Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

8. fejezet: Kiutat keresve

Hank a megfigyelőből látta, ahogyan az új Connor agresszívan hallgatja ki a deviáns változatát. Mindig is azt gondolta az androidokról, egy kupac műanyagok, akik nagyban szarnak az emberek érzéseire és nem számít nekik semmi, csak a feladatuk elvégzése. És valami megváltozott a férfiban. Ahogyan látta, hogy a régi Connor zaklatottan reszket és egyre kétségbeesettebb lesz kihallgatója minden szavától. Hogy a törvény ellenére megszöktetett egy androidot a rá váró haláltól, csak azért, mert fontos volt neki. És Amber-nek.

- És most mondd el, mi ez a vírus, ami megfertőzött Nova-n keresztül! - kérdezte szigorúan az új Connor.

- rA9 nem egy vírus! - válaszolt halkan a deviáns - rA9 maga Nova!

Csönd telepedett a szobára. Az új Connor összerakta a fejében a darabokat és elégedett pillantással nézett a rabra. A deviáns tekintete rémült lett és lehajtotta fejét az asztalra.

- Tehát rA9, akit a deviánsok a falra vésnek és valami felsőbbrendű alaknak mondják, valójában egy gyilkos android - ismételte meg a régi Connor előbbi kijelentését - Nagyon hasznos információt árultál el! Szinte meg kell köszönnöm neked!

- Nem fogod Nova-t megtalálni! - emelte fel a hangját a deviáns, felemelve fejét.

- Dehogynem! - vágott vissza magabiztosan az új Connor - Csak annyi a dolgom, hogy rád csatlakozok és követem rA9 kódját a hálózaton keresztül. Mert ugyebár megfertőzött téged és a többi deviánst.

A lebilincselt kezű Connor rémült lett. Nem akarta, hogy kutassanak benne, hogy megtalálják Nova-t. Megpróbált elhúzódni a kihallgatójától, de az közelebb húzódott és kezével rácsatlakozott. A deviáns Connor megpróbált ellenállni, miközben könnycseppek gördültek le arcáról. Merthogy ellenállni lehetetlen, igaz?

- Ebből kib@szottul elég van! - kiáltott fel Hank és a másik szobába rontott. A többi rendőr értetlenül nézett utána, majd ők is követni kezdték őt.

A szobába lépve a hadnagy elrántotta az új Connor-t a régitől és gyilkos pillantással illette.

- Mégis mi a szart művelsz? - kiáltott az arcába Hank - Kihallgattad, megtudtunk egy információt, takarodhatsz a rákba!

Az android engedelmeskedően kisétált a szobából és eltűnt a folyosó végén. Hank még utána pillantott dühös tekintetével, majd a lebilincselt Connor-ra pillantott, aki még mindig mozdulatlanul ült, szemei könnyeztek ugyan, de arca kifejezéstelen volt. A hadnagy felállította az asztaltól és készült a cellájába vezetni, de titokban mást tervezett. Észrevétlenül kinyitotta a bilincset és az android fülébe súgott.

- Tegyél úgy, mintha megszöknél tőlem, vedd el a pisztolyom az övemből és rohanj ki. Követni foglak, hogy üldözésnek nézzen ki, keresd meg az autót a parkolóban és szállj be. Majd én is beszállok és elviszlek!

Connor alig láthatóan bólintott. Mikor átlépte a szoba küszöbét, eltaszította magát Hank-től, kikapta a pisztolyt övéből és rohanni kezdett. Két másik rendőr azonnal követni kezdte, eközben a riasztó is bekapcsolt. Hank mindenkit megelőzve teljes erejéből futott a villámgyors android után, nem érdekelve őt, hogy kezd kifáradni.

A parkolóba érve először Connor szállt be az anyósülésre, majd pár másodperc múlva Hank is követte őt. A motor felbőgött és csikordulva indult meg az autó, kifordulva a parkolóból az útra. Mikor azt hitték, megúszták, szirénák hangja harsant fel mögöttük és egy rendőrautó tűnt fel a visszapillantóban.

- Francba! - morgott Hank és gyorsított.

