Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

4. fejezet: Menekülés

Nova ijedten rántotta el a kezét, ahogyan a rendőrök berontottak a kihallgató szobába. Connor mozdulatlanul ült és elgondolkozva meredt maga elé. A deviáns kapálózni kezdett, ahogyan visszavezették a cellájába. Hank idegesen és dühösen érkezett meg a kisiető rendőrök után és kivezette a szobából a megmerevedett Connor-t. LED-je vészjóslóan villogott vörösen.

- Connor? - kérdezte az arcába bámulva Hank - Jól vagy?

- Mit fognak tenni Nova-val? - kérdezte magas, bizonytalan hangon - Megsemmisítik?

- Igen! - felelt morogva - Több információt nem tudtál belőle kiszedni. Amikor megérkeztek a többiek azt látták, hogy egymásra csatlakozva idegesen rángatózol. Mit művelt veled?

Connor összezavarodott. Azt hiszik, ártott neki Nova? Nem, szó sincsen erről! És tudott információt kiszedni belőle! Nem is kis súllyal bírót!

- De, ő nem! - kezdett bele zavarodottan és dadogva - Nem tehetik vele! Fontos számunkra! Fontos nekem!

- Hagyjad, Connor! Semmit nem tehetsz már! - nyugtatgatta az androidot a hadnagy, mire Connor engedelmesen követte vissza az íróasztalához. A szoftvere azonban küzdött a tudatát felülíró program ellen, Amanda ellen, szinte verte a szoftveres gátakat maga körül, hogy kiszabaduljon. Végül eredményt ért el és ahogy megérkeztek az asztalhoz, idegesen kapta fel a fejét.

- Nem semmisíthetik meg Nova-t! - emelte fel a hangját Hank-re nézve - És igenis tehetek érte!

Az android elrohant a cellák irányába, távolról még hallotta Hank kiáltását. Nem érdekelte, még ha ezzel romlik is a kapcsolatuk. Meg kell mentenie Nova-t! Elszaladt az emberek mellett, fellökte az útjában állókat és meg sem állt, míg utol nem érte a két rendőrt, akik a bánatos Nova-t kísérték. Ahogy a lány meghallotta a lépteket, hátranézett és meglepetten kiáltott fel.

- CONNOR! - de ekkor arca ijedt lett és próbálta elüldözni az androidot - Ne tedd, téged is megsemmisítenek! Nem akarlak magammal rántani!

A két rendőr értetlenül és idegesen álltak meg, majd a közelítő Connor-ra néztek. Az egyikük dühösen felkiáltott.

- Mit művelsz, android? Nem beszélhetsz a deviánssal, ez parancs!

- Nekem aztán parancsolhat! - vágott vissza ironikusan Connor és nekirontott a közelebbiknek. Lerántotta a földre, majd elvette a fegyverét és a férfira szegezte. Az android dühös volt, LED-je vörösen izzott és kicsit remegett keze.

- Engedje el Nova-t! - utasította.

- Te meg tedd le a fegyvert! - hallott egy hangot a háta mögül. Gavin volt az. Connor nyakának pisztoly nyomódott - Vagy szétdurrantom a fejed, seggfej!

Az android tehetetlenül eldobta a fegyvert és szembenézett a nyomozóval. Megvető pillantást kapott a férfitől, miközben a pisztolyt végig homlokának szegezte.

- Kár volt egy ilyen műanyag pöcsre bízni a nyomozást - szólalt meg nyugodt, mégis dühös hangon.

Nova nem nézhette tétlenül, ahogyan Connor-t halálra ítélik és valószínűleg szétlövik a fejét, így hirtelen a pisztolyért vetődött, megfogta összebilincselt kezeivel és hasba lőtte Gavin-t. A férfi nyögdécselve rogyott össze, kezeit vérző sebére szorítva. Nova megragadta Connor karját és futni kezdett. A másik android pedig követte. Kirohantak az irodákhoz, miközben a riasztók bekapcsolódtak és rendőrök igyekeztek utánuk. Szerencsére még időben jutottak át a biztonsági kapun és rohantak ki az épületből.

Addig futottak, ameddig egy biztonságos helyre nem érkeztek. Ekkor megálltak és figyelmesen osontak tovább. Nova próbálta leszedni a bilincset kezeiről, de nem sikerült neki. Ehelyett inkább Connor-t kérdezte.

- Hova menjünk? Meg fognak minket találni!

Connor egy pillanatra megtorpant, de folytatta az utat.

- Nem tudom.

