Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

17. fejezet: Valami új éjszakája

Édes-mindegy volt már, hogy marad-e, vagy megy, mert ha egyszer már meglátogatta Jericho-t és ténylegesen lekövették, semmivel sem segítene, ha otthagyná őket. Így Connor maradt, azért is, mert nem akarta, hogy Nova megint fogságba kerüljön, vagy megsérülne.

Markus következő tervéről számolt be, miszerint megtámadnak több CyberLife üzletet és kiszabadítják az ott raboskodó androidokat. Több, páros csapatra oszlanának, és egyszerre hajtanák végre az akciókat. Markus North-al szerveződött, míg Nova mindenáron Connor mellett akart maradni.

- Rendben! - bólintott rá a küldetés szervezője - Ti ketten együtt mentek az egyik kisebb üzlethez!

Connor céltudatosan bólintott és Markus javaslatára elment emberi ruhát szerezni saját magának. A hiány miatt egy kopott bőrdzsekit, egy sötétkék pulóvert, egy szakadt fekete farmert és az előző sapkájához hasonló ruhadarabot kapott. Miután átöltözött hátrafordulva Nova-t fedezte fel, aki fej-csóválva támaszkodott egy oszlopnak.

- Az öltöny jobban állna rajtad - azzal ellökte magát és közeledni kezdett - Eleganciát, magabiztosságot tükröz. Mint egy úriember!

Amikor már alig volt köztük távolság, a lány közelebb hajolt a másik androidhoz és sapkája alá nyúlva összeborzolta barna haját.

- Na, most már az öltöny sem állna jól rajtad! - kuncogott fel a lány és lágy csókot lehelt Connor ajkára. A férfi ugyanabba a mámorító hatásba esett, maga sem tudta, honnan és miért jönnek ezek az érzései, de tetszettek neki.

Ezután Nova távozott és még hátrapillantva huncut mosolyt engedett Connor irányába, aki csak félmosolyra húzott szájjal, magabiztosan követni kezdte a még mindig számára kifürkészhetetlen androidot.

~¤~

Az üzlet előtt egy hangulatos kis park kapott helyet, de olyan kicsi volt, hogy pár pad is alig fért el rajta, az emberek számára mégis csábítóbbá vált az androidokat árusító üzlet. Mégis, amikor este megérkeztek egy ember sem járta az utcákat, a félhomály pedig még félelmetesebbé tette a környéket, csak az utcai lámpák adtak némi fényt. A két android hamar felmérte a terepet, és csalódottan vették észre, hogy a kis parkot térfigyelő kamerák veszik körbe.

- Valahol biztos van egy központi összeköttetésük - gondolkozott félhangosan Connor. Figyelve a kamerákra körbejárta az üzlet környékét és felfedezett a falon egy apró szekrényt, ami az egész környék biztonsági rendszerét összekapcsolta. A gond már csak ott volt, hogy a doboz egy magánterületen helyezkedett el, kerítéssel lezárva. A kamerák pedig pont ráláttak.

- Hogyan fogjuk azokat a kamerákat kiiktatni? - kérdezte Nova tanácstalanul, de Connor gyorsan felelt.

- Ott - mutatott a doboz irányába - Van egy biztonsági szekrény, azon keresztül lekapcsolhatnám a kamerákat és az üzlet riasztórendszerét. A gond az, hogy a kamerák rálátnak a területére.

- Francba! - sziszegett Nova - Akkor a kamerákat máshogy kell kiiktatni!

A másik android bólintott és rögtön követni kezdte a vezetékeket, amik több irányba vezettek szét. Végül az egyik ágról felfedezte, hogy a föld alatt, a közelükben fut, kívül a kamerák látóhatárán.

- Megvan! - szólalt fel Connor és a földön lévő fedélhez rohant. Nova segítségével felnyitották a csatornafedélhez hasonlatos vaslapot és a férfi bemászott a szűk nyíláson.

- Ott a vezeték? - kérdezte aggódóan Nova, mire csak azt vette észre, hogy az üzletekben pirosan villogó riasztórendszerek egyszerre kihunynak.

- Akkor ezek szerint megtaláltad! - mosolyodott el a lány és kisegítette Connor-t a föld alól.

- Következő lépés: biztosítani kell, hogy ne járjon erre senki! - vázolta tovább a tervet a másik android.

- Miért nem csináljuk "majd lesz valami" stílusban? - szólt hirtelen Nova - Vagy elzárjuk a nem létező barikádjainkkal az utcát?

- Nekem nem tetszik ez a terv - rázta meg a fejét komoran - Túl nagy az esély, hogy lebukunk!