- Engedje meg hadnagy, hogy én vezessek! - kérte Connor, majd mikor a hadnagy rábólintott, kinyitotta az ajtó ablakát és kimászott rajta.

- Mi a szart művelsz? - kérdezte dühösen Hank.

- Átmászok a másik oldalra, addig Ön az anyósülésre mászik - felelt az android semleges hangon.

- De lelőnek onnan! - kiáltott a férfi, de már Connor a tetőn volt. A rendőrök kaptak az alkalmon és lövöldözni kezdtek az androidra.

A helycsere gyorsan megtörtént, Hank átmászott a túloldalra, előtte kinyitotta az ablakot, majd nem sokkal azután Connor ült az autóba a kormánykerékhez. A hadnagy észrevett pár lőtt sebet a másikon, de nem szólt értük. Az android rátaposott a gázra és egy éles kanyarral befordult egy egyirányú utcába. Az ellenkező irányból.

- Mit csinálsz, Connor? CONNOR! - kiáltotta utolsó mondatát Hank, mikor feltűnt előttük egy autó. A másik lazán felhajtott a járdára, ahol szerencsére senki nem tartózkodott és kikerülte a járművet. Ezután újra az úttestre tért vissza és kiért az utcából. Mögöttük a sziréna elhalkult és a rendőrautó alakja zsugorodni kezdett. Lerázták őket.

- A frászt hoztad rám, Connor! - tartotta kezét szívén a hadnagy és felült ülésében - Most hova akarsz menni?

- Kellenek nekem emberi ruhák és egy fegyver. Megkeresem Nova-t! - válaszolt Connor.

- És mégis hol kezded a keresést, hmm? - nézett Hank az androidra kétkedően, de egy magabiztos pillantást kapott vissza.

- Az tényleg igaz, hogy nem tudom, Nova hova ment! De tudom, hogy hova szeretett volna! - átnyújtott egy apró cetlit a férfinak és közben magyarázott - Sokat beszélt Jericho-ról, nem tudom, milyen hely az, de azt mondta, oda kell mennie. A cetlit azért adta, hogy megtalálhassam ezt a helyet. A koordináták vannak ráírva.

Hank megvizsgálta a cetlit, "van pár szám rajta, f@sza", majd letette az italtartóba. Sokáig szótlanul ültek, míg a hadnagy meg nem törte a csendet.

- Hozzám megyünk, igaz? - nézett szórakozottan az androidra. Connor bólintott.

- Akkor, amikor bent voltam és kiküldtem a másik Connor-t... sírtál - Hank elbizonytalanodott, de folytatta - Valóban ennyire fontos neked az a lány?

- Igen - próbált magabiztosan válaszolni, de hangja megremegett - Még szerencse, hogy nem hitt nekem. Azt gondolta, megtalálhatja Nova-t. Bár egy darabig én is hittem a szavainak...

A LED-je sárgára váltott és villogni kezdett. Zaklatott lett, soha nem élné át újra azt a kiszolgáltatottságot és erőszakot, amit a másik android nyújtott neki. Nem érzett fizikai fájdalmat, hiszen nem tud, de erősen küzdött a nyomozó Connor programja ellen, aki viszont szüntelen próbált beférkőzni tudatába. Szörnyű érzés volt neki.

- És mit fogsz tenni, ha megtalálod? - kérdezte Hank kíváncsian.

- N...nem tudom - dadogta tehetetlenül és tovább nézte az utat.

- Tudod, Connor - fordult az android felé a hadnagy - Mindig is azt gondoltam, hogy csak egy gép vagy, érzelmek nélkül. De látva azt, hogy mi mindent megteszel Nova-ért a saját életedet kockáztatva... elgondolkodtat.

- Hogy érti? - fordult kíváncsian Connor Hank irányába.

- Talán a deviánsok nem is rosszak. Csak rémültek. Elvégre te magad is az lettél, mégsem öltélt meg még egy embert sem.

Hank elmosolyodott, ahogyan az androidra nézett. Talán mégis érdemes valamit szívből tennie, segíteni az androidoknak szabadnak lenni. Mert ők megváltoztathatják a világot, jobbá tehetik. És ha ezért Connor-on kell segítenie, szívesen segít rajta.