Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

19. fejezet: Mint egy nép

Ezután Hank-hez vezetett következő útjuk, akinél Connor csak reménykedett, hogy nem hívták be hamarabb. Megérkezve a házához a férfi bekopogott, de semmi válasz. A csengőt elég volt csak egyszer megnyomnia, bosszús káromkodás és motoszkálás támadt az ajtó mögül.

- Megyek mááár ember! - nyögött fel Hank - F@szomat!

Ahogy ajtót nyitott Nova felismerte a férfit a toronyból, illetve akkorról, amikor Connor-t elfogták és ő a vállába lőtt. A lány LED-je vörösen kezdett villogni, stressz szintje az egekbe szökött és hátrálni kezdett.

- Maga...maga! - dadogta önkívületben Nova - Ön volt! Maga szemétláda!

Az utolsó szót már kiabálta és a férfinak készült rontani, aki még mindig csak értetlenül nézett hol a lányra, hol Connor-ra, de a másik android megállította őt.

- Hé - fogta meg a kezénél és magához rántotta, majd tenyereibe zárva arcát nézett szemébe - Nyugodj meg! Ő jó ember! Segített rajtam!

Nova már megnyugodva bólintott és a férfira pillantott, aki amolyan "mi a szar történik?" pillantással nézett rájuk.

- Nem elég, hogy még felkeltetek, de már készül rám támadni a csajod! - morgott Hank, de hangjában nem éreztek megsértődést - Végül is, tényleg nem ismerhet...

- Elnézést a kellemetlenségért Hank - szabadkozott Connor - Nova még valóban nem ismer téged.

A lány most már nyugodtan lépett a hadnagy elé és kezet nyújtott neki.

- Bocsásson meg az előbbiért, és ha jobban belegondolok, a toronyban történtekért is! A nevem Nova - Hank csak kezet rázott a lánnyal és biccentett.

- Én bezzeg tudom, te ki vagy! Connor mindig úgy rohant utánad, mintha megveszett volna érted! - és eleresztett egy félmosolyt, majd a másik android felé fordult - Szóval mégis Jericho-ba mentél?

- Ahogy mondja, hadnagy! - bólintott Connor.

- Öhm... nem jöttök be? - mutatott a ház belseje felé, mire mind a ketten bólintottak.

Belépve Sumo azonnal letámadta Nova-t ismerkedési rohamával, többször is körbeszagolta a lányt és néha vakkantott egyet, de látszólag megkedvelte az új ismerőst. Nova is barátságosan viszonyult a kutyához, megsimogatta fültövét és megpaskolta az oldalát. Eközben Connor és Hank leültek a kanapéra, onnan figyelték az új ismereteket szerző lányt.

- És megérte megmenteni Nova-t? - kérdezte hirtelen Hank.

- Igen! - helyeselt szinte azonnal a másik és tovább nézte szerelmes tekintetével Nova-t. Persze ezt nem hagyta szó nélkül a hadnagy.

- Látom belezúgtál! - vigyorodott el a férfi és mindentudóan az androidra sandított.

- Nem tudom, pontosan mire céloz - kezdett bele zavarodottan Connor - De ha arra kíváncsi, van-e köztünk valami mélyebb kapcsolat, igen van. Emberi érzésekkel kifejezve szeretem a lányt.

- És én eddig azt gondoltam, hogy csak a küldetésed a fontos neked - elmélkedett Hank a múlton.

Egy idő után Nova felállt a kutyától és ő is lehuppant közvetlenül Connor mellé, mire Hank újra félmosolyra húzta száját és figyelte a gerlepárt. Azt gondolta, elkezdenek valami nyálas baromságot mondani, de amit kapott, az meglepte. A két android megfogta egymás kezét, bőrük az érintkezés helyén deaktiválódott és hófehér lett. Ez tarthatott pár másodpercig, majd Nova felpattant és a kijárathoz sietett.

- Sajnálom, hadnagy! - biccentett Connor - Nem maradhatunk sokáig. Azért látogattuk meg most, mert lehet, hogy többé már nem lesz rá alkalmunk. Remélem megérti, Hank!