Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

9. fejezet: Betérés a roncshajóba

Nova az égre emelte tekintetét és halkan sírni kezdett. Szerencsésen átértek az úton és a túloldalt megállva sírhatta ki magát. Megsemmisítik Connor-t. Szinte biztos. Meglepetten pillantott le, amikor két kart érzett a derekán, ahogyan átölelik. Alice volt az, támogatóan karolta át Nova-t, aki keserédes mosollyal az arcán simogatta meg a lány fejét. Kara is mosolyogva figyelte az ölelkezést, majd miután a kislány elengedte, Nova-hoz szólt.

- És most, hova mész? - kérdezte.

- Én tudom, hova megyek, de ti hova mentek? - felelt kérdéssel a kérdésre a lány.

- Egy Zlatko nevű férfihoz. Állítólag deviánsokon segít...

- Nem akarnátok inkább Jericho-ba jönni? - csodálkozott Nova - Ott mindent megkaphatnál Kara, és Alice is biztonságban lenne! Meg... - ekkor közelebb hajolt Kara-hoz és bizalmasan mondta - Úgy hallottam, deviáns még nem tért vissza Zlatko-tól. Hallottam róla, de csak rosszakat.

Kara bólintott, majd Alic-re nézett, aki egyetértően Nova felé tekintgetett, végül az android eldöntötte célját.

- Megyünk veled, Nova! - mondta magabiztosan és követte a lányt.

Nova elvezette őket a város szélére, majd segítve Alice-t a nyomokat követve jutottak el a kikötőig. Egy hatalmas teherhajó tárult a szemük elé, rozsdás és kopott volt már, de még úszott. Az oldalára nagy fehér betűkkel ennyi volt festve: Jericho.

Felmentek a hajóra, ami belül sötét volt és olyan, mint egy végtelen labirintus. Alice félve bújt Kara mögé, aki ugyanúgy feszülten tekintett ide-oda, veszélyt keresve. Nova velük ellentétben magabiztosan lépkedett, mintha örökké csak itt lakott volna, nem nézett semerre, csak előre.

- Ugye tudod, hova megyünk? - kérdezte Kara bizonytalanul, de Nova csak intett egyet.

- Igen. Ugyan soha nem jártam még itt, pontosan tudom, hova kell mennünk!

Egy kis idő után elértek egy nagyobb helyiségbe, ami sötét volt, néhol kék vagy sárga világító pontokkal. Alice arcát eltakarva ijedt meg a közeledő alakoktól, amik a sötétből jöttek elő. Mind androidok voltak, néhol sérültek, máshol már emberi ruhákat viselő és LED-jüket nem hordozók. Mind kíváncsian tekintettek az új látogatókra, lassan közeledve hozzájuk. Nova hangosan köszöntötte őket.

- Üdvözlöm Jericho lakóit! - zengett az egész hajó hangjától - Olyanok vagyunk, mint ti. A nevem Nova, a másik android Kara, a kislány Alice.

- Üdv, Nova, Kara, Alice! - köszönt kórusban a tömeg. Pár android előlépett a sötétből, az egyikük egy szőke férfi volt, a másikuk egy sötét bőrű, magas android, a harmadik pedig egy hosszú hajú nő. Mind érdeklődve figyelték a jövevényeket és alaposan végigmérték őket.

- Örülünk, hogy ránk találtatok. Itt biztonságban lehettek - szólalt meg a magas - A nevem Josh.

- Én Simon vagyok - mutatkozott be a szőke.

- North - biccentett a nő.

- Lehet, képtelenség lesz, amit mondani fogok, emiatt jobb, ha nem szavakban fejezem ki - vette halkabbra a hangját Nova - Csatlakozzatok rám egyesével és megmutatom, mi van bennem.

North bizalmatlanul figyelte Nova előrenyújtott kezét és elfordította fejét. Simon viszont készségesen csatlakozott rá, behunyta szemeit és LED-je vörösen kezdett villogni. Egy idő után elrántotta kezét és csodálkozva tekintett Nova-ra.

- Te... vagy rA9! - képedt el.

Ezután Josh is rácsatlakozott, végül North is megtette. Mind meghökkenve nézték a sérült és bizonytalan androidot, aki egy végtelenül hatalmas kódot rejtett magában. rA9-et.

