Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

30. fejezet: Rosszabb a halálnál

- CONNOR SZÓLALJ MEG! - rázta meg erősen az androidot Nova, de az még mindig csak maga elé bámult, mozdulatlanul állva. A lány kezdett ideges lenni, majd megfogta a tehetetlen férfi kezét és húzni kezdte maga után. Szerencsére a másik lassú léptekkel ugyan, de követni kezdte, ám üveges tekintete még mindig nem változott meg.

Nova kezdett bepánikolni. Nem akarta, hogy miattuk ez a forradalom is elbukjon, immáron minden esélyt megtagadva a szabadságért küzdő androidoktól, de nem is akarta Connor-t magára hagyni. Azon gondolkozott, ki segíthetne rajtuk, itt, az utcán. Majd eszébe jutott, hogy Hank a közelben lakik, így elkezdte Connor-t abba az irányba vezetni.

- Hé, kérlek, szólalj meg! Mi bajod van? - próbálta ébresztgetni, de nem sikerült.

Conan eközben már megindult Connor felé, tekintetében elszántság és hidegvér tükröződött. Connor létezésének idejében először pánikolt be, a közeledő RK900-ast látva hátrálni kezdett és megpróbált kilépni a Zen-kertből.

- Itt a vég, Connor - mondta az android rideg, érzéketlen hangján, amin általában megszólalni szokott - Nincs több menekvés, nincs több ellenállás. Csak te...és én!

Ekkor gyorsabb tempóval megindult Connor felé és egy elegáns mozdulattal megfogta a karjánál és átdobta a csípőjén. A férfi földet érve fájdalmasan feljajdult, ezzel is tapasztalva, a Zen-kertben létezik olyan, hogy fájdalom. Feltápászkodott a földről, de azonnal leterítette őt Conan, kirúgta a bokáját alóla és elvesztve egyensúlyát esett el.

- Mennyire szánalmas! - apró mosoly jelent meg Conan szája szélén, de nem az a fajta mosoly, hanem a gonosz, szánakozó félvigyor - Védekezni sem próbálsz, csak menekülni! Nézz magadra, mivé váltál!

A közeli rózsafal melletti asztalról elvette a metszőollót, majd lassan megközelítette a földön kúszó Connor-t. A másik lassan és bizonytalanul feltápászkodott, de ekkor a hegyes ollóval nézett farkasszemet. Ekkor már elkerekedett rajta a düh is, Connor elméjében elpattant valami, és megtámadta puszta kézzel a nála erősebb androidot. Conan-nak ez meg se kottyant, elegánsan védte ki Connor minden ütését és rúgását, majd amikor az RK800-as megtántorodott, lesújtott rá a metszőollóval. A szerszám hegye átszúrta az öltöny anyagát, majd belefúródott Connor vállába, amit az android egy feljajdulással fogadott.

Nova lassan elvezette a kábult Connor-t Hank házához, a hadnagy vagy otthon volt, vagy vedelhetett valahol, ezt a lány nem tudta, de mégis egészen az ajtóhoz sétált és a csengőt megnyomva várt. Pár pillanat múlva a férfi nyitott ajtót, az ismerős arcokat látva értetlenül pislogott párat, de nem volt ideje a bámulásra, mivel Nova belekezdett a magyarázkodásba.

- Az utcákat kellett feltérképeznünk, de hirtelen megtorpant és azóta nem beszél, nem mozdul meg, csak akkor lépked, ha magam után vezetem! Nem tudom, mi lehet vele! - hadarta a lány kétségbeesetten, miközben behúzta maga után Connor-t az ajtón.

- Miért ide hoztad? - kérdezte Hank - Nem vagyok android szakértő, nem tudok rajta segíteni!

- Maga az egyik legfontosabb ember Connor életében! - ellenkezett a lány, mire a hadnagy megilletődve hökkent meg.

Connor-t lefektették a kanapéra, üveges tekintettel bámulta a plafont. Nova a kanapé mellett ülve a földön gondolkozott és várta a fejleményeket, miközben Hank lassan ébresztgetni kezdte az androidot.

- Connor! - szólította meg, de nem volt válasz - Connor, hallasz engem?

Abban a pillanatban, amikor a vállába szúrta az ollót Conan, Connor a valóságban is fájdalmasan felüvöltött, miközben hirtelen felült a kanapén. Hank ijedten ugrott hátra, Nova pedig kíváncsian fordult Connor felé, aki csak vállára tartotta a kezét és összekuporodva reszketett.

