Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

28. fejezet: Karambol a hóesésben

Még éjszaka volt, a hó pelyhekben hullott alá a városra, fehérre mázolva az utcákat. Amber mégsem csodálta a hóesést, nem volt semmi jó abban, hogy ő ilyenkor egy idegen android mellett ült egy autóban. Még érezte magán az android érintéseit, és összehúzva magán az RK900-as feliratú kabátot húzódott távolabb Conan-től.

- Nem vagy éhes? - kérdezte semleges hangján az android - Biztos megéheztél.

Amber nem válaszolt, csak bámult ki a tájra, szemei még mindig feldagadtak a sírástól és sötét karikák jelezték szeme alatt, hogy nem aludt sokat. Most jelenleg a bűntudat mardosta, hogy hogy lehetett ekkora barom, hogy beleegyezik Conan ajánlatába. De mégis, akkor csak azt akarta, hogy befejezze az egészet, bele sem mert volna gondolni, mikre képes még az android. Conan észrevette a lány hallgatását, és megpróbálta oldani a feszült csendet.

- Ha álmos vagy, aludhatsz a hátsó üléseken! - mutatott hátra az önvezető jármű végébe.

- Hagyj békén! - sziszegte fogai között Amber.

- Figyelj, nem tesz jót neked, ha... - de nem tudta folytatni, ugyanis a lány a szavába vágott.

- Tudod mi nem tesz jót nekem?! Az b@szdmeg, hogy betörtél a lakásunkba, beletiportál a lelkembe és most inkább meg akarok halni, mint neked segíteni! Úgyhogy fogd be a pofádat!

Az android hallgatott, úgy ítélte, már nem tudja eléggé megnyerni magának a lány bizalmát. Így azt a megközelítést választotta, hogy valóban túszként kezeli a lányt, azaz nem engedi sehova, nem beszélhet senkivel és ő sem szól hozzá, csak ha parancsol neki valamit.

Az autó lassan bekanyarodott egy kisbolt elé, majd Conan kiszállt az ajtón és bezárta maga után a járművet. Ekkor kapott az alkalmon Amber és elkezdte felfedezni az autót. Biztos ki lehet nyitni belülről, hát milyen lenne az már, ha nem! Meg is találta az autó panelén a "kinyit" ikont, de ahogy rányomott, az autó vészjóslóan felszólalt.

- Nem engedélyezett művelet!

P!csába, gondolta, átírta az autó programját a szemétláda. Elkeseredetten dőlt vissza, és dühében belerúgott a kesztyűtartóba. A kis rekesz felnyílt és kiesett rajta egy tablet, valószínűleg Conan kapta... valamire. Egész szokatlan, hogy egy android nemcsak autót, de saját táblagépet is kap. De most ez jelentette a megváltást a lánynak, feloldotta a kis készüléket és hevesen pötyögni kezdett. Mivel ez nem telefon volt, csak videóhívást tudott küldeni, és félt, emiatt nem veszi fel. Végül csak legyintett, és gyorsan körbenézve, nehogy Conan észrevegye, tárcsázni kezdett, majd benyomta a hívást. Várt-várt, de senki nem vette fel, már újra elsírta volna magát elkeseredettségében, amikor felvette a túloldalról és morcosan beleszólalt, csakhogy nem tudta, ez egy videóhívás, így értetlenül nézte a képernyőn megjelenő lányt.

- Mi a szar, ez most mi? - morgott Hank - Haló? Miért van itt az arcod, és miért...

- Hank kérem segítsen rajtam itt vagyok - ekkor bemondta az utcanevet és a kisboltot, ahol álltak - Egy nulla-huszonnégyes kisboltnál, elrabolt Conan! Fel akar használni!

- Ki a f@szom ő? - húzta össze a szemöldökét a hadnagy, de láthatóan izgatott és feszült lett.

- Conan Connor következő típusa, ő is egy nyomozó android, de egyedül dolgozik! - ekkor abbahagyta a beszédet és eltátva a száját nézett balra. Hank sem mert megszólalni, ugyanis hallotta, ahogy valaki beül az autóba, majd dühösen Amber-re rivall.

- Kivel beszélsz? - kérdezte dühösen, majd a lány felé kapott, de az elhúzódott - ADD IDE!

A vonal megszakadt, és Hank elképedve nézett maga elé, majd kapcsolva ugrott ki az ágyából, öltözött fel valami normális ruhába, végül kirohant a házból a kocsijához, hogy elinduljon. Ellenőrizte a fegyverét az övén, még azt is felkapta útközben, hátha szüksége lesz rá. Bepattanva az autóba kihajtott a garázs elől és észveszejtő sebességgel kezdett az említett hely felé vezetni.