- Nem akarom, hogy vezetőként tekintsetek rám - mondta mindenekelőtt Nova - Most érkeztem, attól még, hogy bennem van rA9, nem vagyok vezértípus. De segíthetek egy forradalom indításában az androidokért.

- Hogy mit? - kérdezte Josh értetlenül - Mi nem fogunk semmilyen forradalmat indítani!

- Pedig muszáj lesz! - vonta meg a vállát Nova - Ha itt ülünk, attól még semmi sem fog történni. Nekem elhiheted! Az ember csak akkor vesz észre valamit, ha az már nagyon bántja a szemét.

- Egy háborút indítani az emberiség ellen? - szólalt meg Simon - Azzal csak öldöklés lenne a vége.

- Máshogyan nem vennének észre minket! - háborodott fel North - Ha nem harcolunk a jogainkért, soha nem kapjuk meg őket!

- Állj! - intette le őket Nova - Nem egymással kell harcolnunk. Elsőre ezt a két vendéget kell ellátni! Én vezettem ide őket, jó reményben!

Ekkor Kara-ra és Alice-re mutatott, akik eddig némán figyelték az eseményeket. Josh bólintott és elvezette őket egy kis sarokba, ahol Alice lepihenhetett és Kara további segítséget kérhetett.

Nova leült és újra elgondolkozott. Hiányzott neki Connor, ahogy összebújtak este, ahogy ártatlanul megkérdezte: "Te szerelmes vagy belém?" Talán igen, gondolta a lány és könnyei eleredtek, de már nem zokogott. Csak sírt. Amber-re gondolt, aki nélküle van most, újból nevelőszülőknél. Félt, talán megpróbálkozik az öngyilkossággal újra, ahogy egyszer már megtette. Szerencsére még épp időben akadályozta meg!

- Hé, jól vagy? - nézett rá North - Nagyon megviseltnek tűnsz.

- Hát, igen - sóhajtott Nova - Van egy lány, az ő szüleinek az androidja voltam. Amber-nek hívták és támogatta az androidokat.

- Az emberek csak megvetnek minket - mondta a másik undorral a hangjában.

- Ez nem igaz - rázta meg a fejét a lány - Nem minden ember rossz. Amber tanított meg szeretni, ráadásul segített megszöktetni a rendőrségről!

- Komolyan? - nézett meglepődve Simon a lányra - Mi történt?

- Hagyjuk - hajtotta le fejét Nova - Egy nyomozó android mentett meg a biztos haláltól. Deviáns lett, és most elfogták. Valószínűleg megsemmisítik...

A többiek csak együttérzően bólintottak és magára hagyták a szomorú Nova-t. A lány hátradöntötte fejét az oszlopnak és gondolkozott. Mit fog most tenni? Keresse meg Amber-t? Nem, az nem lehet, nem akarja belekeverni őt is egy forradalomba. Connor-t már nem mentheti meg, és nem akarná sok másik android életét kockáztatni a saját önző céljai miatt. Így maradt a várakozás, a megfelelő pillanatot elkapni egy lázadásra.

Kara beszélt más androidokkal, viszont mind mást mondott neki. Egyesek azt javasolták, maradjon Jericho-ban, mások azt, menjen át a határon, és egyesek szintén megemlítették Zlatko nevét. A nő hitt az utóbbit ajánlókban és eldöntötte, elmegy a férfihoz, hátha segíthet nekik. Elvégre nem akarta, hogy Alice egy ilyen sötét és hideg helyen éljen, a kislány jobbat érdemelt ennél. Odasétált a földön ülő Nova-hoz és megszólította.

- Mi megyünk, keresünk segítséget - mutatott Alice-ra és önmagára.

- Azt hittem, maradtok! - nézett fel csalódottan a másik android.

- Nem akarok itt maradni Alice-szal. Ugye megérted? - Nova bólintott - Köszönünk neked minden segítséget!

- Ugyan, nem kell meghálálnod! - intett mosolyogva a lány - Szívből tettem!

Kara elmosolyodott és Alice-ért ment a tűzhöz. Kézen fogva vezette ki ugyanazon az útvonalon, mint amin Nova bevezette őket. Még egy utolsó pillantást azért eleresztett a lány felé, akit nagyon megkedvelt azalatt a kis idő alatt, amíg együtt voltak. Hálás volt neki, de fájó szíve ellenére el kellett mennie.