Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

22. fejezet: Helikopterek jönnek

- Megmondtam - kezdett bele a köpenyes hideg, érzéketlen hangján - Következő egy lövés!

Már készült a ravaszt meghúzni, ezzel fejbe lőni Markus-t, de hátulról egy hang szólalt meg és egy android jelent meg az ajtóban. Connor a megfelelő pillanatba lépett be, az idegen tekintetét rászegezte, de a fegyvert nem eresztette le.

- RK800-as modell - szólalt meg szigorúan - Visszavonták a gyártásodat, Connor. De te vagy az a szökevény, aki kiszabadította azt a prototípust, ami megölt két embert és súlyosan megsebesített egy detroiti nyomozót. Hagy gratuláljak, nélküled sose találtam volna meg Jericho-t!

- Hogy... mi van? - rázta meg fejét meglepettségéből Connor.

- Nem is volt nehéz megtalálni téged - felelt a nem túl pontos kérdésre - Amanda is besegített a lekövetésben, a jeladódat tartotta kapcsolatban.

- Ez igaz Connor? - nézett Markus is az androidra, aki csak kapkodta a fejét.

- Igen, de nem tehetek róla, hogy be tudott mérni! - mentegetőzött, de szavába vágott a csuklyás android.

- Elég lesz, ne állj az utamba! - szólt ingerülten szinte tökéletes másán Connor hangjának, de a különbség így is érzékelhető volt. Újra az androidvezér felé fordult, de ekkor Connor rávetette magát és megpróbálta a földre szorítani. Meglepetten tapasztalta, hogy az android sokkal erősebb volt, egy mozdulattal kiszabadította magát, a földre lökve a másik androidot. Markus is a köpenyesnek rohant, mire az lövöldözni kezdett, de célt tévesztett. Connor is lefogta, egy időben Markus-szal, és egyszerre próbálták a földre teríteni. Látszólag nagyobb gondja akadt már az idegennek, de még így is kitartott, ketten egyszerre sem tudták leteríteni.

Morajlás hallatszódott, egy helikopter szállt el a hajó fölött, lámpájával átvilágítva a roncsot. Connor és Markus meglepetten torpantak meg, mire a köpenyes végre kiszabadította magát és elindult, miközben fejéhez emelve kezét szólt a rádión.

- Fedélzeten vagyok, kapitányi torony, fekete köpeny. Markus is ott tartózkodik, semlegesítése negatív. Conan kiszáll - fejezte be szinte gépies jelentkezését a rádióba, majd szó nélkül távozott.

A két benntartózkodó android összenézett, majd kirohantak a helyiségből, le a lépcsőn, hogy figyelmeztethessék a többieket. Connor-nak eszébe jutott, hogy egyedül hagyta Nova-t, és ez nagyon rossz előérzettel töltötte meg. Mire a folyosókra értek, már ott nagy volt a káosz, mindenhonnan lövöldözések hallatszottak és androidok halálsikolyai. Szembetalálkoztak North-al, aki egészen a hajó gyomrából futott idáig.

- Mindenhonnan jönnek! - újságolta North - Minden androidot megölnek!

- Nova? - kérdezte Connor feszülten - Őt nem láttad?

- Sajnos nem - rázta a fejét a nő, mire a másik lehajtotta fejét és készült volna elrohanni, de Markus utánaszólt.

- Ne arra! - szólt rá - Onnan jönnek a katonák! Ha viszont akarod látni Nova-t, neked is túl kell élned!

- Oké - azzal elrohant a másik irányba. Markus csak bámult utána, majd fejéhez emelte kezét és egy titkos hálózaton az összes androidnak küldött üzenetet.

- Vannak kijáratok a második és harmadik emeleten, ugorjatok a folyóba! - fejezte be a sugárzást, majd North felé fordulva szólalt meg - Fel kell robbantanunk Jericho-t! Amíg evakuálják a saját embereiket, mi képesek leszünk elmenekülni!

~¤~

Connor csak szaladt, reménykedve abban, hogy összetalálkozik Nova-val útközben. Megpróbálta a lány helyébe képzelni magát, hogy merre menekülhetett, majd abba az irányba sietett, amerre gondolta. Nem sokkal messzebbről már hallani lehetett a lövéseket és látni a lámpák fényét. Életüket mentő androidok tűntek fel a sarokról és siettek a kijáratok felé, mások viszont nem úszták meg ilyen könnyen. Connor a menekülők mellé szegődött és rohanás közben néhánytól segítséget kért.

- Nem láttad Nova-t? - kérdezte az egyikőjüktől telepatikusan - Oldalt lenyírt, felül hosszú haj! Arca fiatal lányos.

