Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

13. fejezet: Az új vezér

Visszaérve büszkén mutatták meg a többi androidnak a megszerzett zsákmányokat, miközben azok tisztelettel nézték a visszatérőket. North végül megfordulva szembe állt Nova-val és a lány vállára helyezte kezét.

- Nem tudtuk volna nélküled megcsinálni! - mondta tisztelettel a hangjában, de a lány kihátrált és zavartan nézett körbe. Tekintete North-ról Simon-ra tévedt, majd Josh-ra, végül megfordulva meglátta a beballagó Markus-t is. Gyors léptekkel mellé sietett és megállva előtte körbenézett az androidokon.

- Nem az én érdemem, hogy sikerült. Az én hibám, hogy nem sikerült többet szereznünk - ekkor az értetlen Markus szemébe nézett és úgy folytatta - Az egyedüli, aki nélkül nem sikerült volna, az Markus. Nem érdemlem meg a tiszteletet. Sem rA9 kódját.

A tömeg meglepődve hördült fel, North pedig értetlenül nézett a lányra. Nova végig Markus szemébe nézett és megfogta a kezét.

- Nem vagyok alkalmas vezérnek. De te igen! - azzal rácsatlakozott a férfira és hosszas idő után átadta neki rA9 teljes kódját. Eközben ő maga pedig érezte, hogy a hirtelen felfedezett tudás eltűnik belőle és nem marad hátra más, csak a saját AI-je. Markus, miután megkapta a kódot, meglepődve hátrált meg és a földre rogyott.

- Mi...mit műveltél velem? - kérdezte felnézve, arcán szenvedés és meglepettség keveredett.

- Majd megszokod - mosolyodott el Nova és felsegítette a földről - Átadtam neked rA9 kódját, idő kell, mire beépül a tudatodba. Az ő segítségével azzá válhatsz, akivé szeretném, hogy váljál: az androidok megmentőjévé. Azért figyeltelek meg téged az érkezésedkor, hogy megbizonyosodjak róla, valóban te vagy-e a megfelelő hordozója rA9-nek. És ezután a küldetés után tudom, a válasz igen!

Ellépett Markus mellől és büszkén nézte Jericho új vezérét. A többi android mind csodálattal és tisztelettel nézte Markus-t, aki lassan összeszedte magát és végigtekintett a tömegen.

~¤~

Egy büdös és gusztustalanul mocskos helyen töltötte az éjszakát, de persze ez nem zavarta. Úgy döntött, hogy Amber-nél tölti a következő napokat, hiszen nincsen hova mennie, igaz?

Még egyszer felhívta a lányt, hogy megkérdezze a címet és miután megtudta, hol lakik most, elindult egy közeli buszmegállóba, hogy eljusson ahhoz a városrészhez. Mivel büdös volt, és a ruhái sem kifejezetten szalonba illőek, jól megbámulták az utcán és nagy ívben elkerülték. Jobb, mintha kiderítenék róla, hogy deviáns. A buszon sem történt semmi, minden úgy alakult, ahogy tervezte. Miután leszállt a megállóban, gyalog elindult a ház felé.

Egyszer elég volt csöngetnie, máris nyitották az ajtót. Egy középkorú, őszes hajú férfi nyitott ajtót, jó edzésben volt, pedig nem tűnt valami fiatalnak. Connor-t meglátva valami meglepett grimasz kúszott az arcára és rekedtes hangján megszólalt.

- Öhh... ki maga? - kérdezte nem túl barátságosan, majd elhúzódott, ahogyan megcsapta az android bűze.

- Amber-hez jöttem, látogatóba - válaszolt Connor szokásos diplomatikus hangján. Furcsának találta ezt a férfi, hiszen nem látszódott sem részegnek, és nem volt beszívva.

- Mégis mit akarsz a lányomtól? - kérdezte kicsit idegesen, de ekkor a háta mögött trappolás hallatszódott.

- Apa, hagyjad békén! - kérte Amber a férfit - Ő Connor, ő az én volt szomszédom! Jó kapcsolatban vagyunk, így meglátogatott!

Connor vette a lapot és egyet biccentett a férfi felé. Az apa arcán ugyan még látszódott némi tartózkodás, kezét nyújtotta az androidnak.

- A nevem Ben. Ben Wood - Connor megfogta a férfi kezét és megrázta.

