Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

11. fejezet: Esti tervezgetés

Connor csak rótta az utcákat, igyekezett a vasúthoz, hogy a Ferndale állomáson megkezdje az utat Jericho felé. Egy kihalt útszakasz következett, sötét volt és alig ért el bármelyik lámpa fénye addig. Sietősen próbált áthaladni, de egy igenis ismerős hang megállította.

- Az a parancsom, hogy visszavigyelek - mondta fenyegetően - De lelőlek, ha nem hagysz más választást.

Connor a hang irányába fordult és meglátta tökéletes mását, aki a drótkerítésnél fogta el őt. Pisztolyt tartott a kezében, egyenesen a másik android homlokának szegezve. Arca elszánt és rideg volt.

- Kár volt Hank-et is belerángatnod - mondta szánakozóan - Most ő miattad fog börtönbe kerülni, mivel hátráltatta a nyomozást. Ha addig nem ellenkezik tovább és le nem kell lőnöm.

- Hogy találtál rám? - kérdezte a deviáns Connor.

- Amíg rád voltam csatlakozva, megszereztem a Jericho-hoz vezető út kulcsát - közelebb ment a másik androidhoz és agresszívabban szólt rá - De nem emiatt vagyunk most itt! Vagy lelőlek, vagy visszavezetlek, választhatsz!

Választani... választás. Biztos van más választás! Hiszen mindig van egy kicsi esély valami váratlan beugróra. Éppen ezért a deviáns Connor előrántotta saját fegyverét és a másik androidra célzott. Meghúzta a ravaszt, a golyó eltalálta a férfi bal vállát. Az egyenruhás Connor arca picit megrezdült, de ő is célba vette ellenségét. A fegyvert elsütve sikeresen eltalálta a deviáns Connor bal vállát, majd megindulva próbálta közelharcban legyőzni. A másik android, kezében fegyverrel fogadta a támadást és újra elsütötte a fegyvert. Vagy kettő durranás volt?

- Látom a deviancia hatással voltak más funkcióidra is. Nem gondoltam, hogy ennyivel lassabb leszel!

A deviáns letekintett testére és meglátta a lőtt sebet a hasán. Szerencsére egyik biokomponense sem károsodott, de a kék vér vesztesége előbb-utóbb deaktiválná. Feltekintett a másik Connorra, de neki csak az oldalában volt lőtt seb, szinte alig okozott bármi kárt, még a vérzés sem fenyegette.

- Tudtam, hogy valamilyen szinten nem fogsz egyetérteni a parancsommal. De mégis, miért próbálsz menekülni? A küldetésem az, hogy visszavigyelek, és én mindig teljesítem a küldetésem!

A fegyvert előretartva készen állt arra, hogy lelője deviáns önmagát. A másik Connor-nak nem volt sok választása, megpróbálta gyorsan felmérni a helyzetet és kiutat keresni. Elfutni nem futhat, mert lelőnék, vagy vissza is lőhetne, de közben ki kellene térnie. Inkább az utóbbit választotta. Amikor az ellenséges Connor fegyvere elsült félreugrott, és a földön végiggurulva oldalról fejbe találta a nyomozó androidot. A másik Connor tehetetlenül rogyott össze a földre, arca meglepettségbe meredve.

~¤~

Nova az új androidot lengte körbe észrevétlenül, valahogy más volt számára ez a Markus. Valamit tenni akart, és ő vele tartott volna. Alig láthatóan figyelte minden mozdulatát, nem feltűnően követte ide-oda és hallgatózott, amikor beszélt valakivel. Markus egy idő után kieszelt egy tervet, amit megosztott a három fő androiddal, illetve Nova hallotta a háttérből.

- Rengeteg CyberLife konténer van Detroit kikötőjében, a dokkokban. Tudnánk ellátmányt lopni a sebesülteknek - kezdett bele Markus izgatottan. North láthatólag helyeselt, Simon és Josh kicsit visszakozott.

- Én jó ötletnek tartom - szólalt meg hirtelen Nova, mire Markus és a többiek meglepetten fordultak felé. Eddig észre se vették, hogy ott van.

- Én egyetértek Nova-val - mondta North a lány felé biccentve. Nova félmosolyra húzta száját és kíváncsian tekintett a maradék két androidra.

- Rendben, de csak azért, mert Nova is beleegyezett - adta meg magát Josh, mire Simon bólintott.

