Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

38. fejezet: Kávéház

Connor kerek szemekkel figyelte Pavel-t, nem hitte volna, hogy ilyen tervei vannak az androidnak, illetve többi társának. Ezek bűnözők, gondolta, nem rombolhatják most le sérülékeny törvényeiket és társadalmukat. Ám mielőtt még szólhatott volna Hank-nek a rádión keresztül, Pavel észrevette a mozdulatot és gonoszul elvigyorodott.

- Mondtam én, hogy engedelmes vagy! Csak egy öntudattal rendelkező kutya! - arcáról lefagyott a mosoly, helyét átvette a komoly pillantása - Ha bárkinek szólsz, vagy mesélsz erről a helyről, a fent lévő kis barátodat nem kíméljük meg a hosszú, kínzó haláltól.

- Hogyan tudsz róla? - kérdezte Connor meglepetten, de a másik csak leintette.

- A panelen van egy kamera, ahova a számsort pötyögted be - szája szélén megjelent egy mosoly - Ugye, milyen jól ki van ez találva? Az a számsor egy kód azon a záron, ha beütöd, egy pillanatra kisugároz egy jelet, a valódi kódot, amit visszavezetve lehet felnyitni a zárat. Így csak android juthat be!

Pavel észbe kapott elkalandozásából és megrázva a fejét tekintett újra Connor-ra.

- Na, de mindegy is! - szólt az AX700-as és megfogta vállánál Connor-t és elkezdte kivezetni - Jót csevegtünk, remélem máskor is lejössz hozzánk! És ne feledd: egy szót sem, különben az emberi barátod vére nem a testében lesz nagyobb számban, hanem a padlón és poharakkal merheted fel.

- Te egy közveszélyes bűnöző vagy! - vetette oda félvállról Connor, de csak egy mosolyt kapott vissza.

- Lehet... de az is elképzelhető, hogy csak te gondolod úgy! - arcán mindentudó mosoly jelent meg, majd előhúzta a Connor-tól elvett pisztolyt zsebéből és átnyújtotta neki - Visszaadom ezt, nehogy valami gond legyen belőle!

- Csak így visszaadod? - nézett a nyomozó értetlenül a másikra.

- Ugyan! - legyintett Pavel - Úgyse tudnál lelőni engem! Nem engedik a bűntudatod!

Connor még utoljára végigmérte az androidot, majd lassan, megfontolt léptekkel a kijárat felé indult, kezében a pisztolyt szorongatta. Sokkal több időnek érezte, amíg felért, talán azért, mert halogatta azt, hogy Hank-nek hazudnia kelljen. Végül felért a felszínre, komoran lépett elő, miközben Hank egy polcnak támaszkodva várakozott.

- Na, találtál valamit? - kérdezte félrepillantva az androidra. Connor nem akart hazudni, de meg kellett tennie Hank érdekében: ki tudja, milyen eszközei vannak még Pavel-nek és mennyi beépített társa van még.

- Semmit - nyögte ki nem nagy meggyőződéssel - Csak ládák. Ha itt is volt, már nincs.

Hank furán tekintett Connor-ra, amolyan "komolyan beszélsz?" pillantással, de végül vállat vont és ketten visszaindultak a kocsi felé.

~¤~

- Mit csinálsz? - nézett érdeklődve Nova a táblagépet böngésző Connor-ra. A férfi nemrég ért haza, de még átvette az öltönyét sima pólóra és farmernadrágra, majd ledobta magát a bútorra.

- Kaptam ma egy érdekes ügyet, egy bizonyos Pavel androidról. Markus-szal beszélek időpontot, állítólag ismerték egymást - válaszolt Connor, mire a lány leült mellé a kanapéra és hozzá bújt.

- Sok a munka? - kérdezte aggódva, de a másik csak megrázta a fejét.

- Nem, de most minden erőmmel erre az ügyre kell koncentrálnom, gyilkosság, ráadásul android a tettes - még párat pötyögött az átlátszó tableten, majd kikapcsolva a készüléket tette le és tekintett a hozzá bújó Nova-ra - És milyen napod volt?