- Connor, mi történt? - kérdezte Hank az android arcába bámulva, mire az tekintetét a hadnagyra szegezte. Ekkor szemei már nem voltak üvegesek, de félelem és szenvedés tükröződött bennük, bármi történt Connor-ral, nagyon nem tett neki jót.

- Megpróbálok rácsatlakozni - ajánlkozott a lány, majd lassan megfogta a férfi alkarját és deaktiválta saját kezén a bőrt. Egy kis idő után ijedten kapta el, és zaklatottan szája elé tette kezét.

- Mi az? - nézett idegesen a lányra a hadnagy - Mi van vele?

- Connor - kezdett a magyarázásba - A fejében létezik egy olyan program, amit "Zen-kert"-nek hívnak. Ez egy virtuális, azaz nem létező hely, ahova az androidok mennek jelentést tenni. Ott van "Amanda", akinek a jelentést teszik, ő jelképezi tulajdonképpen a CyberLife-ot. Eddig érted?

- Aha! - morogta Hank - Szóval Connor fejében van egy kert, ahol van egy nőszemély, és vele dumálgat Connor. Fasza. Tovább?

- Most Conan, azaz Connor fejlettebb változata és Amanda erőszakosan rángatták ebbe a kertbe, és nem engedik el. Conan megpróbálja megölni Connor-t, és ha sikerül, akkor... nem tudom, mi lesz vele!

Hank egy ideig emésztette az információkat, majd meglepődve tekintett a még mindig összegörnyedve ülő Connor-ra.

- Connor-t megpróbálják megölni a saját fejében? - kérdezte inkább megerősítésképpen, mint értetlenségből.

- Igen! - bólintott keserűen Nova.

Eközben Connor félelemmel telve nézett Conan szemébe, aki kezében tartva a metszőollót nézett le rá, tekintete hideg volt, mint a fém. Az RK900-as végigsimította ujjaival Connor arcát és elmélázva tanulmányozta elődjét.

- Tudod... ha most itt megöllek... valójában nem halsz meg! Az oldalamra fogsz állni, veled fogom kiirtani a deviánsokat - mondta, majd az ollót nyakához emelte, vállánál fogva pedig a rózsafalnak taszította - Amint átveszi feletted az irányítást a CyberLife, elsőnek azt a Nova-t fogod megsemmisíteni. Nem fog tudni ellenállni, hiszen bízott benned!

Connor lesokkolódott. Nem akart meghalni, de ez még a halálnál is rosszabb lett volna. Minden erejét bevetve eltaszította magától Conan-t, majd lefogta jobb kezét és megpróbálta a metszőollót kikapni a másik markából. A másik android csak szánakozva megrázta a fejét és kirántotta csuklóját ellenfele szorításából és egy rúgással megtántorította.

- Miért nem fogod fel, hogy nincs esélyed? Erősebb és intelligensebb vagyok, a reflexeim felülmúlják a tieidet! Csak tűrd, és fogadd el, vége! El se hiszem, hogy az elődöm voltál! Méltó sem vagy annak! - szemeiben ingerület és szánalom tükröződött, már gyűlölettel tekintett Connor-ra, aki megpróbálta minden erejét összegyűjtve egy jelet adni a világ felé.

- Connor! - kiáltott fel Nova, ahogyan meglátta, hogy a férfi megmozdítja a kezeit. Ám látva a tekintetét félelem vette át a megkönnyebbülés helyét, ugyanis Connor teljesen bepánikolva nézett hol Hank-re, hol Nova-ra.

- Kérlek! - nyöszörögte Connor, majd legördült egy könnycsepp arcáról - Öljetek meg!

Nem jutottak szóhoz. Nova csak elkerekedett szemekkel bámulta a könnyező androidot, aki folyamatosan csak azt egy kérést ismételgette, hangjában egyre nagyobb fájdalommal. Hirtelen Connor felpattant és a lány vállaiba kapaszkodva meredt rá, majd elzokogva magát ordított önkívületében.

- KÉRLEK, HA SZERETSZ, ÖLJ MEG!

Conan látta a Zen-kertben Connor kiáltozását, ami úgy nézett ki, hogy az RK800-as az ég felé tekintve kiabál, miközben térdre esve zokog. Elérkezett a pillanat, amikor meg kell tennie Amanda kérését: meg kell ölnie elődjét, ezzel átveszik felette az irányítást.

- Segítséget kérsz, hmm? - kérdezte, miközben lassan megközelítette az összetört androidot - Érdekes, mennyire megváltoztál. Sírsz, pedig csak egy gép vagy, nem is szabadna érezned semmit. Kíváncsi vagyok, vajon mit tesznek odakint veled!