Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

50. fejezet: Az élet folytatódhat

A csillagos éjszakai égbolt alatt besétáltak a házba, ami kongott az ürességtől. Nova megkönnyebbülten pillantott körbe a takaros kis otthonon, még azt is felfedezte, hogy szinte semennyit nem változott a ház azalatt a 12 óra alatt. Belépett a küszöbön és levetette magát a kanapéra, Connor pedig követte a példáját.

- Annyira féltem... - bújt közelebb a lány a másik androidhoz és vállára hajtotta fejét - Amikor jöttek! A tudat, hogy soha nem láthatlak... szinte mardosta az elmémet. Ilyen lehet egy embernek is? Félni? Vagy csak nekünk más?

- Nem tudom, de valószínűleg hasonló a kettő - válaszolt halkan Connor és simogatni kezdte a lány fejét - Én is féltem, hogy elveszíthetlek. Olyan dolgokat akartam tenni...

És kicsúszott a száján. Félrekapta pillantását, de késő volt, Nova felfedezte, valami nincs rendben. Érdeklődve próbált szemkontaktust felvenni a férfival, aki csak lecsukta szemeit és félrefordította fejét.

- Ugye...nem olyan dolgot akartál tenni, ami nem helyes? - kérdezte rémülettel a hangjában - Kérlek, mondd el!

Connor még mindig nem akarta elárulni, de ugyanaz az érzés fogta el, mint amikor titokban kellett tartania Pavel kilétét: a másik érdekében tette, de mardosta a bűntudat, így elárulta, ezzel még nagyobb bajba sodorva az illetőt. Nem! Ugyanazt nem hibázza el!

- Nem számít! - mondta, ezúttal a lány szemeibe tekintve - Nem akartam semmit sem tenni!

A bűntudat enyhült, kezdett megkönnyebbülni. Hiszen ki tud még erről? North és Markus, de ők tudnak titkot tartani, vagy egyszerűen már kitörölték azt az eseményt memóriájukból. Más nem tud róla. És ez így jó.

- Ha nem számít, hát nem számít! - vonta meg a vállát a lány és megcsókolta Connor-t.

Nova végigsimított a férfi arcán, majd kezei egyre lejjebb csúsztak, végül megálltak az inge nyakánál. Lassan kezdte lefejteni a gombokat, élvezettel, kezei minduntalan a ruha alá csúsztak. Eközben Connor is megszabadította a lányt pólójától, majd felkapta őt ölébe és elvitte a hálószobájukba. Ott lefektette a lányt az ágyra és ő föléje tornyosult.

- Nova - kezdett bele, hangjában valami vágy szerűség bujkált - Olyan érzések kavarognak bennem, amiket nem tudok leírni... de azt hiszem... akarlak!

- Azt hittem, már ki se mondod! - vigyorodott el a lány pimaszul - Főleg úgy, hogy én kezdeményeztem!

"Ez a régi Nova!", mosolygott Connor. Végre láthatja olyannak a lányt, mint régen: egyszerre titokzatos, vagány, mégis törékeny. Az utóbbi idők megviselték szegényt, de most már minden rendbe jött.

- Annyira vonzó vagy, amikor az igazi énedet adod! - hagyták el a szavak száját, és ajkait a lány ajkaira tapasztotta.

Egymásra simultak, a ruha lekerült róluk és az ágyon feküdtek, felül Connor, alul Nova. Meztelenek voltak ugyan, de számukra ez nem jelentett semmit. Deaktiválták bőrüket, mint két hófehér porcelánbaba, úgy néztek ki, műanyag borításuk fénylett, ahol pedig egymáshoz értek, kéken izzott a felület. Connor szenvedéllyel csókolta a lányt, majd miután elváltak egymástól, szájával egyre lejjebb hatolt. Végigpuszilta a lány sima, puha tapintású testét, a hófehér bőrét, ami ugyan élettelen volt, de Nova-hoz tartozott. A hasánál megállt, lejjebb már nem merészkedett. Nova mindezt élvezte, megbabonázva figyelte Connor-t, akit először látott deaktivált bőrrel. Így különösen vonzónak találta, olyannak, amilyen valójában: egy androidnak.

Nem tudták, mit miért tesznek, de jólesett nekik. Ahogy egymáshoz értek, minduntalan összekapcsolódtak, ezzel megosztva egymásnak érzéseiket. Egy olyan tapasztalatot szerezhettek meg, amit semmi mással nem tudhattak volna. A mesterséges intelligencia, ami a kifinomult rendszerükben működött, lassan megtanulta, hogy nem kell mindenre magyarázatot találni, mert ettől olyan különlegesek ezek a pillanatok. Connor megtanulta, hogy milyen az, ha valakit szerethet, kötődhet hozzá, és átérezhette azt a fájdalmat, ami akkor kínozta, amikor majdnem elveszítette Nova-t. És lassan már nem kereste a dolgok miértjét, eredetét, mert tudta, felesleges. Lehet, hogy ez tényleg hiba a rendszerben, egy mutáció, de az is lehet, hogy csak az AI fejlettsége miatt van. Ezeket sem tudta, de nem is zavarta őt.