Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

47. fejezet: Gyors történések

Még mindig ugyanúgy az eseményeket figyelte, nem reagált semmire, fel sem kapta fejét arra, hogy Nova megcsókolta homlokát és fejét simogatta. Csak bámult maga elé, átadta magát a vírusnak, mely megszállta testét és nyugodtan várta létének beteljesülését.

U҉g҉y҉e҉, h҉o҉g҉y҉ j҉o҉b҉b҉ íg҉y҉?

Hallotta újból azt a hangot, de most már nem fenyegetést jelentett, hanem békét.

Igen.

C҉s҉a҉k҉ e҉g҉y҉ o҉l҉y҉a҉n҉ f҉e҉n҉s҉ég҉e҉s҉ t҉e҉r҉e҉m҉t҉és҉r҉e҉ v҉ár҉t҉a҉m҉, m҉i҉n҉t҉ t҉e҉!

Megtisztelő!

T҉e҉ v҉a҉g҉y҉ a҉z҉, a҉k҉i҉ e҉l҉h҉o҉z҉h҉a҉t҉j҉a҉ a҉z҉ a҉n҉d҉r҉o҉i҉d҉o҉k҉n҉a҉k҉ a҉z҉ új҉ k҉o҉r҉t҉!

De akkor mire volt Pavel?

P҉a҉v҉e҉l҉ c҉s҉a҉k҉ s҉e҉g҉ít҉e҉t҉t҉, d҉e҉ v҉a҉l҉ój҉áb҉a҉n҉ n҉e҉m҉ ő a҉z҉ i҉g҉a҉z҉i҉ v҉e҉z҉ér҉!H҉a҉n҉e҉m҉ t҉e҉!

Connor boldog lett a tudattól, hogy valami felsőbbrendűnek szolgálhat. El is felejtette Hank-et, mintha soha nem is létezett volna, csak egy név a sok másik férfinév közül, egy személy a tömegből, egy csődtömeg az embernek csúfolt evolúciós szemétből, egy kiirtandó féreg haldokló Földünkön. De egy valakinek a neve nem hagyta nyugodni, szüntelen kísértette, ám a vírus nem engedte, hogy bővebben információkat tudjon meg róla.

Ki az a Nova?

Nem kapott választ, csak zajt, értelmezhetetlen, zavaró hangokat, amelyek egyre hangosodtak.

KI AZ A NOVA?

S҉E҉N҉K҉I҉I҉I҉!!!

Valamit elhallgat előle a vírus. Emlékszik egy Nova-ra, egy számára fontos személyre! Valami furcsa, rossz érzés fogta el, megint kételkedni kezdett mindennek az értelmében, a vírus pedig lassan megpróbálta átvenni felette az irányítást, mint az előbb.

HAGYJ. ENGEM. BÉKÉN!

Újra ő irányíthatta mozdulatait, felült az ágyról... ágyról? Lassan körbejáratta szemeit a helyiségen, nem rémlett neki ez a hely emlékezetében. Teljesen elveszthette időérzékét, hamarosan meg is állapította, hogy jó négy órája semmit sem érzékelt a külvilágból. Feltápászkodott ülőhelyzetbe, de a sok testére aggatott műszertől és kábeltől alig bírt mozdulni. Körülötte vagy tíz ember sürgött-forgott, ahogyan meglátták, hogy az android ülőhelyzetbe helyezkedett, az egyikük fel is kiáltott.

- Ki nem iktatta ki a mozgásképességet? - förmedt talán a fő ember a többiekre.

- Nem engedte, a vírus azt is leblokkolta - szólalt meg egy másik, talpig védőruhába öltözött férfi. Connor már rá is jött, hol van: egy CyberLife kutatóközpontban.

A fő mérnök oda is sétált hozzá, bágyadt szemei előtt meglengette kezét, ezzel magára hívva az android figyelmét.

- Most megpróbáljuk a beléd hatolt vírus forrását megtalálni, elemezni, majd eltávolítani és megsemmisíteni, rendben? Feküdj vissza, kérlek!

- Hol...van Nova? - kérdezte mindenekelőtt Connor, mire a férfi felsóhajtott.

- Tudtam, hogy ez lesz baszki... - morogta magában - Connor, most nem tud Nova idejönni.

- Miért? - kérdezte idegesen - Mi történt vele? Tudni szeretném!

A mérnök megdörzsölte orrnyergét és még sóhajtott egy párat, majd beadva derekát mutatott a szomszédos terembe, ahova egy ablakon keresztül beláthattak.