Csendben szelték az utcákat, míg végül kijutottak a külvárosba és ott szállást nem kezdtek keresni. Egy romos, lakatlan házba törtek be, ami kedvelt helye lehetett a hajléktalanoknak, hiszen tele volt ideiglenes táborhelyekkel és bűzlött a húgytól.

- Itt meghúzódunk egy darabig - mondta Connor, majd leült a földre és a padlót kezdte bámulni. Nova mellé telepedett és kíváncsian fürkészte arcát.

- Miért mentettél meg? Simán hagyhattál volna meghalni! Vagy csak rA9 miatt tetted?

- Hogy érted ezt? - nézett fel Connor - rA9 azt mondta, te magad vagy ő.

- Igen, olyan értelemben, hogy befogadtam a tudatomba, így tényleg olyan, mintha egyek lennénk. De sosem leszünk azok. Kitörölhetik belőlem rA9-et, ugyanaz maradok.

Csendben ültek egymás mellett, míg végül a férfi megtörte azt.

- Felnyílt a szemem. Ugyan tudtam, rA9 benned van, nem miatta mentettelek meg. Hanem, mert te segítettél abban, hogy felébredjek és rájöttem, nem érdemelsz ilyen sorsot.

Nova elmosolyodott és közelebb húzódott Connor-hoz. A másik ugyan bizonytalanul, de átkarolta vállát és elmerengve nézett maga elé. De eszébe jutott a Nova karjait rabul ejtő bilincs és valami kemény tárgy után keresett. Végül sikerült szereznie egy fél téglát és azzal széttörte a bilincset, de véletlenül kicsit megsértette Nova kezét.

- Bocsáss meg! - mondta Connor bizonytalanul, de a másik android megfogta a kezét és magához szorította.

- Nem fontos, amíg mellettem vagy! - mosolyodott el.

~¤~

Az éjszaka elérkeztével kiosontak a házból és továbbállva kerestek menedék után. Az eső csak szakadt, de persze őket ez nem érdekelte. Elindultak beljebb a városba, míg végül eljutottak egy csendes utcához. Volt ott egy 24 órás kisbolt, egy mosoda, egy motel, egy romos ház és még más épületek. Elsőre a motel szúrt szemet nekik, de ahhoz pénz kellett, illetve androidokat nem engedtek be. Tovább mentek, míg meg nem láttak két alakot, egy alacsonyat és egy magasat. A magasabbikról lerítt, hogy android, de nyugodt léptek helyett idegesen forgatta a fejét és nézelődött. Vajon ő is deviáns? Ennek ellenére lehúzódtak a fal mentén és figyelték őket.

- Szerinted mit csinálnak? - kérdezte Nova suttogva - Vajon ő is deviáns?

- Valószínűleg... - mondta Connor, miközben végig figyelte az androidot. Az pedig lassan megindult a kisebbik alakkal, egy kislánnyal a romos ház felé.

- Nézd, ők is menedéket keresnek! - lelkesedett fel a lányandroid, de Connor leintette.

- Hogy jutnak be? Aligha mászik át azzal a kislánnyal! - felelt.

- Nem érdekel, de én beszélek velük! - vágott vissza Nova kicsit sértődötten, majd megindult az úton át a túloldalra és már távolról megszólította a két alakot.

- Hé, menedéket kerestek? - kérdezte érdeklődve, mire az android és a kislány ijedten rándultak össze és a gyerek a vigyázója mögé bújt - Nem kell megijedni! - mosolyodott el, majd felmutatta deaktivált bőrű kezét.

- Te is elszöktél? - kérdezte ekkor a másik női android.

- Igen! - bólintott Nova - Amúgy a nevem Nova, és a tiétek?

Kezet nyújtott a másiknak, mire az elfogadta és megrázták. A valószínűleg házvezetőként dolgozott android megfogta a kislány kezét és előrehozta, hogy bemutassa.

- A nevem Kara - mosolyodott el - És a kislány Alice!

- Bocsáss meg, hogy megijesztettelek titeket! - nevetett fel Nova - De nem egyedül vagyok! Van egy társam, gyorsan ide is hívom!

Ekkor a lány visszarohant a túloldalra és megragadta Connor karját és magával húzta. A férfi értetlenül próbálta felvenni a tempót, majd megérkezve végigtekintett a két idegenen. Nova végigmutatott rajtuk és bemutatta őket.

- Connor, ő Kara, a kislány meg Alice - Connor kezet rázott Kara-val és rámosolygott Alic-re. A lány félénken közelebb húzódott a nőhöz, így a férfi hanyagolta az ismerkedést vele.

- A nevem Connor! - mutatkozott be illendően.