- Connor - itt egy pillanatra elakadt, hiszen nem talált ki saját magának családnevet. Így a legelsőt, ami az eszébe jutott, mondta - Connor Anderson.

- Szóval, Connor - bevezette az androidot a nappaliba - Kérsz valami italt? Kávé?

- Nem, köszönöm! - intett kezével Connor és Amber-re nézett. A lány csak szórakozottan figyelte, ahogyan Ben megpróbál valamit kezdeni a hajléktalannak kinéző Connor-ral.

- A...kkor foglalj helyet! Nyugodtan add a kabátodat nekem!

Connor készségesen átnyújtotta elég szagos kabátját és sapkáját, majd leült a kanapéra. Amber mellét telepedett és beleszagolt a szürke pulóverbe. Hiba volt, ugyanis öklendezni kezdett a szagától, amit nehezen tartott vissza és kicsit elhúzódott az androidtól.

- Hol a f@szba jártál? - kérdezte visszafojtott hangon.

- Egy hajléktalan tanyán töltöttem az éjszakát - válaszolt Connor természetesen, mire Amber csak fej-rázva felállt.

- Apa! - szólt Ben-nek, aki a konyhába ment saját magának kávét készíteni - Felmehetünk Connor-ral a szobámba?

- Persze! - válaszolt a férfi. Amber lekapta a fogasról a kabátot és sapkát, majd felsietett a lépcsőn, nyomában Connor-ral.

Amikor beléptek a szobába, az androidot sokkal kedvesebb látvány fogadta, mint az előző házban: baglyos ágyneműhuzat, színes padlószőnyeg és lilás falak. Ahogy körbenézett, mindenféle könyvet fedezett fel a polcon, izgalmas regényeket, krimiket, mind manuálisak voltak, ami elég érdekesnek hatott 2038-ban, ahol az elektromos könyvek uraltak mindent.

- Vedd le a ruháidat, kimosom őket! - szólalt meg hirtelen Amber - Olyan szagod van, mint egy hajléktalannak.

Connor bólintott és levette a pulóvert, ami alatt az egyenruhás inge volt. Teljesen átázott a fehér anyag a kék vértől, ami szerencsére már kevésbé szivárgott lőtt sebéből, mint amikor keletkezett. Lassan levette a nadrágot is és az inget is, csak egy szál alsógatyában ült a lány ágyán. Amber egyszerre jött zavarba, és a sebek láttán aggódó lett.

- Mi történt veled? - kérdezte meghökkenve - Tiszta seb vagy!

- Hogy ezek? - nézett magára Connor - A hasamon lévő tegnap este történt, a többi pedig mindenféle időpontban. Alapból megjavítanák, de mivel deviáns lettem, nem mehetek vissza karbantartásra.

Amber bólintott és felkapta az összes ruhát, majd átment a másik szobába. Pár perc múlva vissza is tért és leült Connor mellé.

- És mit tervezel, mit csinálsz? - kérdezte a lány.

- Megvárom, amíg Nova újra meglátogat téged és akkor beszélek vele. De létezésem óta most először vagyok ilyen tanácstalan - válaszolt Connor bizonytalanul - Nem tudom, mit tegyek.

- Figyelj! - fogta meg két vállát Amber és szembe nézett vele - Minden rendben lesz! Kitaláltok valamit, az biztos! Addig is azt kellene kitalálni, hogyan győzöm meg Ben-t, hogy maradhass.

Ekkor lépések hallatszódtak és Ben lépett be az ajtón. Amber ijedtében felugrott és apjára tekintett, aki tálcán hozott sós ropit és két pohár narancslevet. Ben, miután meglátta Connor-t, lesokkolódva állt és hátrálni kezdett.

- Egy kibaszott android vagy! - arca egyszerre volt meglepett és dühös - Te... te vagy az, akit köröznek! Ezért volt olyan rohadtul ismerős a neved!

Ledobta a tálcát és szaladt a pisztolyáért, de Amber kétségbeesetten ragadta meg karját és húzta vissza.

- Apa, kérlek! Nem tett semmi rosszat! Nincs hova mennie és látod, sérült! Kérlek, ne bántsd!

Ben tekintete Amber és Connor között cikázott, majd végül megnyugodva leeresztette karját és megállt.