- Én is csatlakozok - mondta a lány felé fordulva.

- Hé... várj, mi? - lepődött meg Nova és megrökönyödve hátrált meg - Nem én vagyok a leendő vezéretek! Már hogy lennék? Azt mondtam, jó ötletnek tartom, nem azt, hogy én csinálom meg!

A többiek kelletlenül bólintottak és Markusra néztek, aki magabiztosan tekintett végig rajtuk. Ezután elvonultak egy kis sarokba és a férfi részletesen elmagyarázta a tervet, majd kiosztotta egyenként a feladatokat. Mindenki csak helyeselt és izgatottabbak lettek a beszélgetés alatt, kivéve Nova-t, aki hirtelen elkomorodott és lehajtotta fejét.

- Valamit szeretnék még előtte megtenni - mondta Markus-nak - Meglátogatnám Amber-t. Kérlek, ugye elengedsz?

- Ki az az Amber? - kérdezte a férfi.

- Egy... barátom - habozott - Ember, de segített rajtam!

- Biztos, hogy megbízható ez az Amber? - nézett kétkedően a lányra Markus.

- Szinte biztos! - válaszolt magabiztosan.

- Akkor - intett kezével - Nyugodtan! Semmi akadálya nincsen!

Nova boldogan bólintott és átölelte a másik androidot. Markus csak meglepetten simította végig a lány hátát, aki hálásan suttogott fülébe.

- Köszönöm!

~¤~

Otthagyva az android testet folytatta útját Connor. Most már semmi sem állhat az útjában, hacsak meg nem látja egy rendőr, vagy egy újabb deviáns vadászt nem küldenek a fejére. Az esti fényekkel megvilágított utcákon végül elérte a vasútállomást, hogy felszálljon a Ferndale felé tartó járatra és megkezdje a kulcs megfejtését.

Valamit biztos kifelejtett, gondolta. Vagy inkább hiányolt. És a felismerés szinte arcon csapta és elvetette magától az egész tervet. Amanda, ezáltal a CyberLife és a katonaság tudomást szerezne Jericho kilétéről és lerohannák a menedéket. Mást kell kitalálnia, ha még látni szeretné valaha Nova-t.

- A p×csába! - mormogott magában és visszafordult az állomástól. Valahogy összeköttetést kell találnia Nova és ő közte anélkül, hogy Jerichoba követné. Odasétált egy árva telefonfülkéhez és a kezét a készülékre helyezve feltörte a rendszert, majd egy hívást kezdeményezett.

- Haló - szólt bele valaki a túloldalról morogva - Remélem elég fontos, mert k×rva késő van!

- Hank, én vagyok az, Connor! - mondta az android.

- Mi? Miért hívtál? Hiszen Jerichoba kell menned Nora-ért! - értetlenkedett a hadnagy.

- Nova, a lány neve Nova - javította ki Connor Hank-et - És nem mehetek Jerichoba, de van egy ötletem! Gyors leszek! Meg tudnád adni Amber telefonszámát, ha tudod?

- Ja, tudom! - hallani lehetett, ahogy felül ágyában, majd folytatta - 001 303 78 32. Amber erről hívott fel engem, így felírtam magamnak.

- Nagyon köszönöm! - hálálkodott Connor - Nem is zavarnálak tovább, leteszem, jó éjt!

- Jó... - de Connor letette, így nem hallotta a végét. Ezután gyorsan feltárcsázta Amber telefonszámát és reménykedett, hogy hajnali 1-kor még felveszi.

- Amber Watts - szólt a telefonba álmos hangon és elnyomott egy ásítást.

- Szia, Amber! Connor vagyok! A deviáns - a túloldalról meglepett nyögés hallatszódott.

- Na ne bassz! - szólt meglepődve - Hank kiszabadított?

- Igen - helyeselt Connor - De nagyon fontos dolog miatt kereslek!

Ekkor a túloldalról halk hang hallatszódott, pont olyan, mintha kopognának. Amber felsóhajtott és morgolódva feltápászkodott.

- Valaki kopogott, gyorsan megnézem! Várjál - azzal valószínűleg elemelte a telefont a fülétől és megindult az ajtó felé. A kilincs lenyomódásának hangját szinte tisztán érzékelte Connor, miközben érdeklődve fülelt. Ezután egy meglepett kiáltás hallatszódott.

- NOVA! - kiáltott boldogan Amber.