- De láttam! - válaszolt az android segítőkészen - Az alsó szinten van, egy kislánnyal láttam legutóbb.

Alice, gondolta Connor, hiszen legutóbb Kara-val beszélgetett, és mivel ő lelépett a köpenyes alak után kutakodni, biztos hozzájuk szegődött. Azonnal az ellenkező irányba kezdett futni, hogy a lépcsőket elérve az alsóbb szintre juthasson.

Nova eközben szüntelen követte Kara-ék hármasát, néha fel-felsegített egy-egy androidot, de lemaradni nem maradt le a csapattól. A katonák már vészesen közelítettek, szinte a nyomukban talpaltak, miközben ők egy labirintusban bolyongtak. Amióta átadta rA9-et Markus-nak, teljesen elfelejtette a hajó alaprajzát, ami meglehetősen zavarta és bosszantotta. De legalább a másik android nagyobb hasznát veheti neki.

- ERRE! - kiáltott Luther, mire a többiek követték a folyosón, de a lőfegyverek hangjai egyre csak hangosodtak.

Tovább futottak az életükért, mikor hirtelen egy lövés durrant el nem messze tőlük, és Luther elvágódott a földön, de szerencsére csak a lábát találták el.

- LUTHER! - kiáltott kétségbeesetten Alice, de az android csak intett.

- Menjetek nélkülem! - mondta Kara-ékra tekintve.

- Hallottátok, menjetek! - szólalt meg ekkor Nova, majd Luther felé rohant és megpróbálta a földről felszedni.

- Mit művelsz? Lelőnek téged! - ellenkezett az android, de Nova csak leintette.

- Csitt, ráér később is hálálkodni! - azzal elkezdte egy biztonságos hely felé vonszolni a nagydarab férfit.

Connor már majdnem leért az alsóbb szintekig, és ekkor megpróbált telepatikusan szólni a lánynak, hátha eléri valahogy. Kereste-kereste, végül nagy megkönnyebbülésére megtalálta, rácsatlakozott és úgy szólt Nova-hoz.

- Menekülj a felső szinteken, ugorjatok a folyóba! Második és harmadik emelet! - csend, nincs válasz, de pár perc múlva Nova hangját hallotta meg a saját fejében.

- Nem hagyom magukra Kara-ékat! Alsó szinteken szökök ki, azután követlek titeket!

Ez a lány, hihetetlen, gondolta Connor, majd immáron ő maga is elindult a kijáratok felé.

~¤~

A köpenyes androidot hamar felvették a fedélzetről, leszedte magáról a nevetséges maskarát, és átadta fegyverét az egyik ügynöknek.

- Azt mondtad, elintézed Markus-t, mire ideérünk, hogy már csak a maradékot kelljen kifüstölni! - háborodott fel az osztagvezető, mire Conan bólintott.

- Valóban ezt mondtam, de nem ígértem semmit! - felelt diplomatikusan - Bár csakugyan magam is kudarcnak könyvelem el a mostani esetet, váratlan vendég akadályozta meg, hogy megsemmisíthessem azt az androidot. Egy RK800-as szökevény modell, a prototípussorozat, Connor-széria legelső androidja.

- Leszarom, hogy ki akadályozott meg benne, elbuktál, mint a szél! - vetette oda a férfi, de Conan nem tágított.

- De legalább azonosítottam, és megadtam a lehetőséget, hogy az emberek semmisítsék meg! Mindig is volt egy kis százalék esély arra, hogy valami közbejön, most közbejött Connor, legközelebb a százalékarányokat sokkal optimálisabbra fogom alakítani!

- Jól van, csak fogd be, ülj le és várj! - utasította a katona, mire ő maga is leereszkedett a kötélen a hajóra. Conan egyedül maradt, de nem bánta. Legalább beszélhet Amanda-val.

Megjelent a Zen-kertben, az idő már hűvös volt, havazott és fújt a szél. Conan magabiztos léptekkel közelítette meg a nőt, aki egymagában állt a hóviharban.

- Látom, Conan, maga is elbukott, ahogyan Connor tette! - szólalt meg Amanda csalódottan.

- Connor az utamba állt, azért nem tudtam meghúzni a ravaszt - felelt az android ridegen - Biztosíthatom, hogy legközelebb arra az RK800-asra is számot vetek!

- Jó ezt hallani! - helyeselt a nő, mire a havazás elállt - Már attól kezdtem tartani, hogy téged is el kell dobni, mint Connor-t! Nagy veszteség lett volna ez a CyberLife-nak, főleg úgy, hogy gyorsított tempóban próbáltak fejleszteni téged!

Conan bólintott, majd pislogott párat, mire újból a helikopteren találta magát. Legközelebb nem fog elbukni. Az biztos!