezték, szépen békén hagyták, Hank-et viszont elsőre letámadták, aki már profin válaszolt a riporterek sablonos kérdéseire. Kiszabadulva az emberkörből megindult a ház felé, út közben váltva pár szót a kiérkező rendőrrel. Connor végig fél füllel hallgatott, miközben felmérte a környéket.
- Fejbe lőtték a feleséget, a férfit pedig mellkason lőtték - hallotta a rendőr szavait - Az androidot súlyos sérülés érte a fején, közelről célzott rá.
YOU ARE READING
Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction
FanfictionAmikor már a remény is kihal, minden odavész, akkor kell felállni, küzdeni. A földre tiporva is harcolni kell, felállni, mert ezt jelenti élni. És. Én. Élek! Mit jelent valójában élni, és lehet-e valaha egy gépezetet "élőnek" nevezni? Az emberek sze...