- Mert bizony a statisztikák mindent megmentenek, igaz? - nézett gúnyosan a lány az androidra, és megindult az üzlet felé. Connor párszor a lány felé pillantott, végül kelletlenül követte és megpróbált nem saját magának ellenkezni.

Pár egyszerű vágó segítségével átvágták a rácsokat és lefeszítették egy jó nagy nyílásban. Végül következett a nem kicsit strapabíró üveg. A CyberLife mindenre gondolt. Először Nova próbálkozott betörni, csinálta könyökkel, a fogóval, nekifutásból, de egyik sem működött. Connor látva a lány próbálkozásait csak megrázta a fejét és próbált más módot keresni.

- Milyen vastag ez az üveg? - kérdezte bosszúsan Nova - Nem igaz, hogy semmitől sem törik be!

- Ez edzett üveg, ötvözve betonnal - felelt Connor - Egyszerű kézi módszerekkel nem lehet eltörni.

Szemeivel végigfürkészte a többi üzletet, hátha akad egy olyan helyiség, ahol megfelelő eszközöket árusítanak. De csak egy apró barkácsüzleten akadt meg a tekintete, csoda volt, hogy még nem zárták be. Az android rögtön az irányába szaladt, de megtorpant, ahogyan egy autót fedezett fel bekanyarodni az utcába.

- Francba - sziszegett Connor és visszarohant Nova-hoz.

Az autó lassan közlekedett, automatikus vezetésű volt, de ültek benne. Connor végső megoldásként megragadta a megszeppent Nova csuklóját és eltakarva a kivágott lyukat az üvegnek taszította és szenvedélyesen megcsókolta. Szerencsére az utasok fel sem figyeltek rájuk, így az autó békésen tovagurult és a két android szétvált. Nova még mindig lesokkolva nézett Connor-ra, aki úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.

- Ez... mi volt? - kérdezte a lány meglepetten.

- Egy autó kanyarodott be és valamit tennem kellett, hogy ne nézzünk ki betörőknek. Ezt találtam a leghatásosabbnak! - válaszolt Connor nyugodt hangon. Nova még mindig elmélázva bámult a férfira, végül megrázta a fejét és tovább folytatta a munkáját.

A férfi végre gondtalanul átszelte az utat és egy nagyobb téglát megragadva betörte a barkácsüzlet ablakát. Belépve nem kapcsolt be a riasztó, hiszen előzetesen deaktiválta a környékbelieket, mégis körültekintően kutatta át a helyiséget. Szerencséjére akadt egy nekik megfelelő tárgy, egy lángvágó. Felkapva az állványról visszaszaladt az üvegek széleit feszegető Nova-hoz és átnyújtotta neki a szerszámot.

- Azt hiszem, ez jobban működne! - adta át a vágót, mire Nova csak nagyokat pislogott.

- Miért nem mondtad, hogy van nálad egy ilyen szörnyeteg? - kérdezte vigyorogva Nova.

- Nem volt nálam, szereztem! - mondta magabiztosan Connor és a háta mögé bökött.

- Ez aztán a "majd lesz valami stílus"! - szólt elismerően a lány és a lángvágót használva egy kétszemélyes rést vágott az üvegbe, ezután pedig belökte a lapot. A két android belépve tapasztalta, hogy az androidok, mint szobrok úgy álltak helyükön, bekapcsolva. Ez mi, ha nem rabszolgaság? Egész nap itt szobrozni, és ha mégsem vesznek meg, kidobnak mint egy szemetet.

Nova hirtelen meglátott egy hozzá hasonló androidot, majdnem teljesen olyan volt az arca, mint az övé, azzal a különbséggel, hogy felnőttesebb és nőiesebb volt, míg Nová-é fiatalos. A lány odasétált a szobalányhoz és végigmérte. Connor érdeklődve követte, miközben a másik android bizonytalan hangon megszólalt.

- Ilyen típusú lehettem, valamikor. Mielőtt még szétszedtek volna. Most már emlékszem... Kiválasztottak találomra egy androidot a fejlettebbek közül, odaadták a fejlesztői részlegnek, hogy kísérletekkel létrehozzanak engem. Ne akard megtudni, milyen érzés volt! - fordult ekkor a férfi felé, aki csak lehajtotta fejét.

- El se tudnám képzelni - felelt Connor elhaló hangon, majd finoman megfogta a lány kezét és szemeibe nézett - Gyere, szabadítsuk ki őket!

Nova magabiztosan bólintott, majd megindult a hozzá hasonlóhoz és kezével rácsatlakozva finoman megszólalt:

- Ébredj!